avagy miért jogos és időszerű a trianoni diktátum felülvizsgálása?!

Ma már bizonyíthatóan nemzetközi bűnténynek könyvelhető el az ezer évig egységes területű Magyar Királyságot feldaraboló trianoni békeszerződés, amelyet sem békét hozónak, sem szerződésnek nem lehet nevezni.

Miért bűntény?

  • Magyarország a háború kitörésekor nem volt független állam, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia része, tehát nem volt, mert nem lehetett a világháború kezdeményezője (amivel főleg a háború révén meggazdagodó franciaországi és angliai bankok befolyása alatt lévő kormányok és sajtótermékek vádolták, amivel jogalapot teremtettek a szigorú megbüntetésre).
  • Magyarország (Magyar Királyság) a keresztény Európa védelmében vívott 1526-os mohácsi csata után részben török megszállás és részben (később teljesen) Habsburg osztrák uralom alá került, ami ellen többször is függetlenségi szabadságharcot kellett vívnia (pl. 1703-1711. Rákóczi, 1848-49. Kossuth). 1849-ben Ausztria akaratából, orosz haderő bevetésével, Nyugat-Európa uralkodóinak hallgatólagos beleegyezésével eltiporták Magyarország önállóságát.
  • A Magyar Királyság a fennállása és önállósága alatt nem folytatott hódító háborút. Területe a Kárpát-medencére terjed ki, amit korábban hun és avar őseink is birtokoltak. Időleges vagy hosszabb területi gyarapodása csak csatlakozás (Horvátország Szent László meghívása óta) vagy házasságok révén történt. Ellenben több esetben kellett védekeznie idegen hódítás ellen (tatárok 1241, törökök a 14. századtól), s lett Európa védőpajzsa, amely során saját lakosságának jelentős része elpusztult vagy rabságba került, de befogadott menekülőket (tatárok elől a kun és besenyő csoportokat, német telepeseket, majd a török hódítás elől menekülő román, szerb és más szláv népeket, később galíciai zsidókat is). Így vált jelentős számú más nemzetiség országává is. Például az északi részekre befogadott cseh, lengyel, ruszin, fehér horvát, goral szláv népcsoportokból alakult ki a 15. századot követően egy szláv (ma szlovák) nemzeti közösség, amelynek egységes köznyelve még a XX. század elején sem volt.
  • Magyarország a Habsburg uralom alatt nem lehetett (a rágalmazó vádpontok szerinti)  más népek elnyomója, hiszen osztrák irányítás alatt állt, és latin majd német nyelv volt hivatalos. A magyar nyelv csak 1843-at követően vált hivatalossá.  Tehát hazugság mindaz, amit a cseh, román és szerb propaganda nyomán Magyarországgal kapcsolatban az angol és francia sajtó is felhasznált valódi céljainak leplezésére, saját népük megtévesztésére.
  • 1849 és 1867 között osztrák diktatúra, önkényuralom volt. Az 1867-es kiegyezést követően a duális Osztrák-Magyar Monarchiában a külügy, pénzügy és hadügy nem állt magyar hatáskörben. Magyarország nem is készülhetett háborút indítani, és nem mellesleg a hadviselő hatalmak közül 1914-ben a Monarchia számított legkevésbé arra, hogy háborúba lép, és a legkevésbé volt erre felkészülve. (ellentétben Franciaországgal, Angliával, Németországgal és Oroszországgal!)
  • A békediktátum a történelmi jogfolytonosság elvét követve a Cseh Királyság, Lengyel Királyság, Román Királyság, Szerb Királyság jogfolytonosságának helyreállítását elfogadta, de az osztrákok által leigázott Magyar Királyságról szándékosan „elfeledkezett”.  Ellenkezőleg, a fentieket Magyarország területeivel „ajándékozta” meg, és valójában franciaországi bankok befektetési területévé tette, így azok lettek a háború busás haszonélvezői. Leginkább tehát azok érdekében állt a háborús konfliktus, mert bizonyíthatóan ugyanazok a bankok adtak magas kamatra hiteleket a győztes kormányoknak a fegyverkezésre már a háború kitörése előtt. Ezért nem engedték a békekötést 1916-ban, és szedték rá az USA-t a hadbalépésre, hogy befektetéseik el ne vesszenek.  Az USA 10 milliárd kölcsönnel támogatta az antantot, amit az USA-ban kellett elkölteniük élelmiszerre és hadianyagra, s mivel mindez kevésnek bizonyult a győzelemhez, ezért 34 milliárdos költségvetéssel  és több mint 2 millió katonával biztosította befektetései biztonságát, és egyúttal azóta is tartó európai befolyását.  A hadbalépést az elnök így indokolta:
