Magyar futballtragédia, német csoda volt 61 évvel ezelőtt a berni világbajnoki döntő, ahol az Aranycsapat elvesztette veretlenségét, és odalett a hőn óhajtott vb-arany.
1954-ben az egész nemzet letargiába esett. Nem csoda, Puskásék már 2:0-ra vezettek, onnan fordítottak a németek. Minden bizonnyal a közélet alakulására is nagy hatással volt az elvesztett mérkőzés. A németeknek nem egész egy évtized kellett ahhoz, hogy a második világháború legnagyobb vesztesének számító és porig alázott Németország (pontosabban az NSZK, hiszen akkor két ország volt) polgáraiban ismét feltörhetett a nemzeti büszkeség.
A másik oldalon, a szovjet-blokkhoz tartozó, szabadságától megfosztott magyaroktól pedig az is megfosztatott, hogy megkoronáztassanak azon a területen, ahol akkor valóban a világ legjobbjai voltak. Az is lehet, ha győznek, 1956 nincs is, vagy legalább is csúszott volna a forradalom kitörése. A vb-arany – egy ideig – gyógyír lett volna a sebekre.
Ma merőben más a helyzet. Nincs szovjet rabiga, de nincs foci sem. Magyarország 1986 óta nem vett részt világversenyen. Csaknem 30 szűk esztendő. Változó idők. 1954-ben a lakosság csaknem 100%-a tragédiának vette a világbajnoki döntő elvesztését. És ma? Ma miután elbohóckodtuk az Észak-Írország elleni meccset (mint utóbb kiderült, ez döntött az egyenes továbbjutásról) és Feröert kínkeservesen megvertük, várjuk a sorsdöntő mérkőzéseket Norvégiával. Nem a döntőt, csak hogy megmutathassuk magunkat Európának.
Az Aranycsapat két évig még vb-ezüstérmesként is menetelt. A Norvégokkal szemben is: 1955. május 28-án, idegenben verte 5:0-ra Magyarország Norvégiát. Puskás öcsivel, aki a negyedik gólt rúgta, rajta kívül még palotás kétszer, Kocsis és Tichy voltak eredményesek.
A példakép adott. Hajrá magyarok!
Tények, O.N.