A képviselői mentelmi jog vitája során elhangzott egy sokkoló hozzászólás is, amelyet azonban csak kevesek vettek észre. Bár a liberális párt tagja, megszabná a magánvagyon felső határát. Azt állítja, ez a társadalmi válság megoldásának receptje.
Visszautasítja, hogy a javaslata bármilyen összefüggésben lenne a kommunizmussal vagy a baloldali eszmékkel. A Szabadság és Szolidaritás pártján belül is vitát kezdeményezne erről a véleményről. Ha a nézetei nem nyernének tetszést, hajlandó lenne levonni a tanulságokat – állítja az SaS képviselői klubjának elnöke, Somogyi Szilárd exkluzív interjújában.
Azt állítja, hogy a gondok eredete, amelyek jelenleg a társadalmat sújtják (beleértve a Gorilla-ügyet is) nem az egyes személyekben, hanem az emberi kapzsiságban keresendő.
Odajutottunk, hogy a helyzet már elfogadhatatlan. Jelenleg spontán módon próbálják megoldani azt a problémát, amelyik éppen időszerű, de csak a külső jeleket oldják. Olyan ez, mintha csak a kiütéseket akarnánk eltüntetni, nem pedig az okot, amely okozta. Néhány politikus fejét követeljük, vagy valamilyen részmegoldásokat akarunk bevezetni a jogrendszerünkbe. De nem kezeljük a gondok gyökerét. Ami pediglen az emberi kapzsiság, amely az embereket a tőke- és vagyonfelhalmozáshoz hajtja.
Miért beszél többes szám első személyben? Az utcai tömeg részének tartja magát, amelyik a csúcspolitikusok lemondását követeli?
Mind a két tüntetésen részt vettem, hogy kifejezzem támogatásom a tüntetőknek. És hogy kifejezzem egyet nem értésemet azokkal a megoldásokkal, amelyeket az aktuális társadalmi berendezkedés kínál. A színpadról több minden elhangzott, néha ellentmondó megoldások is. Nem szeretném most elemezni, hogy mi az, amivel egyetértek, és mi az, amivel kevésbé. Határozottan egyetértek azonban azzal, hogy alapvető változásra van szükség, nem pedig csak néhány részváltozásra.
Jól értem, hogy Ön hisz a Gorilla teljes szövegében?
Nemcsak hogy hiszek benne, de meggyőződésem, hogy a Gorilla-irat csak egyik példája annak, ami Szlovákiában 1989-től napjainkig történt. Nem szükséges vizsgálni, hogy az egyes személyek, történések, időpontok és helyszínek pontosak vagy nem pontosak. Nagyobb problémának tartom azt, hogy mindez hihető. Ez a társadalmunk betegségének fokát mutatja. Elhisszük, hogy ez így megtörténhetett. A társadalom olyan állapotban van, hogy elhiszi ezt. 17 vagy 18 évvel ezelőtt az emberek csak nevettek volna ezen és összeesküvési elméletnek tartották volna.
Tudott a Gorilla-iratról másfél évvel ezelőtt, ahogyan Sulík, a pártja elnöke?
Nem.
Mikor szerzett a Gorilla-iratról tudomást?
Csak amikor a világhálón közzétették.
Ha tudott volna az iratról az SDKÚ-DS – KDH – Most-Híddal való jobboldali koalícióra lépésük előtt, ellenezte volna ezt a koalíciót?
Biztosan amellett lettem volna, hogy a törvényes lehetőségek keretén belül foglalkozzunk ezekkel az értesülésekkel. Hogy ne hagyjuk ad akta heverni. Biztosan másként álltam volna hozzá az egyes személyekkel való lehetséges együttműködéshez. Ezek azonban jelenleg nem fontosak. Bármelyik párt vagy egyén, amelyik bejutott a parlamentbe, a korlátlanul nagy magánvagyonra való jog elismerésén alapszik.
