Mécs Károly Kossuth-díjas színművész volt a beszélgetőpartnere Csáky Pál politikus, közíró”Beszélgetések a nemzettudatról” című fórumának.
A Magyar Közösség Pártja székházában Csáky Pál gratulált Mécs Károlynak a Kossuth-díjhoz, melyet néhány nappal korábban, március 15-én vehetett át. A színészt köszöntötte és a nézők között helyet foglalt – munkatársaival együtt – dr. Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete és Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke is. Rendhagyó rendezvény volt, ezúttal nem csak beszélgetés folyt, hanem Mécs Károly többször színészként is megjelent, verset mondott, Adyt, Széchenyit és Kosztolányit olvasott – a közönség rendre vastapssal fejezte ki tetszését, örömét.
Csáky Pál szerint a magyar nyelvterületen nagyon sok jó színész van, sok szakember szerint éppen Mécs Károly a legszebben beszélő magyar színész… „Szerencsém volt, nagyszerű tanáraim volt, később pedig nagyon rossz akusztikájú színházak Kénytelen voltam tisztességesen megtanulni beszélni” – emlékezett vissza.
Arra a kérdésre, hogy hol érzi magát a legjobban, így válaszolt: „„A színpadon. Teljesen mindegy, hogy az hol van. A befektetett munka és értéke azt hiszem, hogy minden előadásnál ugyanannyi. Ez egy hivatás. Az ember erre esküszik fel. Nem igaz, hogy az izgalom elmúlik az évek során”.
Mécs Károly a filmvásznon is emlékezetes alakításokat nyújtott. Ilyen volt A kőszívű ember fiai című Jókai-regény feldolgozása is, ahol a középső Baradlay-fiút alakította. „A film egy furcsa vágyálom a színész életében, istenem, csak filmezzek. Mikor aztán odakerül, rájön, hogy – ahogy az operatőrök szokták mondani – egy megvilágítási felület. Nem véletlenül mondják, hogy a színház a színész műfaja, a film pedig a rendezőé” – mondta a színész, aki ennek ellenére filmszerepeire szívesen tekint vissza, ugyanis nagyszerű színésztársakkal dolgozhatott együtt.
Természetesen sok szó esett a magyarságról, a magyar nyelvről, irodalomról és történelemről. Mécs Károly elárulta, hogy megdobbant a szívem, amikor a nap folyamán Csáky Pál kíséretében megtekintette Pozsony néhány olyan nevezetességét, melyek szorosan kötődnek a magyar történelemhez. Többek között látta a Diéta épületét, ahol a legendás országgyűlési felszólalások hangzottak el Kossuth Lajos szájából, és megtekintette Petőfi Sándor pozsonyi szobrát is.
Mit jelent Mécs Károly számára a magyarság és a magyar nyelv?
– „Bennünket a nyelvünk fémjelez és tart össze. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy magyarul beszélni, magyarul gondolkodni, magyarul lelkesedni és magyarul pesszimistának lenni. Ez mind meg van bennünk, rendkívül lobbanékony fajta vagyunk. Árpád apánkkal még kevesen jöttek ide, a magyarság valójában itt alakult ki a Kárpát-medencében. Nyelvünk, amely megőrizte ősi csengését, egy unikum. És ezt nem csak mi, magyarok mondjuk. Ezer év alatt megőriztük magunkat, pedig jöttek ide tatárok, besenyők, törökök és voltak mindenféle egyéb hatások” – mondta a Kossuth-díjas színész. Végére egy rövid idézet maradt: „Nem tudnék megmaradni máshol”. Ilyen egyszerű ez – tette hozzá Mécs Károly.
Tények.sk/Felvidék.ma, Oriskó Norbert