1910-es térkép (MML fb-oldaláról)

Kedden államünnep, munkaszüneti nap, az üzletek sem nyitnak ki. A Felvidéken, vagyis a Magyar Királyság, a Szent Korona Országának idegenek által 1920 óta megszállt északi részén.

Miért is?

Utánanéztem, és rádöbbentem, hogy ahogyan eddig tudtam és tanítottam, hogy 100 ÉVE SZÜLETETT MEG A SZLOVÁK NEMZET. Nem evolúció, hanem deklarálás útján. 100 ÉVE DEKLARÁLTÁK A SZLOVÁK NEMZETET. Ennek van ünnepe.

Vagyis KINYILATKOZTATÁS útján keletkezett?!!!

Bár itt úgy tanítják, hogy a szláv elődeik már a 4–5. században is itt voltak, de akkor a hunok, majd a kvádok és avarok lakták ezt a területet. Bár egyáltalán nem kizárt, sőt valószínű, hogy a magasan fejlett hun szövetség szláv szolganépeket is hozott vagy sodort be magával a Kárpát-medencébe, akik beolvadtak ebbe a konglomerátumba (370 és 460 közötti időkben Bendegúz és Attila idején). De Székelyföldön egyértelműen nagy hun népesség maradt meg, amit már több helyen bizonyítottak. Az Avar (hun származék) Kaganátus idején ismét jönnek szláv szolganépek, amelyeket a szállásterületeiken alkalmaznak, és itt már jelentősebb a népesség száma a déli területeken (szerbek és horvátok elődei). Avar majd honfoglalónak nevezett árpádi magyarok ekkortájt találkoznak keresztény hittérítőkkel (bár a Kárpátokon kívül is !), és az egyes erre utaló jövevényszavaink nem északi, hanem délszláv eredetűek.

A jelenlegi szlovákok elődei a 13. század után, majd a szepességi városok Zsigmond általi lengyel elzálogosítása után a 15. században érkeznek nagyobb szláv népcsoportok a Magyar Királyság északi területeire: cseh, lengyel, ruszin (elszlávosodott besenyők) és cseh-morva népek. Ezek a Magyar Királyság védelme alatt,a törököktől sem háborgatva szabadon terjednek, szaporodnak, és a 19. század közepére már hasonló, egymás számára elég jól érthető nyelveken, nyelvjárásokban beszélnek, bár még az 1970-es években is rendeletileg kellett szabályozni, hogy az iskolákban (szlovák iskolákban!) ne csak a szlovák nyelvi órákon, hanem a természettudományi órákon is az irodalmi szlovák nyelvet használják, és ne a nyelvjárást. Mert a keleti régió nyelvjárása közelebb áll a lengyel vagy ruszin vagy ukrán nyelvhez, mint a közép-szlovákiai irodalmi kodifikációhoz. 1918-ban egyébkén sem népszavazás, semmiféle választás, népgyűlés vagy sokadalom nem kívánt csatlakozni Csehországhoz vagy Csehszlovákiához, hanem csak egy vendéglátóipari hőzöngés képezte alapját a KINYILATKOZTATÁSNAK, tehát sem a Tízparancsolathoz sem a Hegyi beszédhez nem mérhető, bár errefelé magasan így hirdetik!!!! A szlovákok nevében egy katolikus papot, Andrej Hlinkát győzködték Benesék, Masarykék, ígérgetve nekik önrendelkezést meg toronyórát, de később maga Hlinka panaszkodta szomorúan és megbánón: Inkább maradtunk volna a Magyar Királyság kebelén, mert tőlük többet kaptunk, mint a csehektől, akik fele annyira sem keresztények, mint a magyarok (valószínűleg a két cseh szabadkőműves fővezérre utalt ezzel, Benesre és Masarykra). Egyébként Versailles-ban Benes úgy adta be Csehszlovákia indoklását, hogy a cseh nemzet fogja alkotni az ország többségét (valóban a csehek és szlovákok EGYÜTT képeztek 62 százalékot, a csehek csak csekély 53 százalékkal alig alkottak volna többséget, és a szlovákokat a németek száma is jóval meghaladta), mert úgymond szlovák nemzet külön nem létezik, mivel az ott élők a csehnek egy nyelvjárása csupán (ami eredet alapján valóban igaz). Ilyen és ennél vulgárisabb gyalázkodó kijelentéseket Benestől lehetne még idézni, ezért csodálkozom, hogy a szlovákok miért ajnározzák, és még szobrot is emelnek neki!!! Egyébként nem igaz, hogy a Benesék keresték oly nagy hévvel a háború alatt az antant kapcsolatokat, hogy megalakíthassák  az önálló Csehországot, hanem a háborúcsinálók számításainak megfelelően a nagyhatalmak kerestek olyan csoportokat, amelyekre építve új határokat rajzolhatnak meg Európa közepén befektetéseik számára, és még a Felvidék hozzájuk csatolásaának ötlete is onnan ered (Csallóközre vagy Bodrogközre a malteros legények eredetileg nem is gondoltak, de hát evés közben lesz egyre mohóbb az ember, hát még az aljanép!).