És az SaS nem ilyen?
Minden személy az, aki ezen az alapon áll és aktív a politikában. Csak a módszerek mások. Nem hiszem, hogy a 2010-es választások után ki lehetett volna rekeszteni némely személyt, mint például Dzurindát. És csak a Gorilla-irat alapján. Kár, hogy mindjárt, ahogy hozzájutottunk nem kezdtük oldani.
Felrója Richard Sulíknak, hogy nem tájékoztatta Önt erről, hogy nem mutatta meg a választóknak, elég határozottak, és hogy nem utasították vissza a Gorillában emlegetett politikusokkal az együttműködést?
Helyesen megfogalmazta.
Tehát felrója neki?
Igen. Ha az egészet egyszerűsíteni akarom, akkor igen. Nem a legjobb alternatívát választotta.
A felszólalásában azt állította, ahhoz, hogy megszűnjön a kapzsiság, meg kell szüntetnünk a hatásterét. És beszél a szerzett magánvagyon nagyságának korlátozásáról is. Hogyan akarja megakadályozni az emberek vagyonfelhalmozását?
Be kell ismernünk, hogy az emberi kapzsiság, kisebb vagy nagyobb mértékben minden emberben kódolva van. És nem lehet megszüntetni. Nem lehet eltávolítani sem sebészileg, sem pszichikailag. Elnyomással és neveléssel sem. Minden emberben kódolva van. Emlékezzünk csak, amint megszületik a kisbaba, már ki van nyitva a tenyere. Már akkor valamit tartani akar benne.
Azért ez egy kicsit hajánál előráncigált példa.
A kapzsiság bennünk van. Ha nincs lehetőségünk ezt a kapzsiságot valamilyen módon elnyomni, akkor nem marad más, mint megváltoztatni a környezetet, amelyben érvényesülhet. Egyszerűen szólva csökkentenünk kell. Képzelje el, hogy tűz gyullad ki. Ha nem tudja eloltani, akkor mindent, ami gyúlékony megpróbál odébb vinni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon.
Szép példa, de nem értem, hogyan függ össze a politikusok magánvagyonának korlátozásával.
Nemcsak a politikusok, de minden polgár számára szűkítenünk kell a vég nélüli és korlátlan magánvagyonszerzés lehetőségét.
Hogyan akarja ezt korlátozni?
Meg kell határozni a magánvagyon határát.
A javaslata teljességgel ellenkezik az Alkotmánnyal és a demokráciával. Tud Ön erről?
Mindenki, akinek jelenleg nagyobb magánvagyona van, mint amekkorák az igényei, az társadalmi problémának számít majd. Ez a gondolat egy ajánlat az emberek számára, hogy válasszanak. Ha a többség egyetért ezzel, ez elvezethet az Alkotmány megváltoztatásához is. De csak törvényes eszközökkel. Vagyis először meg kell szerezni a polgárok támogatását. Azután átváltoztatni ezt parlamenti erővé, majd ezt követően eljutni a törvényes változásokig.
Tehát mindenki, akinek több háza, nyaralója satöbbi van, az Ön javaslata szerint elveszíti a vagyonát és csak egy lakást hagy meg nekik, amely elegendő az alapvető igényei kielégítésére.
Az elképzelésem az, hogy az ember igényeinek kielégítéséhez elegendő annyi tulajdon, amennyi a személyes szükségleteit kielégíti. Természetesen a kézzel fogható dolgok, mint az egy vagy két lakás vagy a nyaraló és az autók ebből a szempontból nem játszanak nagy szerepet.
Akkor micsoda?
Inkább a termelőeszközök, szolgáltatások és a tőke tulajdonlásáról van szó.
Mekkora a felhalmozott tőke felső határa az Ön értelmezésében?
Pillanatnyilag még korai erről beszélni. De biztosan eljön az ideje, amikor megmondom ezt.