     „… az igazság sokkal fontosabb, mint a béke, és harcolnunk kell azokért a dolgokért, melyek mindig is a legközelebb álltak a szívünkhöz – a demokráciáért, azok jogaiért, akik alávetik magukat a hatalomnak, hogy beleszólhassanak a saját kormányzásukba, a kis nemzetek jogaiért és szabadságáért és a jog egyetemes uralmáért […] hogy így békét és biztonságot hozzunk minden nemzet számára, és végre szabaddá tehessük a világot.”
    (Részlet Woodrow Wilson elnök 1917. április 2-i kongresszusi beszédéből)
  • A háború és az új határok megrajzolása gazdasági érdekeket szolgált! A határok megállapításánál nem vették figyelembe sem a nemzetiségi, sem a népesedési, sem a történelmileg kialakult közigazgatási viszonyokat. Csakis  a győztesektől függő (azok befektetési területévé váló)  utódállamok gazdasági stabilitásának és katonai stratégiai szempontjai számítottak (vasút, nyersanyag, bánya, termőterület, csomópont). Például a színmagyar Csallóköz csak azért került Csehszlovákiához, hogy az iparra épülő cseh területeknek legyen élelmiszerforrása, mert az ország több milliárdos kölcsönöket kapott a franciaországi bankoktól például a fegyverkezésre, védelmi művek építésére (amit  szintén francia cégek kaptak meg!), és a kamatokat törleszteni kellett. (szinte nevetséges, hogy a Csallóközt egyenlő értékűnek minősítve az eredetileg Csehszlovákiához rendelt Sátoraljaújhellyel „cserélték le” a tárgyalások során.) Tehát a fizetőképesség volt elsőrendű! Ugyanakkor a megcsonkított Magyarország ugyanezen bankoktól nem kapott, hiába kért hitelt a talpraálláshoz, mert a pénzvilág abban reménykedett, hogy a csődbe jutó ország önként behódol, és olcsón felvásárolható lesz. Csak Olaszország (Mussolini) segített, s ezzel újra kényszerpályára (az olasz-német szövetség felé) terelték Magyarországot! Még az 1938-as foci VB-t is ezért kellett elbuknunk, hogy majd kedvező (bécsi) döntés születhessék.
  • A háború legnagyobb haszonélvezői a szélsőséges és keresztényellenes cionista befolyás alatt álló bankok voltak, ezért volt érdekük a minél kiterjedtebb, hosszabb ideig elhúzódó fegyveres konfliktus fenntartása, és ennek érdekében juttattak hatalomra olyan kormányokat, amelyek ennek szolgálatában cselekedtek. Ugyanezen bankok finanszírozzák azóta is, most is a legnagyobb háborús konfliktusokat.
  • A trónörökös szarajevói meggyilkolása után az osztrák császár azonnal hadat kívánt üzenni Szerbiának, de erre csak egy hónap múlva került sor, mert Tisza István  magyar miniszterelnök ellenezte. 1918-ban Tisza a királytól engedélyt kapott, hogy nyilvánosságra hozhassa az 1914-es történéseket. Október 17-én bejelentette, hogy dokumentumokkal fogja alátámasztani, hogy ellenfeleik tervszerű aknamunkával törekedtek Magyarország megalázására és tönkretételére. Mielőtt ezt megtehette volna,  ügynökök végeztek vele (a későbbi judeobolsevik rendszer szabadkőműves hadügyminisztere Schwartz-Pogány is köztük lehetett).  A német diplomácia zsaroló magatartásának volt jelentős szerepe abban, hogy Tiszát a háború mellé állítsák, tudatva, hogy a háború elkerülhetetlen, de Magyarországot  az orosz haderővel szemben nem fogják megvédeni, ha nem csatlakozik.