Így került képbe még a háború előtt a Fekete kéz szerb terrorszervezet is a trőnörökös meggyilkolására, és a prágai, bukaresti, belgrádi, budapesti és bécsi szabadkőműves páholyok által minden területen egy-egy, esetleg egyzsrre több csoport, amelyik beillett a Nagy Kártyaparti (ahogyan egyesk a háborút nevezték) paklijába.  Erdélyt már 1916-ban a Tisza vonaláig odaígérték a románoknak, még Kárpátalját is, de később a csehek nagyobb ajánlatott tettek a párizsi Rotschild Bank asztalára.

Az antantnak tehát kellett egy rablóbanda, akikre ezt a területet úgy bízhatja bábkormányként, hogy majd a saját, főleg francia érdekeltségű bankjaik és vállalkozásaik befektetési területe lesz. Ezért kapták meg Kárpátalját is, mert nem csupán a Škoda részvényeket, hanem egyéb lehetőségeket is felkínáltak a textil, gép- és üvegiparban egyaránt. A franciák ezért kanyarítotték az országhoz a színmagyar Csallóközt, mert kellett az ipar élelmiszerellátása a jövedelmező termelés érdekében.

Az 1921-es csehek által torzított népszámlálás már 64 százalék csehszlovákot említ:

Csehszlovákia nemzetiségi megoszlása :

teljes népesség: 13 607 385
Csehszlovák: 8 759 701 – 64,37%
Német nemzetiségűek: 3 123 305 – 22,95%
magyarok: 744 621 – 5,47%
ruténok: 461 449 – 3,39%
zsidó vallásúak: 180 534  – 1,33%
lengyelek: 75 852 –  0,56%
egyéb: 23 139 – 0,17%
külföldiek: 238 784 – 1,75%

Minden ígérgetés ellenére a területen soha nem érvényesülhetett az önrendelkezési jog, a hovatartozásról nem volt soha népszavazás, sőt még a területi autonómia is tilalom alá került. Gyakran még az egyéb alapjogokat is korlátozták, vagy vonakodva adták meg, pl a nyelvhasználat, hivatali ügyintézés. És azért úgy készültek a jövőre, hogy ha már fizikailag nem sikerül eltávolítani a meghatározó nagyságú német és magyar nemzeti közösséget, sem beolvasztani a megfélemlítés és csábítás módszerével, akkor legalább statisztikailag kell visszaszorítani, hogy minél kevesebb helyen kelljen alkalmazni a nemzetiségi joggyakorlatot. 1939-ben Benes lemondott államelnöki posztjáról, és Svájcból még üdvözölte is az új elnököt Háchát, ezért ettől kezdve semmi jogalapja nem volt elnöknek nevezni magát, mert sem kinevezve, sem megválasztva nem volt, és 1945-ben illegitim rendeleteket adott ki, amelyeknek érvényességét viszont sem a cseh sem a szlovák törvényhozás nem óhajtja megkérdőjelezni, és határozatilag védelembe vették. Tudják jól ugyanis, hogy az egész jogrend összeomlana, és egy csődeljárás alá vehetnék a területet….

