1. rész

Már-már katasztrófáról, apokalipszisről, kipusztulásról beszéltek és riogattak arra az esetre, ha nem jut be magyar képviselő a parlamentbe.

Ez a kálvária 1920-ban kezdődött, amikor még a trianoni döntés aláírása (vagyis a jogtiprás jóváhagyása előtt) előtt Prágában ülésezett az előzőek szerint teljesen jogellenesen, az érdekes módon megrendezett választások után létrejött Nemzetgyűlés. Ott  az Országos Keresztényszocialista Párt nevében lépett fel máig tanulságos és példamutató felszólalásával Körmendy-Ékes Lajos június 2-án, amit érdemes részletesebben újra közzétenni, és megkérdezni, hogy hajlandók lennének-e jelenlegi jelöltjeink a bejutás előtt elmondani, mármint a helyzetünk 100 éve tartó jogellenes, erőszakos és tarthatatlan voltáról:

Tisztelt hölgyeim és uraim! a csehszlovák magyar és német, keresztény és kisgazda párt képviselői nevében van szerencsém a következő elvi jelentőségű deklarációt előterjeszteni:

 Azt a tényt, hogy az úgynevezett Csehszlovák államba belekényszerített magyar területek lakossága a nemzetgyűlési választásokban résztvett, a cseh állam egyes politikusai és a sajtó egy része alkalmul használák annak megállapítására, hogy a Szlovenszkónak elnevezett terület magyarsága és németsége a maga jószántából, vagy legalább is az adott helyzetet jogilag is érvényesnek elismerve és abban megnyugodva foglal helyet a csehszlovák nemzetgyűlésen és ezzel megerősíti az entente államok megbízottai és a cseh politikusok között létrejött szerződésnek azon állítását, hogy a csehszlovák állam, a területén élő népek akaratából jött létre. (Taps.)

Meg kell állapítanunk, hogy a tényeknek ilyen, a külföldi közvélemény megtévesztését célzó beállítása, a valót nem fedi.

 A területi hovatartozandóság kérdésében nemcsak a magyarság és a németség, de maga a szlovák nép sem lett megkérdezve, és így nem is nyilatkozhatott. (A magyar képviselők helyeselnek) Az igazság az, hogy Felső Magyarországnak katonailag védtelen területét a cseh csapatok megszállották, és annak lakosságát a bosszú politikája – mint figurákat a sakktáblán – erőszakosan áttolta egy új államalakulat keretébe. (Egy hang: már régen ezt akartuk)

 A választásokban való részvétel azért nem volt elkerülhető, mert egyrészt a törvény a szavazást érzékeny büntetések terhe alatt kötelezőnek mondotta ki, másrészt, mert a szabadságától teljesen megfosztott, közel másfél év óta állandóan sanyargatott és a sajtószabadságnak vala mint általában a véleménynyilvánítás szabadságának elkobozása által még a panaszemelés lehetőségétől is elzárt (A magyar képviselők helyeselnek) magyarság és németség egyedül így, ezen az úton vélte biztosíthatni a maga számára a lehetőséget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságokkal, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott egész rendszerével szemben, tiltakozó szavát messzehangzóan felemelhesse. (Taps.)

 Nyíltan a világ elé kell tárnunk, hogy az egyoldalú nemzetiségi hozzátartozás alapján, önkinevezéssel létesített, magát nemzetgyűlésnek nevezett politikai csoport alkotta választási törvény súlyos büntetésekkel szankcionált „választási szabadságának” . . . (Hangzavar, bekiabálások)

 Elnök (csenget): Kérem, hogy a szónokot ne szakítsák félbe, tessék folytatni!

dr. Ékes Körmendy (folytatja): . . . valóságos arculcsapása az, hogy a Magyarországtól elszakított területek lakossága statárium, katonai diktatúra és cenzúra szigora alatt volt kénytelen választani; továbbá meg kell bélyegeznünk, hogy a politikai hatóságok még ezt a „választási szabadságot” is tömeges politikai letartóztatásokkal korlátozni és az ekként alkalmazott megfélemlítés útján magát a választási eredményt is befolyásolni igyekeztek. (A magyar képviselők helyeselnek).

