Láttam keménykezű, minden közlegény előtt rettegett, szigorú és a hadsereget valamint a fegyelmet egyaránt magasztaló katonatisztet összeomolva sírni…
… amikor már hetek óta készült családjával a bulgáriai tengerpartra, éppen az utolsó napon az utazásuk előtt parancs jött, és az egész alakulatot elvezényelték az ország másik végébe. A parancs az parancs, és nincs sem kifogás, sem kivétel ! Nincs nyaralás!
Az öklét belevágta a szekrényajtóba, hogy az pántostól leszakadt, s még belerúgott egyet. Szidta az egész világot, a hadsereget, a napot, amikor hivatásos katonának jelentkezett, a tanítóját, aki prémiumot kapott minden rászedett balek után… majd elővett egy üveg pálinkát, parancsba adta, hogy üljek le, és öntötte, amíg volt benne. (Azóta is utálom a borovicskát)
… a hadgyakorlat után már ő lett volna az első, aki a NATO támadása esetén kitűzi a fehér zászlót, pedig ő is felesküdött, mint minden katona, hogy „élete árán is megvédi a dicső szocialista hazát”.
Akkor még ki hitte volna, hogy csakugyan összeomlik (vagy összeomlasztják?), mint egy kártyavár …
Nincs mit siratni, bár sokan nosztalgiáznak utána. Talán csak elmúlt ifjúságukat, szerelmeiket, szüleik gondoskodó szeretetét, a nagyi süteményét, a közösből hazalopott építőanyagot, terményt vagy a „kevésből is meg lehetett élni” világot siratják el, mert bár nem volt sem nagy fizetés (akkor az enyém mai pénznemre számítva havi 40 – 50 €), de beosztottuk, mert az üzletekben sem volt miből választani. Melyik fiatal hiszi ma el, mi minden volt hiánycikk: még a kenyér, kifli meg a tej is reggel nyolc után…
Nincs mit siratni, de nincs mit ünnepelni sem.
A rendszer összeomlott, de mi a romjai alatt rekedtünk az elcsalt privatizáció miatt, az ügyeskedők szabadrablása által lenyúlt közvagyon hiánya miatti munkanélküliség, a tönkretett mezőgazdaság, a leállított gyárak miatt, és az öntelt és harácsoló politikai vezérkar alkalmatlansága okán. Fiataljaink elvándorolnak, s a kiüresedett teret lassan új népesség tölti be, amely nem tudja vagy nem is akarja majd eltartani az itt maradt nyugdíjasokat. S ha ez így folytatódik, akkor itt meghalni sem lesz érdemes, mert sírjainkon majd legfeljebb szeméthegyek domborulnak…. Várjuk a csodát, mert visszafordulni nem lehet, megállni nem tudunk, előre nincs hová.
Még a felelősök megnevezését is el akarják titkolni előlünk, mert úgy hívják: uzsoracivilizáció, kamatrabszolgaság, globalizáció, liberalizmus és látszatdemokrácia!
Mihályi Molnár László