1943 és 1945 közötti moszkvai Sztálin-Benes tárgyalásokon adta el Benes Kárpátalját (mert a trianoni cionista szándékok szerint először Csehszlovákiához csatolták, és csak 1938 után került vissza .. a szovjet megszállásig). Ennek fejében Csehszlovákia egyéb határai megmaradnak, elfeledkeznek arról az az önálló Szlovák Állam (megalakult 1939. március 14-én a magyar többségű települések nélkül) Hitler oldalán 1939 elején részt vett Lengyelország megszállásában, vagyis az második világháború egyik agresszora, kezdeményezője volt, tehát háborús főbűnös, mint Németország, de végül a harmadik kirobbantó, a Szovjetunió is győztes lett az angol-amerikai szövetség révén. Továbbá Benes szabad kezet kapott arra, hogy a háború után likvidálja a 3,5 millió németet és a 900 ezer magyart (Kárpátalja nélküli létszám) országában. Erre akár haláltáborokat is berendezhet, aminek előkészítése és a mészárlás (pl: Pozsonyligetfalu, Nováky, Dobsina…) el is kezdődött. A többieket deportálással, kényszemunka-táborokkal, illetve “átneveléssel” (pl: reszlovakizáció) kell megoldani. Deportáltak 3,1 millió németet, de útközben ‘ELVESZETT” kb. 200 000 (kétszázezer német), akiket a Sumava mocsaraiba lőttek be a csehek. Deportáltak kényszerrel 60 ezer magyart Magyarországra, majd a magyar ellenállás miatt kb. 100 ezret hurcoltak Csehországba, a kitelepített német településekre kényszermunkára vagy kényszerítettek oda, ami után a magyar kormány beleegyezett az úgynevezett “lakosságcserébe”, és Magyarországon önként jelentkezők, főleg szlovákok, de nincstelenek is mehettek a tehetősebb felvidéki magyar gazdák helyére, házaikba, földjeikre, ingyen megkapva mindent, és még támogatást is az államtól az induláshoz !!!! A Felvidékről kényszerrel kijelölteket Magyarországon alig tudták elhelyezni (néhol a kitelepített németek helyére kerültek). KÁRPÁTALJÁN Sztálin ügynökei akciókat szerveztek a KGB embereinek segítségével (Turjanyica és csapata), mintha önrendelkezést akarnának, és mintha népszavazás is lenne, de népszavazás, illetve szabad választás ebben az ügyben soha nem volt. Sztálin rettegésben tartotta a kárpátaljai magyarokat. A férfi lakosságot, papokat, de nőket is kényszermunkára vittek (málenkij robot), hogy megfélemlítsenek mindenkit. Majd a hozzátartozókkal íveket írattak alá, hogy szeretteiket vissza akarják kapni. Ezek fölé többek között azt gépelték orosz írógéppel, hogy kérjük csatlakozásunkat a Szovjetunióhoz. TEHÁT KÁRPÁTALJA BEKEBELEZÉSE, LEIGÁZÁSA EGY ALJAS NEMZETKÖZI BŰNTÉNY ÉS JOGTIPRÁS SZERINT TÖRTÉNT, és máig nem adták meg az önrendelkezési jogát. TEHÁT JOGOS LENNE EZT IS VISSZAKÖVETELNI.

Csehszlovákia utolsó parlamentje elvetette 1992-ben, hogy az ország kettéválasztásáról népszavazást írjanak ki, ezért parlamenti alkotmánytörvényre bízták a megoldást. Ehhez viszont még „meg kellett nyerni” néhány képviselőt vagy csoportot (és nem sajnáltak pénzt, paripát fegyvert). Talán Dubček szavazatát sem bízták a véletlenre, és egy autóbalesettel megoldódott a hárömötödös többség. Mivel a népszavazást elvetették, azért a magyar képviselők, az Együttélés frakciójának tagjai nem szavazták meg az alkotmánytörvényt.  Németország ekkor támogatta Csehszlovákia kettéválasztását, hogy a cseh ipari részek kikerüljenek a köztük és a Szovjetunió közti ütközőzónából, és szabadon felvásárolhassák a csehországi ipart és ha lehet a politikai befolyást is az egykori németek vagyonának visszaszerzése érdekében. Bár ekkorra már Ukrajna keletkezett Szlovákia keleti szomszédságában, amelytől  nem lehetett jobbat remélni elődjéhez képest.

Az elmúlt 100 év sötét árnyéka még mindig rémálmokat hozó éjszaka sötétjét borítja erre a területre, és amíg a szlovák nemzet nem mer, nem bír, nem tud vagy nem akar szembenézni hiteles történelmével, addig itt is csak távoli reményként várhatjuk a pirkadást.

Mihályi Molnár László