Meglepett és megdöbbentett a Most-Híd önkormányzati „eredménye”: közel 130 polgármester és 900 képviselő, ami számszerűleg felülmúlja a csak magyar szavazókkal számoló MKP-t. A meglepetésemet persze nem Bugár vagy akármelyik bohócának szereplése jelentette, hanem a jelenség, hogy a kimondottan önfeladást, behódolást és beolvadást képviselő, vagyis az emberi alapértékeket megkérdőjelező téveszméknek már ennyi pártolója van.
Már itt tartanánk a Felvidéken is? Már népünket is elérte az anyagias képmutatás, köpönyegforgatás, hitnélküliség és nemzettagadás szennyáradata ?
„Ezzé lett magyar hazátok?” – kérdené ismét a költő. És ez nem csupán Trianon átka, hiszen világjelenség is, mert a magát műveltnek nevező nyugat már rég ennek a cédája, és nem kis anyagi háttérrel tették ilyenné a pénzvilág stricijei. De, hogy már itt is….?
Itt a Felvidéken a természetes demográfiai fejlődés szerint ma legalább másfél millió magyarnak kellene lennie, de fél millió sem vallotta magát magyarnak a legutóbbi népszámláláskor. Konkrétan Szepsiben az elmúlt 100 év alatt 98 százalékról 30 százalék alá esett a magyarok részaránya, és vannak ettől szomorúbb adatok is. Sorolhatnám az okokat: a megszálló hatalom kényszere és csábítása, az önrendelkezési jog tilalma, a magyar nyelv használatának degradálása a törvény által és a közéletben, deportálók és tömeggyilkos magyargyűlölők védelmezése, a magyar iskolák és intézmények bezárása, manipulálása, lezüllesztése, az egyéni ambíció és a csordaszellem, a munkahely féltése és a „gyerekek jövőjének biztonsága”, a „nem akarok más lenni, nehogy cukkoljanak”, „jobb beolvadni a többségbe, akkor nem ér annyi baj” …. mind-mind belejátszik.
Ez az árvaházi mostohagyerekek sorsa és a túszul ejtetteké. Stokholmi-szindróma, amikor a fogoly, a túsz egy idő után beleszeret a fogvatartójába, mert tőle függ, és élni szeretne. Ezért már nem is gondol szabadulásra, és azt is elhiteti magával, hogy ő nem rab. Mert ugye lehet szeretni azt a gonosz MOSTohát, aki eddig minden nap elverte a gyerekeket, de már megjavult, és olyan aranyos és kedves, hogy csak minden második nap veszi elő a korbácsot….
Értik ugye?
Kiváló társadalom-lélektani meglátás volt az, hogy ez a köztes állapotú, sem ide sem oda nem tartozó, félúton járó, félálomban szendergő és féltéglát cipelő egymillió embert kitevő agymosott tömeg nagyszerű szavazóbázisa lehet akár egy pártnak is. Meg is alapították ezt a réteget megcélozva a Hidat. No nem azért, hogy ennek a megvezetett tömegnek a lelkét meggyógyítsák, vagy emberi önbecsülését visszaadják. Hanem csakis azért, hogy elhitessék velük: ez a helyes út, amelyen járnak. Ezzel a csordával jó irányban haladnak, és a hajcsárok utasításait követve célba is érnek. Nem kell félniük, mert lesz közben itatóvályú, abrak, legelő. Mert ez a jólét alapja: a teli has. Azt már nem kell megtudniuk, hogy az út végén a vágóHíd vár rájuk, vagyis őket beáldozzák, a vezérkar pedig megtömi a zsebét. Ahogyan a vadnyugat marhapásztorai tették hajdanán. A lényeg, hogy a marha terelhető, ezt tanulták meg arrafelé alaposan a mindenből hasznot és kamatot remélő bankárok is.
És ezt minden négy évben el lehet játszani. Akár kétszer is. Bár a vezérbikák ez ellenkezőjét teszik és élik, de a Jellem, Jólét, Haladás, Felzárkózás és Egyenlőség jelszavainak mégis hitelt adnak azok, akik számára az anyanyelv és a magyar kultúra annyit sem jelent, hogy gyermekeiket megtanítsák rá.
Vajon minek az eredményét tükrözi ezek ismeretében a választások statisztikája?
Mihályi Molnár László