Hívők százainak jelenlétében szervezték meg augusztus 27-én az inámi Szent György-templomban a meghurcolt felvidéki katolikus papok, hívek és Mons. Lénár Károly pápai káplán emlékének tiszteletére megrendezett kegyeleti megemlékezést. Az ünnepi alkalom részeként megáldották a felújított templomot is.
A kegyeleti megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött. Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, a szentmise főcelebránsa prédikációjában kifejtette: „Az ilyen találkozásokkor keressük Isten szándékát. Erőt merítünk a meghurcolt katolikus papok hitéből, akik helytálltak a nehéz időkben is.” Hozzátette, Lénár Károly pápai káplán a bebörtönzésének éveiben is megtartotta hitét, tiszta, erős hite segítette túlélni az élet megpróbáltatásait.
Mint az ünnepségen elhangzott, augusztus utolsó vasárnapján már sokadik alkalommal emlékeznek a falu híres szülöttjére, Lénár Károlyra, s immár második éve rendeznek kegyeleti megemlékezést a kommunizmus időszakában meghurcolt felvidéki magyar katolikus papokra és hívekre. Ezzel tisztelegnek a kitartásuk, példamutatásuk és erős hitük előtt.
A templomkertben megtartott kegyeletei megemlékezésen felszólalt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Mint elmondta: „A huszadik században a különféle izmusok nagymértékű pusztítást végeztek az emberiség körében. Ilyen ideológiának lettek áldozatai a meghurcolt papjaink, akik a kínszenvedések közepette is megtartották keresztény hitüket, merték vállalni a krisztusi utat.”
A mintegy 450 lelket számláló község temploma külső felújításon esett át. A magyar kormány öt millió forinttal támogatta a rekonstrukciót. Emellett a váci egyházmegye is segítette a templom megszépülését. Ugyanakkor a helyi hívek adományaikkal is hozzájárultak a munkálatokhoz. „Az inámiak összefogtak, a jó cél érdekében lelkesedve kapcsolódtak be a kezdeményezésbe. Templomunk felújításával mi is hozzájárultunk magyar közösségünk megerősítéséhez, értéket hagyva utódaink számára” – fogalmazott az ünnepségen Régi Zsolt, Inám polgármestere.
A templomfelújítással kapcsolatban Soltész Miklós kifejtette: A közösség összefogásával hajtották végre, s ez egy jel, a kereszténység megmaradásának jelképe a Kárpát-medencében. „Mindenkinek a felelőssége és kötelessége a vértanúk emlékének őrzése, ezáltal tarthatjuk meg keresztényi mivoltunkat sorsfordító 21. századunkban” – mondta végezetül az államtitkár. Soltész Miklós államtitkár a magyar állam Kárpát-medencei egyházpolitikájáról, támogatásáról, terveiről nyilatkozott portálunknak, gondolatai hamarosan olvashatók lesznek a Felvidék.ma-n.
Csáky Pál EP-képviselő beszédében elsőként Lénár Károlyhoz fűződő személyes emlékeit idézte fel. Mint megjegyezte, nemcsak az ötvenes években állt ki a hite mellett, hanem a kilencvenes években is harcolt a felvidéki katolikus közösségekért. „A történelmi vállalásuk előtt tisztelgünk a mai alkalmon. Esterházy Jánoshoz hasonlóan a meghurcolt papok nem csupán a kommunizmus, hanem az erős szlovák nacionalizmus és a magyarellenesség áldozatai is” – fogalmazott a kegyeleti megemlékezésen az EP-képviselő.
Délután a miskolci ANIMA vonósnégyes hangversenyével folytatódott a megemlékezés. Végezetül Molnár Imre történész és Farkas Zsolt plébános előadását hallhatta a közönség.
A Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója a magyar történelem keresztény mártírjairól szólt. Részletesen ismertette gróf Esterházy János életét, hitének példaértékű megtartását. Előadása végén a szervezők nevében a megemlékezés résztvevőit meginvitálta az alsóbodoki Esterházy János-zarándokhely szeptember 16-ai ünnepélyes felszentelésére.
Farkas Zsolt plébános, a Jópásztor Alapítvány vezetője Lénár Károly atya életútját, a közösségért folytatott tevékenységét foglalta össze.
Lénár Károly közösségünk példaképe
Lénár Károly 1923. április 7-én született Inámban. A második világháború után Pozsonyban szentelték pappá. 1950-ben került Lukanényébe, még ez év végén letartóztatták azzal a váddal, hogy meg akarja dönteni a szocialista rendszert. A falu hívei kiálltak plébánosuk mellett, lázadást terveztek. Az állami hatóságok több száz csendőrt vezényeltek a „béke” megtartása érdekében Lukanényébe.
Koholt vádak alapján 17 évi börtönbüntetésre ítélték, ebből 12 évet le is töltött. Raboskodott többek között Ilaván, Lipótváron, Mirovban, Jachimovban. A lipótvári börtönkórházban gróf Esterházy Jánossal is találkozott, ahol titokban miséztek.
A kiszabadulását követően évekig csak fizikai munkát végezhetett, 1970-ben nevezték ki plébánosnak Udvardra, később Tardoskedden szolgált. Nyugdíjazását követően tért vissza szülőfalujába.
Tevékenységével nem csupán a helyi gyülekezeteket szolgálta, mindig szem előtt tartotta a felvidéki magyar közösség sorsát. Elnöke volt a Jópásztor Alapítványnak, szervezője a Komáromi Imanapoknak. Közösségünkért folytatott tevékenységéért több díjban is részesült. Megkapta az Esterházy János-emlékérmet, a Pro Probitate – Helytállásért díjat, valamint a Kisebbségekért kitüntetést.
Pásztor Péter felvételei a kegyeleti megemlékezésről.
Forrás: Felvidék.ma, Pásztor Péter