Látható, hogy a békediktátumot önző haszonélvezési célból, aljas indokokkal, hamis adatokkal és hamisított dokumentumokkal támasztották alá, ahol a magyar félnek csak látszólagosan adták meg a védekezés jogát, mert a tárgyalásokon nem vehetett rész, s amikor megszólalási jogot kapott (1920, január), akkor már a döntés megszületett, és csak a látszat megőrzése miatt kapott szót az odarendelt magyar delegáció. Magyarország részéről az aláírás június 4-én erőszak és zsarolás hatására történt, mert Magyarország idegen megszállás alatt állt.

Ezért jogos, szükséges, és az igazságosság elve alapján kötelező a szerződés   teljes körű felülvizsgálása és a jogos jóvátétel szerinti revíziója, figyelembe véve azt is, hogy ez a jogtalanság alapul szolgált a második világháború utáni 1947-es párizsi békeszerződéshez.

1920-ban sem a magyaroknak sem a Magyar Királyság területén élő nemzetiségek számára nem adták meg az önrendelkezés jogát. Mert azok a kisebb-nagyobb csoportok, amelyek az elszakadást követelték csak az antant hatalmai által felbérelt ügynökök közvetítésével kerültek képbe, és az ügynökök által megfogalmazott követeléseket terjesztették elő, hogy ezzel ürügyet fabrikálhassanak az elszakadáshoz, de tömegbázissal nem rendelkeztek, és népakaratot kifejező felhatalmazással sem rendelkeztek. Azokat a szervezetek és csoportokat viszont meg sem szólították, amelyek a Magyar Királyságon belül képzelték el nemzeti közösségük jövőjét, holott igazolhatóan nagyobb közösségi háttérrel rendelkeztek. Például szlovákság képviseletére felkért Andrej Hlinkát a szabadkőműves hátterű Beneš és Masaryk körei különböző ígéretekkel szedték rá a csatlakozásra, amit később maga is megbánt, beismerve, hogy a magyarok jobban bántak nemzetével az elmúlt évszázadokban, mint a csehek tíz év alatt.

Megállapítható tehát az is, hogy Magyarországot nem azért darabolták fel, mert a nemzetiségek el akartak szakadni, nem is azért, mert kezdeményezője lett volna a világháborúnak, hanem azért, mert FEL AKARTÁK DARABOLNI ÉS ELOSZTANI önző anyagi érdekek miatt. Tehát a piaci és befektetési haszonszerzés céljai miatt sodorták háborúba, és e célok érdekében támogatták az elszakadási szándékú akkor még jelentéktelen szélsőséges csoportokat.  Önrendelkezésről tehát sem akkor sem azóta nem beszélhetünk! 

