Történt, hogy Igor Matovič, önmagát nagyon szerető individualista politikus, Egyszerű Ember 2017 novemberében ajánlatot tett az MKP-nak, s ezzel igencsak felkorbácsolta a szlovákiai politikai állóvizeket. A legérdekesebb hozadéka ennek a lépésnek az lett, hogy egyik napról a másikra tele lett a Most-Híd vezetőinek nadrágja.
A fentiekből bizonyára kiderül, hogy vannak kifogásaim Igor Matovičcsal és politikai szerveződésével szemben. Ugyanakkor el kell ismernem két dolgot. Az első, hogy tényleg nagyon utálja a jelenlegi kormánykoalíciót, s annak leváltását komolyan gondolja. A második: hogy van politikai érzéke. S ha egyéb, sanda indíttatásokból is tette, javaslata az elmúlt hét év legügyesebb politikai kereszthúzása.
Tegyük most félre az előítéleteinket, s nézzük meg, mit okozott ez a javaslat. Ismétlem: hideg fejjel elemezzük végig a hozadékát, hangsúlyozva, hogy az MKP-nak most nem kell az indítvánnyal kapcsolatban állást foglalnia. S nem feledve, hogy a gyakran változó szlovák politikai térfélen fél év múlva megváltozhatnak a konstellációk.
Az első elem, amit hangsúlyoznunk kell: ez jó hír az MKP számára. Nem azért, hogy a parlamenti politizálásra jelenleg felkészületlen MKPs csapat „valaki hátán” bejuthat a parlamentbe, hanem azért, mert 2006 óta ez az első politikailag értékelhető pozitív lépés a klasszikus felvidéki magyar politikai közösség irányában. Egy szlovák politikai szubjektum azt üzeni az MKP-nak (és főleg az MKP választóinak), hogy számon tartunk titeket és készek vagyunk veletek valamilyen formában együttműködni. Ilyet 1998-ban csak amerikai és EU nyomásra tett meg az akkori szlovák elit egy része.
Egy buta beidegződés szóhasználatát idézve: az MKP kikerült a karanténból, és partnerré vált a szlovák ellen-nemzetiszocialista (ellen Smer-SNS) tengely számára. Megjegyzem, a Pozsony megyei koalíció ezt már előre sugallta: néhány MKPs javaslat ellenére sem fogadták be maguk közé a jobboldalt eláruló, megbízhatatlan Most-Hidat, de partnerüknek fogadták a megyében egyébként nem jelentős erőt képviselő MKP-t.
Ennek a ténynek fontos folyománya, hogy egy szimbolikus kisugárzású napon, november 17-én az MKP elnöke felszólalhatott az SZNF téren, míg a Most-Híd elnökéből a műsorvezető hülyét csinált („harakter rozhoduje, ze?”) Bizony, a szlovákok néha tisztábban látják a viszonyainkat, mint sok elfogult, elvakult szlovákiai magyar. Fontos volt ez a meghívás azért is, mert jelzésértékű: utoljára – tudomásom szerint – 2009-ben szólalt fel MKP-elnök (személyemben) ezen a rendezvényen, s a tett akkor is, most is üzenetértékű volt.
Mint ahogy az is üzenetértékű lehetne, hogy eme ünnep vonzáskörében csápolt Bugár Béla Dankónak Moszkvában. Például ennek a mondatnak: „A barátainknak tekintjük az oroszokat, és kaptunk egy isteni ajándékot, együtt terjeszthetjük ki a mi szláv világunkat” – üzente a szlovák parlamenti delegáció, Danko, Bugár és Glvác az újorosz KGBs vezetésnek.
A szlovák média azon röhög már egy hete, mennyire méltatlan helyzetbe került főleg Bugár eme látogatás alkalmával, Danko táskahordozójának és előtapsolójának titulálják őt. A helyzet ettől komolyabb: ez a momentum nemcsak azt mutatja, mennyire meghasonlott, értékvesztett emberré vált Bugár, hanem azt is, hogy egyre nő az ideológiai távolság az MKP és a Most-Híd között. Ez a momentum azt mutatja fel nagyon erősen, hogy nem csak a megyei választási kampány mutatta meg a Most-Híd igazi arcát, hanem ezek az alfélnyalási excesszusok is: pénzért, hatalomért mindent. Ne feledjük: Bugár maga dicsekedett pár hónappal ezelőtt azzal, hogy ebben a koalícióban érzi magát a legjobban.
Persze, ez a mondat nem azt jelenti, hogy most már felejtsünk el mindent, ami a megyei választások előtt történt. Ellenkezőleg: tanulnunk kell belőle. S azt kell látnunk, hogy a Most-Híd játéka a megyei választások előtt és alatt egy célra koncentrált: minden áron: meggyengíteni az MKP-t. Ezért kérték azt az „együttműködés” feltételeként, hogy az MKP ne indítsa a saját erős embereit a megyei választáson. S amikor az MKP nem tett mást, mint a saját józan esze szerint cselekedett, a Most-Híd megmutatta, hogy képes a legszennyesebb módszereket is bevetni az MKP magyar jelöltjei ellen csak azért, hogy a várható különbség a két párt között a lehető legkisebb legyen. Igen, ha ők nem tudtak emelkedni, akkor az MKP-t (a magyar választók nagy részének akaratát) kell ledarálni – mindegy, hogy milyen áron.
