Dunaszerdahelytől Somorja felé vezető úton egy érdekes óriásplakáttal találkozhatnak az arra járók. Első ránézésre azt hiheti az ember, hogy egy T-Com-reklám, de hát telefont már csak nem akarnak eladni a magyar miniszterelnök nevével, főleg Szlovákiában!?
Amikor aztán felocsúdunk a megdöbbentségből, akkor rájöhetünk, hogy a korábbi SaS listán parlamenti mandátumot szerző liberális politikus Somogyi Szilárd (aki aztán erőteljesen autonómiázott, aztán megint nem) új pártja? mozgalma? izéje jött elő a meglepő óriásplakáttal.
A MI MAGUNK Mozgalomnak, mely eddig egy személyre (Somogyira) korlátozódott nem ez az első ilyen furcsa kampányeleme. Korábban még Magyarország ellen szóltak az éterbe kilőtt üzenetek (nyilván akkor még más volt a közhangulat, mást kellett mondani). „Magyarul álmodunk, de nem Magyarországról.” Illetve visszakérte a „politikus uraktól” a szajré legalább 10 %-át. Az akkor sem derült ki egyértelműen, hogy mivel ő és pártja is része volt a Radičová-kormánynak, akkor saját magától is visszakéri-e, valamint, hogy ha lopott pénzről van szó, akkor miért csak a 10%-ot kéne visszaszolgáltatni…
De akadtak olyan megmosolyogtató elemek is, hogy a dizájnelemként funkcionáló Dél-szlovákiai járások felsorolásakor Nagymihály és Kassa mondjuk lemaradt, arról már nem is szólva, hogy grafikailag eléggé kezdeményes próbálkozásról van szó, ami egy paint programmal is igényesebben kivitelezhető…
Hogy a mozgalom vajon tényleg beváltja-e az ígéreteket (vagy inkább fenyegetéseket) és párttá alakul, ami indul is a parlamenti választásokon, az igencsak érdekes lesz. A két magyar érdekeltségű (ami tulajdonképpen csak másfél) párt pont annyival több, mint amennyire igény lenne. Ezt a kelletlen helyzetet pedig egyre több politikai kalandor igyekszik kihasználni saját pecsenyécskéje sütögetésére. Újabban megjelent a pártnak látszani akaró, ám arra nyomokban sem hasonlító MKDSZ is, akik leginkább a Kétfarkú Kutya Pártra hasonlítanak, de ők komolyan gondolják, hogy az életben bárki iselhiszi egy szavukat is úgy, hogy már vagy a harmadik pártban próbálnak szerencsét. Illetve azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyre szaporodik a neoaktivisták száma is (szlovák pártokban politizáló magyarok), ami ugyancsak a totalitárius megosztottsághoz vezet, így kiváló úton haladunk az anarchia felé.
Hogy ez mire és kinek jó azt épeszű ember nehezen tudja felfogni. A jelenlegi állás szerint az erők egyesítésével a legerősebb ellenzéki politikai szubjektum lehetne egy magyar formáció, ehelyett szerteszét forgácsoltatunk.
Csonka Ákos, Felvidék.ma