Antik eposzok

2017.11.12.

Évszázadokon keresztül azt hitték, hogy Homérosz eposzai csak kitalált történetek, mesebeli és mitológiai alakokkal benépesítve. A történeti kutatás viszont igazolta, hogy mind a trójai háború helyszíne, mind Odüsszeusz útvonala valódi. Az igazság tehát az, hogy a görögök múltjuk emlékeit őrizték szájhagyomány útján évszázadokon keresztül, közben minden történésbe beavatták mitológiájukat, míg végül ezek a hősköltemények lejegyzésre kerültek. Nem csupán a görögökre jellemző, hogy egy törzsnek, egy népnek, vagyis egy közösségnek ismernie kellett múltját több nemzedékre visszamenőleg. Ezek a történetek igazolták rokonságukat, közös származásukat, és tették szükségessé, hogy a sorsközösségben együtt küzdjenek a megmaradásért. Hosszú évszázadokon keresztül az számított görögnek, aki ismerte a trójai mondakört. Amit rapszodoszok, vagyis vándorénekesek terjesztettek és erősítettek meg az emlékezetben.

A trójai történet abból az időből származik, amikor Kr.e. 1400 – 1200 közötti időkben a virágzó mükénéi acháj kultúra terjeszkedik az Égei-tenger partvidékén, valamint a Fekete-tenger felé, amelynek bejáratát a trójai öbölből lehetett ellenőrizni. Ez viszont a hettiták szövetségese volt. A város romjait megtalálták, méghozzá az eposzban előforduló utalások alapján. Amikor a dórok leigázták a mükénéi kultúrát, ez a történet volt a görög öntudat és önbecsülés forrása. Megmutatkozik benne egy mitológiai rend (az istenek származása és hierarchiája) valamint egy hőstörténet. Az eposz tulajdonképpen csak a 10 évig tartó háború utolsó esztendejének 52 napját tárgyalja. A háború és az előzmények leírását más művekből ismerhetjük. Az előzmények a következők: egyik ágon a trójai Priamosz királynak azt jósolják Párisz nevű fia születésekor, hogy miatta pusztul el a város, ezért meg kell őt ölni. Kiteszik Ida hegyére, de ott megtalálja egy pásztor és felneveli (a talált gyerek motívuma pl. Mózes, Romulus és Remus, Oidipusz stb.), de később visszatér Trójába, szülei visszafogadják, hercegként él.. A másik ágon megtudjuk, hogy Péleusz király és Thetis istennő esküvőjére nem hívják meg Eriszt, a viszály istennőjét, amiért ő bosszút forral. Egy aranyalmára ráírja, ami egyszerű halandó leányok és istennők között is biztos viszályt szít, hogy „a legszebbnek” (té kalliszté), és ezt begurítja az istennők közé. Héra, Pallasz Athéné és Aphrodité kapnak utána, összevesznek, ezért a délceg Páriszra bízzák, hogy döntse el a vitát. Titokban ígérnek neki hatalmat (Héra), bölcsességet (Pallasz Athéne), de a fiatal Párisz csak Aphrodité ajánlatát fogadja el, aki a világ legszebb asszonyának szerelmét adja jutalmul, ha rá szavaz. Heléné viszont már a spártai király Menelaosz felesége, aki a mükénéi Agamemnón király testvére. Azonnal hadat üzennek Trójának az összes görög város mozgósításával. Hadba vonul Akhilleusz és Odüsszeusz is. A háború lefolyását és a történet végét az Odüsszeából illetve Vergiliustól tudjuk meg, hogy miként veszik be a fából épített ló segítségével csellel a várost, de ezért minden hősnek meg kell halnia, csak a leleményes Odüsszeusz és Agamemnon menekül meg. Agamemnónt felesége öli meg, amikor hazatér, míg Odüsszeusznak tíz évig kell bolyongania a tengeren, mert megsértette az őt eddig segítő Poszeidont, aki hiába figyelmeztette, hogy istenek nélkül semmi az ember. Ám felesége Penelopé, aki a 20 évi távollét után is hűséggel várja őt, végig elutasítja a tolakodó kérőket, és a hagyományok és az apja tiszteletének jegyében neveli fel fiát Telemkhoszt. Sugallva, megerősítve, azt üzenve, hogy a társadalom legszilárdabb alapja az összetartó, értékőrző család!

Az Iliász Akhilleus hőstörténete. A cselekmény elején Akhilleus megsértődik Agamemnónra, amiért az megfosztotta őt a neki járó zsákmánytól (egy foglyul ejett asszonytól). Akhilleus, aki sérthetetlen harcos, mert anyja Thetis istennő az alvilág folyójában fürdette meg őt, most abbahagyja a hadakozást, ezért a görögök egymás után szenvednek vereséget. Barátja (Patrokhlosz) elkéri a hős fegyverzetét, hogy ezzel rettentse meg a trójaiakat, de a csel csak rövid ideig válik be, mert a trójai király másik fia (Hektor) megöli Patrokloszt. A barát halála Akhilleuszban bosszúvágyat érlel, új fegyverzetet csináltat Hephaisztosszal, az alvilág kovácsával, harcba vonul, és megöli Hektort, majd dühödten meghurcolja annak holttestét. A történet azzal fejeződik be, hogy Priamosz király titokban felkeresi Akhilleuszt, hogy kikérje a holttestet, és méltóképpen eltemethesse fiát. A görög hős lelkében ekkor valódi emberi érzések fakadnak, saját apja jut eszébe, és kiadja a holttestet. Hektor temetési idejére Akhilleusz is szünetelteti a harcot.

