Zuhogott az eső, fújt a szél, s mégis mintegy ezer ember gyűlt össze a szlovák parlament épülete előtt május 5-én (melyet azért, ha összehasonlítunk a magyar Országházzal, felteszünk magunkban egy-két kérdést). Mindenesetre a viharos szél kifeszítette a nemzeti trikolórokat, így az ott lévők szívét melegség töltötte el a 4 fok, az eső és a szél ellenére is.

Azért utaztunk buszokkal Pozsonyba a Felvidék egész területéről, Királyhelmectől Pozsonyhidegkútig, hogy tiltakozzunk a himnusztörvény néven elhíresült rendelkezés ellen, mely egyes esetekben megtiltja idegen országok himnuszának éneklését – amit, ugye, a márciusi szavazáson a Most-Híd képviselői is megszavaztak. Egy, csak egy legény volt ekkor talpon a vidéken, nevezetesen Ondrej Dostál, aki többször is figyelmeztetett a törvénymódosítás veszélyeire. Ráadásul az ő javaslatára vették ki a törvényből, hogy csak jogi személyt büntethessenek akár 7000 euróra, mert előtte ez magánszemélyekre is vonatkozott. A történet folytatását ismerjük, a mosztosok magyarázkodtak, tévedésről beszéltek, bocsánatot kéregettek, de felelősséget nem vállaltak. Kiskától várták a megoldást: azt kérték tőle, hogy a kétes passzust vétózza meg, s küldje vissza a parlament elé. Kiska, akit én egy langyos és nem önálló valakinek tartok, most összekapta magát: az egész törvényt küldte vissza. Olyan helyzetet teremtett ezzel, hogy vagy megszavazzák a már elfogadott törvényjavaslatot, vagy pedig elutasítják azt. Abban az esetben, ha megszavazzák, a himnuszok korlátozását is megszavazzák, ha nem, akkor viszont az SNS fő javaslata sem megy át, mellyel a szlovák hokicsapat módosított címerét akarták megváltoztatni. Május 9-én kiderült, hogy az előbbi forgatókönyv lépett életbe. Nevezetesen, hogy a szlovák parlament 86 képviselője megszavazta a törvényt, így jelenleg bizonyos esetekben TILOS énekelni például a magyar himnuszt is. Ráadásul az a szervezet, melynek az eseményén ezt megteszik, 7000 eurós büntetésben részesül. 2019-ben, az Európai Unió tagjaként…

A vasárnapi szervezés tisztességes munka volt. Jó volt ott lenni és hangot adni véleményünknek. Köszönet érte a szervezőknek! Az MKP úgy viselkedett, ahogy ilyenkor kell. Nem akarta átvenni a témát, nem telepedett rá, nem kért szereplési lehetőséget. Ez így volt elegáns. Emellett persze a Csemadokkal együtt támogatta a rendezvényt, ahol kellett, segített a buszok szervezésében, próbált mozgósítani, ami a rossz idő miatt sem ment a legjobban. Mindenesetre jó volt látni a sok ismerős arcot, fiatal mkp-s polgármestert, gömöri via novás EP-képviselőjelöltet, önkormányzati képviselőket a Felvidék egész területéről, és sok mindenki mást is…

Érdekes emberek vagyunk, mi, felvidéki magyarok. Mint a bűnözőket, úgy rohanják le és ütik agyon a DAC-szurkolókat 2008. november 1-jén, s elmondjuk, hogy minek kellett provokálni a rendőröket magyar zászlókkal. 2006. augusztus 25-én fényes nappal verik szét Malina Hedvig fejét, majd Fico és Kaliňák kiáll, és a lány ruháját lobogtatva kijelentik, hogy a lány az egészet kitalálta, és sokan persze ezt is elhiszik. 2007. szeptember 20-án a szlovák parlament, az akkori Magyar Koalíció Pártját kivéve, megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségéről szóló 1487/2007 számú határozatát. Azokról a dekrétumokról van szó, melyek alapján minden felvidéki magyar máig háborús bűnös. S ha valaki felhozza ezt a témát, mindjárt rásütik, hogy konfliktusokat keres, bántja a szlovákok érzékenységét és soviniszta…

Egy öreg barátommal beszélgettem a minap, akinek az édesanyja épp vele volt várandós, amikor kijelölték őket a kitelepítésre. A család azzal menekült végül meg, hogy az illető megszületett, így nem hurcolták el őket. „Háborús bűnösként születtem és minden valószínűség szerint úgy is fogok meghalni“ – mondta. Ő szkeptikusan látja a felvidéki magyarság jövőjét. Bevallom, ebben nem értek egyet vele, mert bár azt már aláírom, hogy nagyon rossz passzban van az itteni magyar közösség, megoldásnak lennie kell, de azt senki sem fogja ezüst tálcán a kezünkbe adni. Nekünk kell megharcolni érte!

Feltehetnénk a kérdést. Milyen jogon avatkozik be bármilyen törvény abba, ki mikor és hol énekelheti bármely ország nemzet himnuszát? Kinek mi köze van ahhoz, milyen zászlót szeretnék bevinni például a DAC-meccsre? Sajnos a szlovák társadalom máig magyarfóbiában szenved, köszönhető ez főleg az utóbbi 150 évnek. Hiába látható, hogy az Orbán Viktor által megerősített V4-es kapcsolatoknak köszönhetően hivatalosan jó a viszony a két nemzet között. Az elmúlt 100 év magyarellenes közhangulata, a tananyagban tanított szándékos történelmi ferdítések és magyarellenesség miatt a helyzet az, hogy 2019-ben átmehet egy ilyen törvény…

Minden valószínűség szerint a Most által beterjesztett és a parlament által gyorsított eljárásban elfogadott módosító javaslat a most elfogadott törvényt fogja „rendbe tenni“. Ha elfogadják. Mást viszont nem. Sem a NEM szlovák nemzeti zászlók használatának lehetőségét, sem a Beneš-dekrétumok eltörlését, sem a megyerendszer megváltoztatását, sem a nyelvtörvény rendezését, sem a magyar nyelv egyenrangúvá tételét a vegyesen lakott régiókban, sem a területi önkormányzatiság alapjainak letételét, sem a kitelepített és meghurcolt magyaroktól való bocsánatkérést, s folytathatnám.

Ezért minden valószínűség szerint június másodikán újabb tüntetés lesz a Pozsonyi Parlament előtt.  Legyünk sokkal többen, de addig is lobogjanak magyar zászlók és szóljon nemzeti imádságunk, bármerre is járunk:„Isten áldd meg a magyart!”

Méry János

(A cikk megjelent a Csallóköz c. hetilapban is, május 14-én)