Láttam keménykezű, minden közlegény előtt rettegett, szigorú és a hadsereget valamint a fegyelmet egyaránt magasztaló katonatisztet összeomolva sírni…

… amikor már hetek óta készült családjával a bulgáriai tengerpartra,  éppen az utolsó napon az utazásuk előtt parancs jött, és az egész alakulatot elvezényelték az ország másik végébe.  A parancs az parancs, és  nincs sem kifogás, sem  kivétel ! Nincs nyaralás!

Az öklét belevágta a szekrényajtóba, hogy az pántostól leszakadt, s még belerúgott egyet. Szidta az egész világot, a hadsereget, a napot, amikor hivatásos katonának jelentkezett, a tanítóját, aki prémiumot kapott minden rászedett balek után… majd elővett egy üveg pálinkát,  parancsba adta, hogy üljek le, és öntötte, amíg volt benne. (Azóta is utálom a borovicskát)

… a hadgyakorlat után már ő lett volna az első, aki a NATO támadása esetén kitűzi a fehér zászlót, pedig ő is felesküdött, mint minden katona, hogy „élete árán is megvédi a dicső szocialista hazát”.

Akkor még ki hitte volna, hogy csakugyan összeomlik (vagy összeomlasztják?), mint egy kártyavár …

Nincs mit siratni, bár sokan nosztalgiáznak utána.  Talán csak elmúlt ifjúságukat, szerelmeiket, szüleik gondoskodó szeretetét, a nagyi süteményét, a közösből hazalopott építőanyagot, terményt vagy a „kevésből is meg lehetett élni” világot siratják el, mert bár nem volt sem nagy fizetés (akkor az enyém  mai pénznemre számítva havi 40 – 50 €),  de beosztottuk, mert az üzletekben  sem volt miből választani. Melyik fiatal hiszi ma el, mi minden volt hiánycikk: még a kenyér, kifli meg a tej is reggel nyolc után…

Nincs mit siratni, de nincs mit ünnepelni sem.

A rendszer összeomlott, de mi a romjai alatt rekedtünk az elcsalt privatizáció miatt, az ügyeskedők szabadrablása által lenyúlt közvagyon hiánya miatti munkanélküliség, a tönkretett mezőgazdaság, a leállított gyárak miatt, és az öntelt és harácsoló politikai vezérkar alkalmatlansága okán.  Fiataljaink elvándorolnak, s a kiüresedett teret lassan új népesség tölti be, amely nem tudja vagy nem is akarja majd eltartani az itt maradt nyugdíjasokat.  S ha ez így folytatódik, akkor itt meghalni sem lesz érdemes, mert sírjainkon majd legfeljebb szeméthegyek domborulnak….  Várjuk a csodát,  mert visszafordulni nem lehet, megállni nem tudunk, előre nincs hová.

Még a felelősök megnevezését is el akarják titkolni előlünk, mert úgy hívják: uzsoracivilizáció, kamatrabszolgaság, globalizáció, liberalizmus és látszatdemokrácia!

Mihályi Molnár László