Száz éve alakult meg Csehszlovákia, s ezzel együtt a felvidéki magyarság is száz éves. A Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsora ez alkalomból tekinti át, honnan hová jutott a közösség, mi és hogyan alakította fejlődését. A legutóbbi, csütörtöki adásban Duray Miklóst kérdezte Haják Szabó Mária.
A volt parlamenti képviselő, közíró a kisebbség fogalmának tisztázásával kezdte. A kisebbség mint fogalom kialakulása nem 1918-hoz kötődik, az már jóval korábban használatos volt – csak épp politikai értelemben volt használatos. Azokat a csoportosulásokat nevezték kisebbségnek, amelyek kiszorultak a hatalomból: nem jutottak be a kormánykoalícióba, vagy kiestek a parlamentből. Érdekes, hogy amikor a versailles-i békerendszer született, akkor a Magyar Királyság utódállamaival ún. kisebbségvédelmi megegyezést kellett kötni – csakhogy ezt nem így nevezték, ez a kifejezés azokban a dokumentumokban elő sem fordult.
„Más nyelvű” vagy „más etnikumú” csoportoknak nevezték őket. „Tehát a nemzeti kisebbség kifejezés – sok esetben ma már nemzetiségi kisebbséget is mondanak, ami sokkal rosszabb – az tulajdonképpen a benesi gondolkodásmódnak a szüleménye” – fejtette ki Duray Miklós, rávilágítva Benes ördögi logikájára: már ez is árulkodott arról a valódi elképzelésről, hogy az elcsatolt magyarokat ki akarják szorítani minden olyan lehetőségből, ahol a saját ügyeikben dönthetnek vagy ahol a saját ügyeiket befolyásolhatják. Ezért kezdték tehát – Benes hatására – kisebbségeknek nevezni az etnikai illetve nyelvi közösségeket.
Ami pedig az így „kialakult” kisebbségek jogait illeti, szomorú és egyben sokat mondó tény, hogy a 20-as években, de még 1968-ban is lényegesen jobban álltunk ezen a téren, mint manapság.
Duray Miklós a Kossuth Rádió műsorában elmondta: 1926-ban alakították ki azokat a nyelvi jogokat, amelyeket még 1922-ben deklaráltak.
„BÁRCSAK MOST OLYAN NYELVTÖRVÉNNYEL RENDELKEZNÉNK, MINT AZ AZ 1926-OS VOLT.
A nyelvi jogok területén az 1926 volt a maximum, az alkotmányos jogok területén pedig az 1968. október 26-án megfogalmazott csehszlovák szövetségi alkotmánytörvény-javaslat.”
Csakhogy végül nem ezt a javaslatot fogadták el a prágai parlamentben, mert az akkor kezdődő politikai konszolidációban azok kerültek kedvezményezett helyzetbe, akik nem igazán támogatták a magyarok alkotmányos jogainak a meghatározását – utalt Duray Miklós Gustáv Husákra és társaira.
„Az alkotmánynak az a szövege, amit végül nem fogadtak el, de az alkotmányozó bizottság kidolgozott, annak alapján autonómiánk is lehetett volna. Most egyértelműen rosszabb a helyzet ahhoz képest, mint ami abban a tervezetben meg volt fogalmazva.” – zárta gondolatait Duray Miklós.
Forrás: szd, Felvidék.ma