Szlovákia egyébként sem az 1920-as sem az 1947-es békeszerződésben nem szerepel. 1920-ban nem létezett, viszont 1939-ben Csehszlovákiából kiválva (a magyar többségű települések nélkül, amelyeket a bécsi döntés visszaadott) önálló államként Németország oldalán vonul be Lengyelországba, tehát a világháború kezdeményezőjeként szerepelhetne. Mindezeket elhallgatva csak Németországot tették felelőssé, holott a támadás a Szovjetunióval kötött szerződés, a „Molotov-Ribbentrop” paktum néven elhíresült megegyezés szerint és közösen végrehajtott akció volt. Szlovákia viszont 1945-ben ismét Csehszlovákia részeként szerepel, ami annak is köszönhető, hogy az elnöki jogköröket bitorló Benes teljesen jogtalanul lemondott Kárpátaljáról, amire a szovjeteknek volt szükségük a Kárpát-medencében kiépítendő hídfőálláshoz a csatlósaik ellenőrzésére. (Benes 1939-ben lemondott elnöki posztjáról és Svájcból üdvözölte az új elnököt. Közben 1945-ig alkotmányos elnöki jogköre egyébként is megszűnt, tehát 1945-ben jogtalanul adott ki dekrétumokat !!! Tehát ezeket minden jogállamban ennél fogva is érvényteleníteni kellene, következményeit pedig reparálni!) Kárpátalja átadása és Szlovákia háborús szerepének elhallgatása ellenében Benes szovjet támogatással szabad kezet kaphatott a németek és magyarok fölött, hogy „tiszta szláv államot” hozhasson létre. Az 1945. április 5-én Kassán kihirdetett kormányprogram, amely az elnöki dekrétumok alapjául szolgálnak, már rendelkezik a magyar és német nemzeti közösség kollektív bűnösségéről és likvidálásuk lehetőségéről. Ezeknek a dekrétumoknak a felülvizsgálása nem történt meg, de mind Csehország mind Szlovákia parlamentje védelmébe vette és megtámadhatatlanná nyilvánította!  1992 végén  Csehszlovákia megszűnt. (Megalakulása körülményeinek hagyományához hűen népakarat nélkül, és a parlamenti pártok erre szóló mandátuma nélkül, mert olyanról döntöttek, ami nem szerepelt sem választási programjukban, sem alapelveikben a Szlovák Nemzeti Pártot kivéve, s ezért azt is mondhatnánk, hogy a csehszlovák törvényhozás egy szélsőséges ellenzéki párt programjának rendelte alá magát. Vagy inkább azok szolgálatába állt , akiknek az volt az érdekük, hogy a gazdag iparral rendelkező Csehországot majd olcsón megkaparinthassák befektetéseik számára?). Amennyiben Szlovákia ennek jogutódja, akkor Csehszlovákia minden jogi felelősségét is viselnie kell, vagyis azt, hogy 1920-ban jogtipró módon csatolták a Magyar Királyság felvidéki részét Csehországhoz. Illetve azt, hogy az 1939-ben az önállóvá lett Szlovákiát a háborús kezdeményezés miatt a vesztesek közés kellett volna sorolni, és ennek következtében többek között visszaszolgáltatni a Magyarországtól Csehszlovákiának adott háborús kártérítést is…

1992-ben Csehszlovákia két országra való szétválásáról a prágai parlament úgy döntött, hogy a megszavazó pártoknak erre nem is volt felhatalmazása, mivel nem szerepelt a választási programjukban, ráadásul a megszavazó létszám valójában alig képviselte a választásra jogosult lakosság egyharmadát. Viszont népszavazást nem írtak ki (!) a kérdésben. Ennek titkos háttéralkui közt az szerepelt leginkább ellenérvként a népszavazással szemben, hogy akkor a magyaroknak is meg kellene adni a lehetőséget, hogy hová akarnak tartozni, amibe ugye nem mehettek bele. A németekről ekkor már alig beszélhetünk, mert a három és fél milliós német közösséget 1945 után a benesi dekrétumok alapján deportálták (3 millió), lemészárolták (200 000) illetve szétszórták és megfélemlítették. (Német pénzügyi körök 1992-ben azért támogatták milliókkal Mečiar kampányát, hogy kettészakítsa az országot, és Szlovákia megalakulásával  Csehország kikerült a Németország és Szovjetunió közti ütköző zónából, ezzel Csehország a nyugati körök szabad befektetési prédává válhatott…  ezzel viszont azt is elérték, hogy nem jelentkezett német fenntartás a dekrétumokkal kapcsolatban, amelyek a német lakosságot nagyobb mértékben sújtották a magyaroknál) Fontos megjegyezni, hogy a pozsonyi parlament már jóval a szétválást jóváhagyó föderációs parlamenti szavazás előtt elfogadta az önálló Szlovák Köztársaság alkotmányát, amely már az első mondatában kirekeszti a területen élő magyar nemzeti közösséget („Mi, a szlovák nemzet kinyilvánítjuk…”), tehát nem Szlovákia állampolgárairól beszél.  Az már csak kuriózum, hogy Szlovákia alkotmánya jogfolytonos elődjének tünteti fel a Nagymorva Birodalmat, amely soha nem létezett, csak Nagymorávia, de az sem ezen a területen volt, hanem a mai Szerbia vidékén, az ottani Morava folyónál. Ilyen alapú jogfolytonosság szerint a magyar nemzet akár Kínáig deklarálhatná ennél is legitimebben az államát, ha a szkíta-hun elődöket vesszük figyelembe.  Valójában a 18. századtól  magát szlovákként megfogalmazó nemzet a Magyar Királyság északi területére főleg a 14. századtól érkező és befogadott különböző szláv (cseh, lengyel, ruszin, goral, fehér horvát) népcsoportok összeolvadásából alakult ki, és a Szent Korona fennhatóságának köszönheti ezen a területen a kialakulásához szükséges védettségét. Ez nem bűn, nem erény, hanem tény, amit ha objektív módon tudnának értelmezni, oktatni, elfogadni, akkor egy gyümölcsözőbb együttműködés jöhetne létre. Mert végre nem valami ellen, hanem valamiért fogalmazhatnák meg magukat!

