(példabeszéd az elmúlt évszázad európai történelmének megértéséhez)
Október és november fordulója környékén érdekes évfordulók találkoznak. Gyermekkorunkban az egész november az októberi szocialista forradalomnak nevezett államcsíny dicsőítése jegyében zajlott. Akkor hiába is magyarázták a másfajta naptárral, de nagyon fura volt, hogy miért októberi, ha november van. Ja persze, akkor sem tudtak semmit időben elkezdeni… Azóta már kiderült, hogy kezdetben a német titkosszolgálat pénzelte és szervezte meg Lenint, abban a reményben, hogy az oroszok kilépjenek a háborúból, de aztán az amerikaiak elküldték Bronsteint (Trockij), hogy megfordítsa a helyzetet, vagy legalábbis likvidálják az orosz nemességet és az egyházat, így szabad prédává válhasson a felesleges vagyonukat befektetni szándékozók előtt (azóta ezt más sok helyen eljátszották). Végül az eloroszosodott oszét származású grúz bankrabló, Sztálin egy időre beleköpött mindegyikük levesébe… hatalmas tömegsírok jelzik elképzelései megvalósulását.
A másik kötelező évforduló Csehszlovákia létrehozásának hazugságai köré szerveződött., amelyről magas akadémiai ranggal rendelkező „történészek” is úgy beszéltek, mintha itt az önrendelkezési jog alapján álló népakarat jutott volna érvényre. Pedig csupán a háború bankár haszonélvezőinek önző gazdasági és politikai stratégiája szerint rajzoltak új térképeket Európa közepére. Ezek valójában nem új országok, hanem csak újabb kifosztható befektetési területek voltak számukra, amihez mindegyik területen találtak megfelelően irányítható cseh, román vagy szerb bohócokat, akik eljátszhatták az országalapító vastapsot ígérő dicső szerepét, aminek ellentételeként teljes mértékben kiszolgálták megbízóikat. Ezzel a hazug és jogtipró ténnyel sem a történetírás, sem az európai közvélemény nem mer vagy nem is akar szembenézni. Szőnyeg alá söprik, mint a családon belüli erőszakot…. vajon mi lesz, ha egyszer mégis nagytakarítsra kerül sor?
Így aztán nemzedékek nőttek fel a hamis próféták dicsőítésének kötelező programja jegyében, pedig inkább a halottakra való emlékezésre kellett volna koncentrálni, mert ezek az országvesztő, háborúcsináló és tömeggyilkos rendszerek és hazug próféciák hoztak eddig soha nem látott pusztulást a világra. Ezért illik ilyenkor számonkérni, hogy miként juthattak ezek az emberiségellenes erők hatalomra. Ilyen magyarázkodásokkal találkozhatunk: Bedőltünk az ígéreteknek. Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdettek. Azt mondták, hogy megszabadítanak a zsarnokságtól és a kizsákmányolástól. Visszaadják a szabadságunkat. Olyanokat mondtak, mint Jézus: testvéri szeretet, egyenjogúság, a szegények és elesettek felemelése, törvényesség… Aztán csak annyi történt, hogy egy másik valaki ült a trónra, s folytatódott, néha még fokozódott is a jogtiprás.
Ugye milyen ügyesen be lehet lopódzni az emberek szívébe. Főleg akkor, ha onnan előzőleg kilakoltatták a hitet, és nem csupán az istenképnek, hanem az emberi önbecsülésnek, a családnak, közösségnek, a nemzetnek tiszteletét is megkérdőjelezték. Nem csak Lenin vagy Benes idejében, de 1989 novemberében is csak megszerezhető prédának tekintettek bennünket, hogy az értelmes emberi munka fedezete nélküli kamatokból keletkezett pénzüket vagyonra válthassák, miközben a letarolt területet gyarmati szintű kiszolgálóvá degradálták.
Mindig is voltak, amint ma is vannak hamis próféták, akik a nyáj egy részét a kövér lucernás legelőkre csábítják, aztán azt hirdetik, hogy megosztottak vagyunk, ezért egységre kell törekedni. Ez szerintük persze csak úgy történhet, hogy a „maradiak”, „nemzetiek”, konzervatív patrióták hagyják el szülőföldjüket, és menjenek ők is a lucernásba a többiek után. Azt persze már nem árulják el, hogy a kövér legelőn majd felpuffadnak a nem nekik való táplálék miatt, és kimúlnak a nagy jódolgukban, és vihetik őket a VÁGÓHÍDRA.
Minek is mondanák?! Hiszen az Új Világ Csordása hentesáruval kereskedik… és nem mellesleg törlesztenie kell a legelőfejlesztésre magas kamattal felvett nem kevés hitelt.
Mihályi Molnár László