„Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”
Száz éve, 1920. május 18-án született Karol Józef Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa. Visszatekintve az elmúlt 50 év történéseire az embernek tényleg az az érzése támad, mintha egy nagy akarat rakta volna össze fejeink felett a történéseket. Ki gondolhatta komolyan 1978-ban, amikor pápává választották, hogy olyan változások következnek be a világban, mint amelyek megvalósultak? S milyen lett volna a történések energiája, iránya, ha történetesen ismét egy olasz pápa kerül a világegyház élére, vagy egy amerikai, német, vagy egy afrikai? Véletlen-e, hogy a lengyel pápa éppen a lengyel Szolidaritásnak tudott belső energiákat kölcsönözni egy folyamathoz, amelynek részeként megszűnt a gonosz birodalma? Vagy merre mentek volna az ügyek, ha a hatvanas években egy Beran, Wyszynski vagy Mindszenty kerül a pápai trónra? Mert ma már tisztán látni, hogy a történelmi vitából ők kerültek ki győztesen, nem a lavírozó VI. Pál és jobbkeze, Casaroli! S esetleg korábban is, ha a bizonytalannak tűnő XII. Pius helyett egy határozottabb egyéniség próbál erőteljesebben erkölcsi útmutatást adni a világnak?
Így, utólag visszatekintve, mintha még jobban kidomborodna egy felsőbb intelligencia akarata.
Csáky Pál (fb-jegyzet)