Az eredmény: ma a két párt messzebb van egymástól, mint egy fél évvel ezelőtt volt, s csak távolodik egymástól. Én erre a belső veszélyre 2009 óta igyekszem felhívni a figyelmet. Sokan azt gondolták, személyes okai vannak az egymásnak feszülésnek. Bugárék részéről bizonyára van ilyen, részemről nincs. Ezért mondtam le a pártelnöki posztról 2010-ben, hogy ezt nyilvánvalóvá tegyem: a „személyes érdekeinkért beáldozzuk az anyánkat is” filozófia csak egy oldalon van, s az nem az MKP oldala. Egyértelmű, hogy ez elvi különbözőség, s nem személyes jellegű vita.
Matovic itt talált elevenjébe a Most-Hídnak. Az MKP ugyanis az elmúlt években ott ücsörgött az országos politika kispadján, a vonalon túl, s ami számomra is kellemetlen látvány volt, hogy már-már mintha kezdte volna megszokni ezt a helyzetet. Magam próbáltam felrázni a csapatot, százszor is elmondtam, leírtam, hogy az MKP-nak nincs hitelességi problémája a saját közössége irányában, s ez a legnagyobb előnye. Az MKP-t a parlamenti küszöb nyomja le, ha az 3 százalék lenne Szlovákiában, mint volt 1990 és 1994 között, akkor vígan parlamenti párt lehetne. A lényeg ugyanis, amit nem képesek felfogni a szlovák és a vegyespárti elemzők: az MKP mögött ideológia van, a Most-Híd mögött pedig érdek van. Az MKP ezért tudta túlélni az elmúlt éveket nagyobb károsodás nélkül. Azért, mert a szlovákiai magyar közösség alaptézisének nyomvonalán politizál, s ez így hangzik: megmaradni. Ez pedig alapvetően különbözik a Most Híd filozófiájától, amely a „pénztárcáinkat mielőbb megtömni, minden áron” világlátáson alapul. (S talán elfelejtettük? Mindegy, milyen a tanító, orvos … nemzetisége…) Megjegyzem: kíváncsi lennék, hány hónapot bírna ki a Most-Híd parlamenten kívüli pártként?
Nos, olvasom, hogy sokan már az Egyszerű Emberek – MKP koalícióról vizionálnak. Ez erősen idő előtti, a jövő majd megmutatja, reális lehet-e egy ilyen TECHNIKAI JELLEGŰ együttműködés. Matovič javaslata azonban azért fontos, mert kibillentette a Most-Hidat az eddigi, viszonylag kényelmes pozíciójukból. Nézzünk csak vissza az elmúlt 8 évre: úgy viselkedtek, mint akik megingathatatlan erőpozícióban vannak, akik minden helyzetben majd a kártyákat osztogatják. Akik majd méltóztatnak eldönteni, csinálnak-e koalíciót az MKP-val vagy sem.
Most megfordult a helyzet: az MKP mérlegelheti, kivel és milyen feltételek mellett lép majd koalícióra. S ha nem a Most-Híd mellett dönt, akkor a vegyespárt akár gyorsjegyet is kaphat a történelemtől oda, ahová való: a süllyesztőbe.
Harmadszor is mondom: nem időszerű egy Egyszerű Emberek – MKP koalíció létrehozatalát mérlegelni. De megkockáztatok egy tisztán elméleti konstrukciót: ha holnap kellene választani, szerintem az MKP támogatói közül kevesebben maradnának otthon egy Egyszerű Emberek – MKP koalíció létrejöttekor, mint egy MKP – MostHíd koalíció esetén. Mert az Egyszerű Emberekkel való koalíció bizonyos fokig problémás lehet Matovič néhány múltbeli kijelentése és tette miatt, de sokkal problémásabb lenne egy MKP – Most koalíció, amely éppen elkenné a Most-Híd bűneit (részvétel az EU harmadik legkorruptabb kormányában, EGYÜTT a SMERREL ÉS AZ SNS-szel!!!), amely koalíció az értékelvűségnek a minimumát sem mutatná már. Mert amikor Bugár kiabál Matovičra bizonyos (valóban szerencsétlen), magyarokkal kapcsolatos megnyilvánulásai miatt, akkor hogyhogy nem szól például Žitňanská sokkal súlyosabb, ilyen jellegű vétkeiről, nyíltan magyarellenes szavazásairól? Nem beszélve arról, hogy az egyik esetben csak egy tárgyalópartnerről, míg Žitňanská esetében a saját párttársáról, helyetteséről van szó. Azt is figyelembe véve persze, nem biztos, hogy az Egyszerű Emberekkel hosszabb távú, komolyabb együttműködés is lehetséges – de arról nem megfeledkezve: biztos, hogy a Most-Híddal való együttműködés felbomlana a választások után néhány nappal. Mert az érdek…
Ne feledkezzünk el még egy fontos momentumról, amely a közelmúltban került napvilágra. A szlovákiai magyarok túlnyomó többsége a Fico-Danko-Bugár kormány leváltását akarja. S ha tiszteljük ezt az akaratot, ez is az ideológiailag tiszta megoldások, nem pedig a hazudozások pártja felé nyomja az MKP-t.
Mindig jó, ha az állóvizet felkavarja valaki. Egy ilyen helyzet gondolkodásra serkenthet. Serkentsen.
Csáky Pál