A fosztogató osztogatók által megjutalmazott utódállamok  (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) 1920-ban maguk is tisztában voltak azzal, hogy mennyire nem jogosultak ezekre a területekre, ezért mint a tolvaj a lopott biciklit, hozzákezdtek a jogtalanul bitorolt dolog átfestéséhez. Ilyenkor ugye ki kell vésni a gyártási számot, el kell tüntetni minden olyan dolgot, ami az eredeti jogos tulajdonosra vallana, és megakadályozni a hozzáférést az eredeti tulajdonos számára. Az eredetvizsgálatot megelőzendő az alábbi feladatokat tűzték ki célul: Átírni a történelmet, megváltoztatni az etnikai viszonyokat, meghamisítani a népességi statisztikai adatokat, kisajátítani az őslakosok birtokait, betiltani vagy korlátozni az őshonos lakosság nyelvhasználatát, a megszállók betelepülése, őshonos lakosok deportálása, megfélemlítése, életfeltételeinek megrontása,  iskolarendszerének degradálása, leépítése, a tananyag történelmi és földrajzi adatainak átfogalmazása, meghamisítása, közvetlen vagy közvetett kényszerítés vagy csábítás az eredeti nemzeti identitás feladására, államhűségre és államnyelve kötelezés a munkaviszonyban, az eredeti közigazgatási területek célirányos átszervezése, „felhígítása”,  a behódolók megjutalmazása pénzzel, pozícióval, az ellenállók megfélemlítése, bűnössé nyilvánítása, az őshonos magyarok történelmi nagyjainak rágalmazása, emlékük meggyalázása, a települések és földrajzi nevek átnevezése, eredeti nevek használatának tilalma, nemzeti jelképek használatának büntetése,  az önrendelkezési jogot követelők felelősségre vonása, sajtóbeli meghurcolása, közéleti kirekesztése ! Ezekre a példák százait tudnánk felsorolni, amelyek az elmúlt 100 évben megtörténtek.  Mindezek következtében az elszakított és megszállt területeken a magyarság összlétszáma és arányszáma is jelentősen csökkent, a demográfiailag elvárható másfél vagy két millió magyar helyett fél millióan sem vallják már magyarnak, és helyenként az egykori színmagyar településeken is kisebbségbe szorult, mint például az 1910-ig magyar többségű és további német, ruszin, szlovák lakosságú Kassán jelenleg két és fél százalék a magyarok száma. Szepsiben 97 százalékról 25-re esett vissza. És vannak falvak, ahol a temetőben az 1945 előtti sírokon szinte csak magyar felirat olvasható, most pedig egyetlen magyar sem lakik ott (például Hollóháza szomszédja a határ északi oldalán Eszkáros).

A tények ismeretében ki lehet jelenteni, hogy mindez egy nemzetközi bűntény által lehetővé tett szervezett és módszeres etnikai elnyomás következménye.

Ez adja annak a követelménynek a jogalapját, hogy a valós tények feltárásával, nyilvánosságra hozatalával az igazság fényében láthassuk és láthassa a világ is a történéseket, amelyek nélkül a mai viszonyok sem értelmezhetőek tárgyilagosan. A tények megismerése után pedig le kell vonni a politikai és jogi konzekvenciákat!!! Ahogyan a megtalált és azonosított lopott biciklinek is vissza kell kerülnie jogos tulajdonosához!

 Mihályi Molnár László