Én ezt úgy értelmezem, hogy az az ember, akinek nagyobb vagyona lesz, mint ahogyan azt Ön elképzeli, annak az állam elkobozza a vagyonát.
Ha már az elkobzás szót említettük, ez a helytelen értelmezések kiindulópontja lenne. Pillanatnyilag még tartózkodnék az ilyen meghatározásoktól. Biztos azonban, hogy a nagyobb vagyonok a társadalmi rendszerben lennének.
Az az érzésem, hogy közel áll a totalitarista rendszer eszméihez.
Nem. Csak a magánvagyon lehetőségeiről beszélek.
No és mi a magánvagyon korlátozása?
Ez jó kérdés. Mindenkit, aki az általam említettekhez hasonló gondolatokat vall, ezzel fogják vádolni. Ezt a nézetemet a társadalmi problémák megoldásának egyik javaslataként említem. Ha a pártunknak megtetszik ez a javaslat…
Ezt komolyan gondolja? Ön azt gondolja, hogy ez tetszeni fog a pártja politikusainak, akik átlagon felüli vagyonnal rendelkeznek? Miškovnak például, aki hajót vásárol stb.?
Nem lehet kizárni, hogy esetleg nem fog nekik tetszeni. Az intelligenciájuk nagyobb azonban, mint a vagyonuk, és ezen felül a termelőeszközök, a tőke stb. tulajdonlásáról beszélek. A hajó birtoklása nem tartozik ide.
Tehát feltételezi, hogy az SaS gazdag politikusai önszántukból lemondanak a vagyonukról?
Most a kapzsiságból eredő társadalmi problémák megoldásának elméleti síkjáról gondolkodom. Apróra váltása jelenleg akadályozná a gondolat sikerességét.
Nincs olyan érzése, hogy ezek a gondolatok teljességgel ellenkeznek az SaS liberális politikájával?
Bennem ez a gondolati fejlődés az utóbbi másfél évben teljesedett ki, amikor közelről figyelhettem a politikusok politikáját.
Tud a párt vezetése és a kollégái ezekről a nézeteiről és gondolatairól? Észrevette valaki a felszólalását a parlamentben, amikor erről beszélt?
Kellemesen meglepődtem azon, hogy némely képviselő megtapsolt.
És gondolja, hogy megértették?
Úgy gondolom, hogy az a kevés képviselő, aki megtapsolt, egyet értett azzal, amit mondtam. Vagy nincs akkora vagyonuk, amely „veszélyeztetve” lenne, vagy tetszett nekik a gondolat.
Az SaS-ben tudnak ezekről a nézeteiről?
Az SaS-ben mindig több nézet is elhangzik a problémák megoldására. Nincs szigorúan megszabva, hogy a gondolatainkat, amelyekre jutunk, meg kellene vitatnunk valamilyen párton belüli „gondolatrendőrséggel”. Ezek az én nézeteim és azon leszek, hogy a gondolataim helyességéről meggyőzzem a kollégáimat, ezt követően pedig a választókat.
Megosztotta már ezeket a nézeteit valakivel a pártból?
Voltak bizonyos emberekkel nem hivatalos beszélgetéseim. A politikán kívül. Magam is meglepődtem a pozitív reakciók mennyiségén.
Maga is azt állítja, hogy a nézetei az utóbbi másfél év alatt változtak meg. Nem gondolkodott azon, hogy távozik a pártból?
Az nem lenne logikus. Ha valamiről meg vagyok győződve, akkor igyekszem meggyőzni a többieket is. Ha olyan ellenállásba ütközöm, hogy a gondolat megvalósíthatatlan és árthatna a pártnak, akkor a pártnak cselekednie kell és meg kell védenie magát az ilyen „nem kívánatos” gondolatoktól.
Gondolja, hogy ez az, amit az utcai tömeg akar?
