Kedves László Csaba!
Levéllel fordulok Önhöz, Mester, mivel nem adtak rá lehetőséget nekünk, szurkolóknak, hogy méltón elköszönjünk Öntől és megköszönjük munkáját. Engedje meg, hogy ilyen formában fejezzem, fejezzük ki köszönetünket!
Jött, látott, győzött! „Veni, vidi, vici!” – mondhatjuk tiszta szívvel közösen. Miért is? Mert, ebben a három szóban szinte az egész ittléte benne van. Ősszel edzőváltásra került sor szeretett csapatunknál. Többedmagammal megörültünk a hírnek, hogy egy székely edző irányítja majd a DAC csapatát. És az öröm győzelmeket hozott! Klubstatisztikák, nézőszámok dőltek meg, a DAC a figyelem középpontjába került. Rendet rakott a fejekben, látta, hogy ki mire képes és mindenkiből kihozta a teljesítményének a legjavát.
egszervezte a védelmet, az ellentámadásokat, bátran cserélt a posztokon. És az emberek látták, hogy mindez jó, egyre többen látogattak ki a sárga-kékek mérkőzéseire. Nyilatkozatai hamisíthatatlan tiszta magyar szívről tanúskodtak. Bátran megfelelt az ellenfélnek, akár a pozsonyi Slovan elleni sajtótájékoztatóra is gondolhatunk. A szurkolók hamar a szívükbe zárták. Beteljesedett a Nélküled szövege: Mi egy vérből valók vagyunk! Megmozgatta a magyarországi szurkolók tömegét, de az egész Kárpát-medencéből érkeztek az arénába, hogy lássák a csapatot, szurkoljanak nekik. Hétről-hétre a sajtó csak pozitívan tudott írni a csapatról és Önről. Veretlenségi sorozatok következtek és végül az ősszel még a kiesés küszöbét súroló csapat, tavasszal az európai kupaszereplés felé kacsingatott. Mélyrepülésből szárnyalás Dunaszerdahelyen az Ön segítségével. Igen, a kupa az nem sikerült. Mérgelődünk is közösen, de valahogy túltettük magunkat. Majd jövőre! – mondogattuk, akkor sikerülni fog.
Közeledett a tavaszi idény vége és tudtuk lejár a szerződése. Meg merem kockáztatni, hogy senki nem gondolta, hogy a klub vezetősége másként gondolkodik. Eldobni ami jó, ami működik, akit szeretnek a játékosok és szurkolók egyaránt. Bíztunk benne, hogy a szerződés hosszabbítása csak rutinfeladat lesz. Nem így lett. Teltek a hetek májusban, teltek a napok és már júniust írtunk. Edzőnk sehol, nincs még hosszabbítás mindig. A szurkolók között felütötte a fejét a bizonytalanság, a félelem és a kétkedés. Egyszer csak fura híreket röpített a Csallóköz felé a szél, a Budapest Honvéd edzője nevét csiripelték a madarak. Legyintettünk rá, biztosan Magyarországon marad. Nem így lett. Már szinte mindenhol azt olvashattuk, hogy az olasz edző Dunaszerdahelyre jön, de a klub néma volt. Nem kommunikált, a szurkolók egyedül maradtunk. Mint ahogy a csapat edző nélkül maradt. Tábornok még nincs, de előkészületi mérkőzések már vannak. Egészen június 9. reggeléig tartott a bizonytalanság, amikor megjelent a számunkra szomorú és érthetetlen hír: László Csaba távozik a DAC-ból. A DAC futballklub nem hosszabbítja meg László Csaba vezetőedző szerződését…
Ennyi volt, bevégeztetett, a székely megtette kötelességét, a székely mehet…
A köszönet szavait szeretném tolmácsolni Önnek. Köszönet mindenért, amit Dunaszerdahelyen alkotott. Köszönet azért, hogy a csapat szárnyalt és oly közel álltunk az európai álomhoz. Köszönet a közvetlen beszélgetésekért, a mindig mosolygós kézfogásokért!
Nem feledjük munkáját!
Szerettük volna személyesen is elmondani mindezt, de nem adatott meg nekünk. Hiányozni fog, hogy a Magyar Himnuszkor nem teszi a szívét a kezére és a meccs végén nem int felénk!
Végezetül ismerős sorok következzenek: „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!” Ezeket a sorokat a szívünkbe véstük.
Köszönjük László Csaba!
Maradok tisztelettel egy DAC szurkoló.
Forrás: Karaffa Attila fb-bejegyzése