A felvidéki, értelemszerűen az 1993 óta önálló államalakulatként létező Szlovákia államterületén élő magyaroknak legnagyobb közösségi és politikai teljesítménye az 1994. január 8-án megvalósult nagygyűlése volt.
(…)
A Nagygyűlés megszervezésében az Együttélés hajthatatlan volt. A Magyar Polgári Párt (korábbi nevén FMK) elhatárolódott a javaslattól, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pedig az Együttélést fékezte elképzelésének a megvalósításában. Az Együttélés 1993 őszén bejelentette, akkor is megszervezi az önkormányzati gyűlést, ha egyedül kell ezt megtennie, noha ez saját elképzelésével lett volna ellentétes. Az eredeti elképzelés szerint az önkormányzati nagygyűlésnek pártsemlegesnek kellett volna lennie, tehát minden magyar önkormányzati képviselő, polgármester és parlamenti képviselő meghívást kapott volna és a pártarányoknak megfelelően jött volna létre egy száztagú bizottmány, ami az önrendelkezési célkitűzés eléréséig képviselte volna a nagygyűlés megbízatását. Ezt a javaslatot leginkább a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ellenezte, mert az akkori arányok szerint az Együttélés képviselői túlsúlyban lettek volna ebben a testületben. Ugyanakkor az is világos volt, ha a nagygyűlés nem állít fel saját testületet állásfoglalásának képviseletére, az esemény csak történelmi lesz, de nem válik történelemalakítóvá.
Így lett.
A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom beadta a derekát és részt vett a nagygyűlés megszervezésében, noha fékezte a szervezést és vezetői külön tárgyalásokat folytattak az akkori szlovák kormányfővel a rendezvény meghiúsítására, amitől valamiféle jutalmat reméltek. Sikerült megtörniük az Együttélés néhány kulcsemberét is, akik az utolsó pillanatban javasolták, ne hozzuk létre a száztagú bizottmányt.
A Nagygyűlés napján Szlovákia magyarok által lakott térségében, mintegy kilencezer négyzetkilométernyi területen harmadfokú készültséget rendelt el a rendőrség és ellenőriztek minden autóbuszt és személygépkocsit. Ha magyarul beszélőket találtak a járművekben, feltartóztatták, nem engedték továbbhaladásukat. Ennek ellenére háromezer ötszáz meghívott megérkezett Komáromba. A nagygyűlés szétoszlatására az utolsó kísérletet Bugár Béla tette meg, aki bejelentette, hogy telefonhívást kapott (nem tudni kitől), a komáromi sportcsarnokban bombát helyeztek el, fel kell oszlatni a gyűlést. Pásztor István a város polgármestere személyes felelősségére nem lett kihirdetve a bombariadó. A városban elhelyezték a szlovák rohamrendőrség egységeit és katonai egységeket, hogy támadást intézzenek a nagygyűlés ellen, ha az kikiáltja az autonómiát. Ennek is megvolt a forgatókönyve. Bugár Béla közölte a szervezőkkel, ha bárki területi felosztási térképet osztana ki a gyűlés résztvevői között, felszólítja a saját embereit, hagyják el a sportcsarnokot. Ez lett volna a jeladás a fegyveres egységek támadásának megkezdésére.
Még szerencse, hogy a Nagygyűlésre több mint kétszázötven újságíró és hírügynökség akkreditált Japántól Mexikóig. Talán ez jelentette a legjobb védelmet a hatalmi erőszak ellen.
(…)
Duray Miklós
Az egész írás itt olvasható: http://www.duray.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=971:miert-nem-valt-toertenelmi-sikertoertenette-a-komaromi-nagygyles&catid=1:dm-cikk&Itemid=60