A MOL Arénába érkezve azonnal a hangosbemondó által felsorolt statisztikai adatokra figyeltünk. Az egy évvel ezelőtt megnyílt stadionban eddig 16-szor lépett pályára a hazai csapat, ebből tíz győzelem és hat döntetlen volt az eredmény. Az elvárások tehát nagyok a csapattal szemben, s ezt igazolva, a televízió is élőben közvetítette a DAC-Trencsén mérkőzést.
Ám amit a tévékészülék nem tudott visszaadni, az a várakozás, amikor a négy idegenben játszott bajnoki forduló után végre itthon játszott a csapat. A helyünket elfoglaltuk a B-közép szélén egy füzettel és egy tollal, és egy ütemre kezdett dobbanni a szív a felharsanó „Hajrá DAC” rigmussal. Részesévé vált az ember a varázslatnak. S ez a varázslat nem az Aréna zöld füvén a kezdősípszóval vette kezdetét, hanem az olyan felvezető ceremóniákkal, mint a névsorolvasás, a Nélküled éneklése, amelyet a videómegosztó-csatornákon több ezren követnek. Majd a csapatok ünnepélyes bevonulása, a sál- és a zászlólengetés és a kezdősípszó után a Himnusz ünnepélyes fohásza, mintegy 7000 ember jóvoltából, itt a Csallóköz szívében, ami minden résztvevőben igazán magasra emelte az adrenalin szintet.
A következő percekben hidegzuhany zúdult a telt házas stadionra, amikor a Trencsén egy villámtámadással megszerezte a vezetést. DAC-Trencsén 0:1. Az álmosan kezdő dunaszerdahelyieknek fel kellett ébredniük, ugyanis az ellenfél elszántan, rettenetesen dinamikusan támadta a labdát, és minden megmozdulásuk azt sugallta, hogy gólveszélyesek. Közben a sárga-kékek továbbra is tanácstalannak tűntek, egy-egy helyzetből kapura törhettek volna, de inkább még Kalmár is lepasszolta a labdát. Lehetett tudni, hogy a Trencsén az edzőváltás óta folyamatos javulást mutatott, játékstílusuk, agresszivitásuk meg is lepte a dunaszerdahelyi csapatot. Nem találták az ellenszert, ezt a szurkolók is érezték és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy énekük ösztönözni tudja a kedvenc csapatukat. Láttunk már ilyen mérkőzést a DAC-tól, amikor nem ment nekik a játék, de küzdöttek. Ez a mostani játék is ilyen volt. Egy-két kidolgozott helyzettel feljöttek a Trencsén kapujáig, de nem volt szerencséjük sem.
Aztán, egy Čmelík ellen elkövetett szabálytalanság után, Pačinda kiugrott és már nem is érték utol, a 28. percben védhetetlenül bombázott Šemrinec kapujába. Az erősödő nyomást a trencséniek nehezen bírták, az egyre jobban megiramodó DAC játékosokról lemaradtak, sorozatos szabálytalanságokat követtek el, rövid idő alatt két sárgalapot is begyűjtöttek. Rossi vezetőedző eközben a pálya széléről nagy emóciókkal próbált hatni a játékosaira. A percekre leülő játékot a Trencsén pörgette fel, amikor a gólhelyzetet több DAC játékos összjátékával tudták csak kivédekezni. A dunaszerdahelyiek próbálták előre ívelni a labdát, de több esetben sem érkezett csatár a befejezéshez.
A második félidő a pályán és a pályán kívül is nagy csatákkal kezdődött. A füvön továbbra is ment az adok-kapok, ám a késve érkező trencséni szurkolók is beleerősítettek. A kemény mag, egy busznyi ember szívvel-lélekkel buzdította a fehér mezeseket. A DAC drukkereket ez még inkább feltüzelte, s hangjukkal igyekeztek elnyomni a trencséniek szólamait. A pályán harcoltak a csapatok, izgulhattak a szurkolók, mert ugyanakkora esélye volt mind a két csapatnak a vezetés megszerzésére. Ami a 70. percben a trencsénieknek, Janga fejesével sikerült is. DAC-Trencsén 1:2.A válaszok nem maradtak el, a 72. percben Divkovic kiszorított helyzetből beadott labdájáról azonban Kalmár lemaradt. A 76. percben Pačinda Šemrinec mellett elgurított, a kapuba becsorgó találatát a bíró nem adta meg. Rettenetes füttykoncert tört ki, nagy kérdés, hogy a DAC játékos valóban lesen volt-e. A hátralévő percekben rohamozták a dunaszerdahelyiek a Trencsén kapuját, bár érthetetlen volt, hogy miért torpantak meg a tizenhatos vonalánál, ahelyett, hogy végigvitték volna a támadásokat. A sok kihasználatlan helyzet pedig megbosszulta magát. A mérkőzést lefújó sípszó a MOL Aréna veretlenségének a végét jelentette. Az a csapat, amelyet először győzött le a DAC ebben a megújult stadionban, most először verte meg a sárga-kékeket ugyanezen a pályán. Ha pedig lehetünk babonásak, mert a sporthoz köztudottan szerencse is kell, akkor mindez a Fortuna Liga 13. fordulójában esett meg a dunaszerdahelyiekkel.
Forrás: Hideghéty Andrea/Felvidék.ma