Meghallgatta a Kedves Olvasó a négy pártelnök vitáját? Én igen, de nem voltam elragadtatva. Azt hiszem, picit más mederbe kellene terelni a felvidéki magyarság jövőjével kapcsolatos, vitáknak látszó közös gondolkodást, ugyanis azt látom, hogy zsákutcába látszik futni a hogyan tovább kérdésre adott válasz keresésének folyamata.
Az alapirány a Magyar Közösség Pártja, nagyon helyesen megfogalmazta: létre kívánja hozni a magyar egységet. A Moszt az OT-n pedig elhatározta, hogy megnyitják a listájukat, s emellett tovább hangoztatja, hogy nem támogatja az etnikai politizálást, mivel szerinte a multietnikus út a helyes, így elérte, hogy a két párt találkozóján már ne beszéljenek a választási pártról, csak a koalícióról. Nem tudom, hogy hova vezet majd ez az agyonerőltetett mosolydiplomácia, de egy biztos: ha az MKP úgy megy bele az egységes MKP-t 10 éve megosztó párttal való koalícióba, hogy nem vállalja fel a felvidéki magyarság fő problémáit, nemhogy 7, de 5 százalékot sem kap. A felvidéki magyarság ´89 óta minden egyes önrendelkezési kísérlete kudarcba fulladt. Ha már koalícióról tárgyalunk, az csak úgy vállalható, hogy a párt megfogalmazza azt az egy irányt, mely minden felvidéki magyar pártnak igazi küldetése kellene, hogy legyen. Ez pedig a területi autonómia.
Ismerős még valakinek ez az elhazudott, meghurcolt, démonizált fogalom?
Az elmúlt 15 évben több mint 25 alkalommal jártam Dél-Tirolban, sok helyivel beszéltem, így tudom, hogy működnek a dolgok, s milyen lehetőségeket nyújt számukra az autonómia. Az dél-tiroli közösség is kb. akkora, mint a felvidéki magyar, de ott az pl. a németek olaszul is tanulnak, az olaszok pedig németül is. Kötelezően. Hivatalokba csak olyanokat vesznek fel, akik kötelezően mindkét nyelvet tudják, s szaknyelvvizsgát tesznek. Úgy a fővárosban, Bozenban, ahol már 20 százalék alá csökkent a dél-tiroliak száma, mint pl. Meranban, ahol még jóval magasabb. Kötelezően kétnyelvűek az útjelző táblák, a feliratok, még a legtöbb terméken is. S folytathatnám azzal, hogy a területen befolyt adók kötelezően Dél-Tirolon belül használtatnak fel, így az önkormányzatoknak és megyéknek is sokkal több pénz jut. Nem mellesleg Dél-Tirol évek óta Olaszország legfejlettebb régiója. Amivel Olaszország szintén jól jár.
Minden, amiért egyenként küzdünk, itt van, egy csomagban.
Az MKP küldetése, hogy jobbá tegye a felvidéki magyarok életét. S ehhez az első lépés- a Különleges Jogállású Területi Önkormányzat. Erről kellene szólnia elsősorban a tárgyalásoknak, rámutatva az előnyökre. De Mondjuk el, hogy első lépésként újra kell rajzolni a megyéket. A magyar nyelvet regionális nyelvvé kell tenni. A Beneš-dekrétumokat eltörölni, az állampolgársági törvény rendbe tenni. Stb. Az MKP 1998 után lemondott pl. a regionális államigazgatásban a politikai kinevezések esetében érvényesítendő arányosság elvéről. Meghátrált az alkotmánymódosításkor, pedig ekkor bele lehetett volna zsarolni az alkotmányba legalább az ún. kisebbségi önkormányzatiság elvét. Meghátrált a megzék felosztásról szóló törvény meghozásakor is, pedig megbuktathatta volna a kormányt. Igenis szembe kell néznünk a hibáinkkal, tanulni belőlük és kijavítani azokat.
Mert hát létezik egy vázlat, amiből ki lehet indulni, melyet többek közt Őry Péter dolgozott ki, az MKP pedig 2014-ben, Berényi József elnöksége alatt mutatta be. Legyen ez a kiindulópont, erről beszéljünk, hogy kikre vonatkozzon, hol legyen a terület határa, stb.
Jelöljük meg az irányt, s csatlakozzon hozzá bárki. A Moszt tevékenysége minden volt, csak nem képviselet. Felhasználták a magyar témákat, majd lepaktáltak a Smerrel, közben alamizsnákat dobáltak a népnek, átverve sok tízezer normális hidas szavazót.
„Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.“ Márk 8:35
Ez az idézet pont ráillett az utolsó 9 évre. Az MKP görcsösen be akart jutni a parlamentbe, de nem sikerült. Mert a bejutás volt a cél. Változtassunk meg a célt, s legyen az a felvidéki magyar megmaradás, azaz az autonómia. S a parlamenti képviselet pedig legyen ennek az eszköze. S ha ezt fogjuk hangoztatni, s a sok károgót figyelmen kívül hagyjuk, akik szerint úgysem sikerül, akkor én úgy érzem, hogy akár már 2020-ban meglehet a parlamenti képviselet. Persze fel kell készülni rá, hogy 2020-ban nem jut be, de a munkánkat el kell kezdeni, meg kell ismertetni a tervezetet, mellé kell állítani minél több polgárt. Mert az emberek ki vannak éhezve egy kis sikerre és őszinteségre. S ha tapasztalnak ilyet, akkor azt értékelik.
S ugye ott van Bugár, akivel azt mondtam, vele sosem. Gombaszögön az Őry – Nagy József vita után megállítottam a Moszt volt képviselőjét, s több más dolog mellett elmondtam Neki, hogy számomra Bugár elfogadhatatlan. S azt is, hogy én nagy tisztelője vagyok Duray Miklósnak. Mondtam neki, hogy ha velünk le akarják „nyeletni” Bugárt, akkor én pedig ahhoz ragaszkodok, hogy Duray úr is a listán legyen. Erre ő azt mondta, hogy őt nem zavarja Duray, de hogy a Bugár úgyse megy bele. Akkor hogy is van ez? Vagy mindkét oldalon kilőjük a másik oldalon démonizált személyeket, vagy az egyik oldalon sem.
A Magyar Közösség Pártja – már csak a történelmének alakulása miatt is –, több mint egy párt, a felvidéki magyar érdekképviselet maga. Legalábbis annak kéne lennie. Bátran vállalom, hogy 2012-ben csatlakoztam a párthoz, két éven belüli második sikertelen választás után, mikor sokan inkább menekültek onnan. Mi egy nagy család vagyunk, sokan barátok is, de az igaz barát nem az, aki csöndben van, ha a család rossz irányba megy, vagy ha a családtagok hibáznak. Építő véleményekre – uram bocsá´ – kritikákra, tanácsokra van szükség ilyenkor, mert szerintem csak így juthatunk egyről kettőre.
„Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.” – mondja Vörösmarty. Én azon leszek, hogy ha lesz felvidéki magyar képviselet, ugyanez legyen a mottója.
Méry János
Az írás megjelent a Csallóköz hetilapban is, ez év júliusában