 A választások eredménye ilyen előzmények miatt és azért sem tükrözi vissza a valódi nemzeti erőviszonyokat, mert a magyarság és németség lakta területeken a cseh katonaság tízezrei, továbbá a cseh közalkalmazottaknak és a mesterségesen odatelepített egyéb személyeknek és mindezek hozzátartozóinak nagy tömegei is leszavaztak, s végül mert a választókerületek tudatosan úgy lettek kikerekítve, hogy a magyar és német kerületekben egy-egy képviselő illetve szenátor megválasztásához csaknem kétszer annyi szavazat volt szükséges mint a többi kerületekben. Így történhetett, hogy a magyarság és németség nem nyerte el még azt a képviseletet sem, amely őt számarányánál fogva a reá nézve hátrányos választási törvény és kerületi beosztás szerint is megillette volna.

Ha már kénytelenek vagyunk az entente (antant) hatalmak által reánk kényszerített kemény sorsot tűrni, viselni fogjuk azt Istenbe helyezett bizalommal, teljesíteni fogjuk minden nehézségek és veszélyek dacara elvállalt kötelességeinket, de arra soha sem leszünk kaphatók, hogy a velünk szemben elkövetett jogtalanságokban – bár hallgatag is – megnyugodjunk.

A magyarságnak és németségnek a keresztény-szociális és kisgazdapárt képviselői legelső kötelességünknek ismerjük az egész világ élő lelkiismeretét felhívni arra, hogy mi, akaratunk ellenére, erőszakosan lettünk a magyar nemzet testéből kitépve, és az ezeréves Magyarországnak ideálisan egységes területéből erőszakkal lettünk kiszakitva; ittlétünk tehát távolról sem e népjogellenes ténynek jogi elismerése, de élő és állandó ünnepélyes tiltakozás e rólunk-nélkülünk való, embertelenül igazságtalan rendelkezés ellen.

Tiltakozunk az ellen is, hogy a cseh államhatalom a politikai élet legfőbb megnyilvánulását, a nemzetgyűlési választásokat, a Magyarországtól erőszakosan elszakított területeken is foganatosította akkor, amidőn azoknak hovatartozandósága még jogszerűen el nem döntetett.

 Parlamenti kötelességünk az idegen keretek közé szorított és ott súlyos elnyomás alatt szorongatott egy milliónál nagyobb számú magyarságnak és a hasonló sorsban élő német testvéreinknek törvényes eszközökkel való, de megalkuvást nem ismerő elszánt védelme mindazon időpontig, amíg eljön a népek között a belátás és megértés órája (Bekiabálások: Éljen! Kun Béla!) és amikor mindenki szemében igazság lesz, hogy a magyar volt talán az egyetlen a világháború versengői között, aki győzni is anélkül akart, hogy mástól valamit elvegyen, és aki csupán a saját puszta létéért és adott szó szentsége alapján nemzeti becsületéért küzdött. (Sok hang egyszerre. Bekiabálások. Az elnök csenget. Német nyelvű bekiabálás: „Magyar disznó” azt mondta ! Ez botrány ! Szűnni nem akaró zaj.)

Elnök (csenget): Kérem a frakcióvezető helyettest, menjen a helyére. Kérem a szónokot, hogy folytassa.

Körmendy-Ékes (folytatja): Ha mások bűnei miatt mindent elvesztettünk is, a becsületünk megmaradt, (A magyar képviselők helyeselnek) és éppen ez kötelez bennünket annak világos és határozott kijelentésére, hogy önrendelkezési jogunkat soha és semmiképen fel nem adjuk, (A magyar képviselők helyeselnek) azt fenntartjuk, követeljük. (Éljen! Taps. Zaj.)”

Tehát a kérdés adott, mert elszakított, önrendelkezésre jogot nem kapott, alapjogaiban korlátozott és e területen őshonos magyar nemzeti közösségként jelöltjeink akarják-e megjeleníteni, képviselni és védeni érdekeinket?!

Mihályi Molnár László