Az eposzban érvényesülnek az eposzi kellékek, vagyis az invokáció (a segélykérés), hogy az eposzt jól meg tudja írni, aztán a propozíció (a tárgy megjelölése), amelyben a szerző vagy előadó összekapcsolja az emberi és isteni világot, vagyis az istenek akaratának tudja be Akhilleusz haragját. Ebben megtaláljuk a motivációt, vagyis a bonyodalom indítékát. Ezek után következik a seregszemle (enumeráció), amelyben megismerjük a görög és trójai seregek táborát. A cselekmény kibontakozásában különböző központi események és mellékesemények (epizódok) zajlanak. Gyakori az isteni beavatkozás (Deus ex machina) pl., amikor a ködfelhőt bocsátanak a harcolókra stb. A mű vége felé érkezik el a tetőpont (Priamosz és Akhilleusz találkozása), majd a megoldás (Hektor temetési szertartása). A műben a jelzők és hasonlatok sokaságával találkozunk. Jellemzőek az állandó és díszítő jelzők, melyeket a személynevek előtt alkalmaznak pl. a fellegtorlaszoló Zeusz, tehénszemű vagy hókarú Héra, leleményes Odüsszeusz, stb.

Homérosz eposzai időmértékes verselésben, hexameterben készültek. Ez 6 verslábból, vagyis 6 időmértékből áll soronként (daktilusok illetve spondeuszok váltogatják egymást) pl.:”És ragyo-/ gó Hek-/tór tüs-/tént lecsa-/ tolta si-/sakját” //-../–/–/-../-../–// . Egyes kutatók szerint ez a ritmus, amit egyébként énekelve adtak elő, az ember legősibb emlékeit idézi fel, azt a szívritmust, amit születésünk előtt 9 hónapig hallhatunk dübörögni az anyaméhben. Az időmérték zenéje biztosítja azt, hogy a rá ültetett szöveg szavai ne változzanak el. A zene és a dal hozzátartozott a görögök minden ünnepi eseményéhez, a szertartásokhoz, amelyek az emberi világ összehangolását (harmonizálását) igyekeztek elérni az emberfölötti (isteni) renddel. A másik kulturális örökség, hogy a műből megismerjük az ókori görögök életmódját, életkörülményeit és világképét. Apró részletekig kiterjed például az a rész, amikor Akhilleusz új pajzsa készül. Megtudjuk, hogyan készül a bronz, milyen csillagképeket ismertek, hogyan zajlott a lakodalom, miként bíráskodtak, a pásztorok hogyan éltek stb. Az elbeszélő (epikus) műnem később elkülönült a lírától és a drámától, és több önálló műfajban bontakozott ki, mint a mese, elbeszélés, ballada, elbeszélő költemény, novella, regény.

Homérosz akkor élt, amikor Rómát alapították (Kr.e. 753.), Olimpiában az első versenyeket rendezték (Kr.e. 776.), és ebből az időből maradtak fenn az ószövetségi iratok első könyvei is. Része ez egy hatalmas kultúrkörnek, amelyből az európai civilizáció is fakad.

Mihályi Molnár László

Idézet:

Achilleusz megharagudott Agamemnonra, aki megsértette őt, visszavonult a harctól, és anyja Thétisz istennő Zeuszhoz megy szóvá tenni az ügyet:

„Majd hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből,
akkor a széles akháj tábor fele visszahajóztak.
Jó szelet is küldött nékik nagy Phoibosz Apollón.
Árbocot állítván, vonták föl a hószinü vásznat:
duzzasztotta a szél a vitorlát, körben a bíbor
hullám mosta gerincét s zengett, míg a hajó ment:
száguldott a hajó, habos árban vágta az útját.
És, hogy a téres akháj tábort útjukban elérték,
éjszinü bárkájuk húzták ki a parti homokra,
jó magasan, s megtámasztották hosszu bakokkal.
Végül a sátrakhoz széledtek el és a hajókhoz.

Ő meg a fürge hajók mellett ült, telve haraggal,
isteni sarj, fia Péleusznak, gyorslábu Akhilleusz.
Férfidicsőséget szerző gyűlésbe se járt már,
harcba se ment, kedves szívét sorvasztva csak ült ott,
és így vágyakozott a csatára s a harci zsivajra.
Ámde tizenkettedszer amint jött újra a hajnal,
akkor a nemmúlók az olümposzi csúcsra vonultak
együtt, s Zeusz vezetett; de Thetisz se feledte fiának
kívánságát, mert fölbukva a tengeri habból,
szállt kora hajnalban csúcsára az égi oromnak:
messziredörgő nagy Kronidészt külön ülve találta
sokszakadéku Olümposznak legfőbb tetejében”.