Inkább azt gondolom, hogy éppen a tömegnek vannak hasonló gondolatai, amelyiknek a nyomorából jelenleg a szlovákiai pénzügyi és gazdasági elit él. Létezik itt a pénzügyi oligarchák nagyon szűk rétege, amely a többség nyomorának kárára él ilyen jól. És az a többség rokonszenvezni fog ezekkel a gondolatokkal.
Nem fogják Önt a parlamentben őrültnek tartan?
Őrültnek? Az ésszerű megoldás miatt nem tarthatják az embert őrültnek.
Abban az esetben, hogy az SaS-ben nem talál a gondolata pozitív visszhangra, el tudja képzelni egy új baloldali párt megalapítását.
Amiről beszélek, azok nem baloldali gondolatok.
De biztosan nem is liberálisok.
Azok sem. Legalábbis nem állnak közel a gazdaságpolitika liberális értelmezéséhez. Mindenki cédulázza annak, aminek akarja.
Hogyan jellemezné őket Ön?
Ésszerű, logikus megoldásnak. Nem élősködhet egy nagyon szűk réteg egy nagyon tág másik réteg kárára. Csak azért mert ügyesebb, és vannak eszközei, hogy befolyásolja a környezetet, amelyben mozog. Pillanatnyilag Szlovákiában minden törvényes. És ez a legnagyobb gond, hogy a törvényesség eltávolodott az igazságosságtól. Jelenleg a társadalom törvényes meglopása folyik. Minden törvényes. Ezért nekünk kell megváltoztatnunk ezt a törvényi hátteret. Hogy ne mondhassák, hogy valaki törvényes módon 50 centért jutott egy gyárhoz.
Térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Ha a gondolata nem jár sikerrel az SaS-ben, el tudja képzelni egy új párt megalakítását?
Nem hiszem, hogy Szlovákiában egy magyar nemzetiségű ember olyan pártot tudna alakítani, amely sikeres lehetne. A gondolatok sikerességében hiszek.
Felkészült arra, hogy a gondolatai a párton belül esetleg neheztelést válthatnak ki?
Mint minden más gondolat. Biztosan vált ki ellentétes nézeteket is. A katasztrófa forgatókönyv szerint el tudom képzelni azt is, hogy az SaS elhatárolódik ezektől a gondolataimtól. A legrosszabb esetben a személyemtől is.
Számol azzal, hogy esetleg leveszik a választási listáról vagy kizárják a pártból?
Biztosan megtehetnék, ha kisebbségben maradnék a nézeteimmel. De ezt nehezen tudom elképzelni.
Nem tart attól, hogy a politológusok és a politikusok újkori kommunistának nevezik majd?
Nem. Miért?
Hát például a magánvagyon korlátozása miatt.
A korlátlan magánvagyonra való jog kétségbevonása lehet, hogy egy közös pont más társadalmi berendezkedésekkel. De semmiképpen sem tartanám ezt kommunistának.
És akkor minek?
Inkább megelőzésnek.
Az átlagon felüli vagyonról beszél. Mekkora az Ön vagyona?
Nem nagyobb, mint a polgári középrétegé. Van egy lakásom, részesedésem bizonyos társaságokban, adminisztratív ingatlanjaim vannak.
Felkészült arra, hogy ha a gondolatai a gyakorlatban megvalósulnának, le kellene mondania a vagyonáról?
Még azelőtt.
Mindenki a Gorillával foglalkozik. De mi van az Ön elnökével és a Sasanka üggyel, illetve a kassai vállalkozó Kočnerrel való összefonódásával?
A Sasankáról azt gondolom, hogy sohasem kellett volna megtörténnie. Ahogyan az elnökünket ismerem, csak azért engedte meg magának a Kočnerrel való találkozót, mert meg volt győződve arról, hogy a jó ügy érdekében cselekszik. És eszébe sem jutott, hogy társadalmi szempontból megengedhetetlen módon viselkedik.
Aktuality.sk, 2012. február 14. nyomán
{iarelatednews articleid=”199″}