Nos, eldöntetett: a kockák elvettettek, a választási kampány a jövő februári választásra egyre erőteljesebben és egyre szennyesebben kezd dübörögni. A tapasztalatokat szerezni induló szlovákiai magyar fiatal generáció is megismételheti az elmúlt fél év történései fölött elmerengve a régi igazságot: mennyi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy minden maradjon a régiben!
Igen, sok minden kiderült ebben a fél évben. Például az, hogy a szlovákiai magyar társadalomban a fő törésvonal nem a fiatalok és az idősebbek között van, hanem a tisztességesek, a közösség iránt elkötelezettek és a közösségi érdekekkel is tisztességtelenül trükközők, a saját zsebre játszók között. Azok között, akik le akarják váltani az országot az erkölcsi mocsárba taszító Smer-Most/Híd-SNS koalíciót, és azok között, akik ezt tovább éltetnék. Azok között az egyik oldalon, akik a közösség esélyeiről beszélnek, azt teszik az első helyre és azért kívánnak tenni, és azok között a másik oldalon, akik csak egy párt, a Most-Híd párt sikerét óhajtják. Azok között, akik lélekben, erkölcsben, magyar jövőben, iskolában, nyelvhasználati jogokban, himnuszban mérik a sikert, és azok között, akik csak a csatornamétereket, vagy az egyébként valóban szükséges elkerülő utak megépítése utáni províziókat, a saját zsebbe átcsorgatható eurókat számolják.
Mondhatnám tovább is, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy vissza tud-e találni a felvidéki magyarság a saját útjára, amely a jövőt jelentheti számára, vagy sodródik tovább, mint az elmúlt egynéhány évben, félbénán. Erről szól a Magyar Közösségi Összefogás jövőnek feszülése, azért vagyok én magam is ezen a listán. S aki nem akar velünk jönni ezen az úton, az áll velünk szemben, a túlsó parton.
Vannak ennek a helyzetnek komoly veszélyei is, ne hallgassuk el ezeket. Ha valaki Dugovics Titusz-i fílinget érez a kialakult kép kapcsán, nem biztos, hogy téved. Erről is nyíltan beszélni kell, meg arról főleg, hogy ez a helyzet a szlovákiai magyar társadalom és a felvidéki magyar gondolkodás tisztulását is hozhatja magával. Látszólag úgy néz ki a kép, hogy van választás a szlovákiai magyar polgár számára. Pedig valójában ez délibáb: van egy korrupt, magát többszörösen lejáratott csapat, amely ráadásul egy furcsa szerzetet, Érsek Árpádot tolja a „mintamagyar” szerepébe. Azt az Érseket, aki a tervek szerint a Most/Híd-MKP választási szövetség lídere is lett volna. Nem akarom őt bántani, én nem fogok személyeskedni, de aki hallgatja őt három percig magyar nyelven beszélni, tudja, miről beszélek. A Most/Híd most maga kínálja fel a felvidéki magyar társadalom számára azt, amit az alternatív iskolák többszörös erőltetésével először a kommunista hatalom, majd a nacionalista szlovák politika készített elő számunkra: a csupán konyhanyelven megnyilvánulni képes, félművelt csinovnyik prototípusát. Szemébe röhögve az olyan értékeknek, mint felvidéki magyar szellemiség, anyanyelvi iskolai képzés, egyetemeink, színházaink, könyvkiadóink igyekezete… Fütyülve ennek a közösségnek a százéves küzdelmére a megmaradásért. Ide jutottunk 30 év alatt? Ez az écesz, ami mögé száz évvel Trianon után be kellene sorakoznia a felvidéki magyarságnak?
Nem könnyű a helyzet, ne áltassuk magunkat. A február 29-ei választás nem csak egy szökőnapi vicces kuriózum lesz csupán. Látjuk, hogy ennyire szétzilálva, ennyire csak egyéni ambícióktól fűtött állapotban még nem volt a felvidéki magyar társadalom 1989 óta. A többség megpróbálja a saját hajánál fogva kihúzni magát a csávából: ez a Magyar Közösségi Összefogás indulásának tétje. A tisztességes magyar választónak tehát véleményem szerint nem arról kell majd döntenie, hogy ide, vagy oda, vagy – ne adj Isten – amoda: szlovák pártra szavaz, hanem arról, hogy szavazatával támogatni kívánja-e ezt az újraszerveződő magyar jövőt.
Persze, heterogén a Magyar Közösségi Összefogás listája, mindannyian tudjuk. Az elmúlt évek történéseinek fényében más nem is lehet. De nem azt kellene nézni, hogy kit nem szeretnék látni rajta, hanem a karikázásokkal épp azokat támogatni, akikben személyesen is megbízunk. Akiket szívesen látnánk március után is a jövőbeli folyamatok továbbvivőiként.
Kockázatos a helyzet, ami kialakult, komoly veszélyeket is hordoz magában. Tényleg nem lenne jó, ha nem lenne elkötelezett magyar képviselet a szlovák parlamentben. Látható azonban, hogy a szlovákiai magyar társadalom többségét a Magyar Közösségi Összefogás tudja hitelesen képviselni. Az igazi kérdés tehát az, hogy mekkora támogatást kap ez a lista február 29-én. Át tudja-e lépni az eddig otthon maradt szavazó, az eddig szlovák pártra szavazó, vagy a kiábrándult, volt hidas szavazó a saját Rubiconját?
Csáky Pál