Huszonnégy éve már, hogy az éjjel nem érhet véget: alig heveri ki az ember szilveszter éjszakájának megpróbáltatásait, már folytathatja is „szeretett” kis „hazája” születésnapjával.
Immár 24 éve lépett másodszor a történelem színpadára az önálló szlovák állam. Ezúttal ugyan nem fasiszta bábállam kiadásban, de azért elég fickósan ahhoz, hogy a lakosságának jelentős részét képező bennszülöttjeihez mindig legyen egy-két „kedves” szava, gesztusa.
Csehszlovákia, a mesterségesen összetákolt államalakulat, miután életképtelenségét több ízben is bizonyította, 1993-ban kisvakondostul eltűnt a föld színéről. Az alapító atyák szellemi öröksége azonban megmaradt, Masaryktól és Beneštől kezdve egészen Tisóig és tanaik méltó folytatókra leltek a további államalapítókban, az azóta szintén a történelem süllyesztőjében pihenő egykori HZDS-vezér, Vladimír Mečiar és társai (utódai) személyében.
Az 1993-as év első napjaiban-heteiben mindenesetre egymásnak adták a kilincset a világ országainak nagykövetei, főkonzuljai Mečiar miniszterelnök irodájában, hivatalosan is bejelentve az újszülött elismerését és a diplomáciai kapcsolatok felvételét. A német főkonzul volt a legügyesebb: ő még 1993. január elsejének hűvös éjszakáján, éjfél után 30 perccel beköszönt a miniszterelnökhöz.
Magyarországot is beleértve mindenki kiállította a biankó csekket Szlovákia számára. Így aztán jöhetett, aminek jönnie kellett: a mečiarizmus legsötétebb évei, maffiástul, Lexástul, az elnök fiának elrablásával, fűszerezve mindez némi táblaháborúval, oktatási „reformtervekkel” és egyáltalán: az őslakos magyarságnak az élet minden területén való minél hatékonyabb ellehetetlenítésével. És a lényeget tekintve azóta sem változott semmi. A Gorilla- és a Bašternák-ügy éppúgy illeszkedik a képbe, mint Malina Hedvig, vagy éppen az állampolgársági törvény ügye. Ezek mind a szlovák államiság esszenciái: korrupció, és az alkotmányos „mi, a szlovák nemzet”.
Annál nagyobb szégyen és fájdalom, hogy mindennek legitimálásához magyar vezetők – határon innen és túl – járultak és járulnak hozzá tevőlegesen és igen hatékonyan…
Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma