Nem tudom ki, hogy van vele, de én van, hogy egyszerre több tucat elolvasandó cikket is behúzok a böngészőmbe, s ha van egy kis időm, akkor egyszerre próbálom meg „lefaragni” a kijelölt írások számát. Így akadtam rá egy néhány hete behúzott, de 4 éves cikkre (Közeledve a 100. évfordulóhoz), mely valójában Duray Miklós, 4 éve Somorján, június 4-én elmondott beszédének leirata. Emlékszem, nem mindenki örült már a szervezők közül sem, hogy Duray Miklóst hívtam szónoknak anno, persze a beszéd után Somorján is rájöttek, hogy az Együttélés megalapítója nem eszik embereket, sőt mi több, az egyik legértelmesebb és legrátermettebb felvidéki politikus, még napjainkban is.

Duray azt mondta négy éve, hogy a közelgő századik évforduló kapcsán fel kell tenni a kérdést: milyen megoldásokat kerestünk eddig a trianoni államhatárok mentén elszegényedő magyarok helyzetének javítására?

„Kerestünk? Nem leltünk? A kommunista hatalom idején azért nem, mert központilag döntöttek az elosztásról. A rendszerváltás után pedig azért nem dolgoztunk ki államhatár menti fejlesztési terveket, mert azok kilátástalansága nem adott esélyt az egyéni meggazdagodásra. Magyarország felé pedig csak támogatásokért kuncsorogtunk. A kettő együtt zsákutca. Habár minden szakavatott ember pontosan tudja, hogy csak az összekapcsolt térségfejlesztés hozhat emberi léptékű eredményt. De hát 2004-től, az EU csatlakozástól ennyire sem voltunk képesek? A Trianoni szemlélet sajnos működik, létrehozóinak akarata ellenére is, pedig az egész térség kárára van” – írja, s ebben teljes mértékben igaza van.

A Székely Nemzeti Tanács már megalakulásakor megpróbált tenni azért, hogy véget vessen ennek a trianoni személetnek, s már ekkor leszögezett két fontos dolgot:

  1. Egyetlen célja Székelyföld autonómiájának a kivívása.
  2. E cél megvalósításáért kizárólag a jog és a demokrácia eszközeivel fog élni.

Tudták, hogy a cél eléréséhez szükség lesz a külpolitika eszközeire is, így élniük kellett a nemzetközi szerződések és szervezetek adta lehetőségekkel is. 2008-ban eldöntötték, hogy kezdeményeznek egy uniós szintű szabályozást az EU-ban élő, szülőföldjükön őshonos, számbeli kisebbségben élő népek és népcsoportok jogaira vonatkozóan, különös tekintettel az önrendelkezés jogára. Ez a határozat kimondta, hogy ennek a szabályozásnak az Európa Tanács 1201/1993, 1334/2003, 1811/2007 számú ajánlásaira, a Regionális Autonómia Európai Chartájára, az Európa Parlament uniós állampolgárságra vonatkozó határozatára kell épülnie, és nemzetközi standardként kell kezelnie mindazoknak az egyéni és kollektív jogoknak az elismerését, amelyeket az EU tagállamai eddig általánosan elfogadtak.”

A kezdeményezés tavaly májusban indult, de az aláírásgyűjtés a vírus térhódítása miatt megakadt, így csak egy fantasztikus, hihetetlen hajrával lett sikeres végül: annak ellenére lett meg az 1 000 000 aláírás, hogy két hete, a lap legutóbbi megjelenésekor még csak kb. 200 000 embert támogatta a kezdeményezést.

De mi is szólt ez az újabb aláírásgyűjtés? Gyakorlatilag Európa őshonos nemzeti kisebbségeiről, melyek közül legtöbbet a jelen pillanatba, a 21. században is, megmaradásukért küzdenek. Kormányaik ugyanis nem támogatják megfelelően fejlődésüket, nem segítik elő megmaradásukat. A Székely Nemzeti Tanács által indított kezdeményezés célja, hogy az EU egyik legnagyobb támogatási kerete, a kohéziós politika kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő térségektől. Az uniós támogatások elosztásánál a legtöbb helyen ugyanis burkoltan hátrányba szorítják azokat a régiókat, ahol a kisebbséget jelentő nemzeti lakosság van többségben. Erdélyországban például van, hogy a románok lakta területek 20x, azaz hússzor több pénzt juttatnak el a román állami szervek, mint oda, ahol főleg magyarok élnek.

Az aláírásgyűjtés témáját Pesty László, újságíró, a híres Pesty Fekete doboz megalkotója karolta fel és szervezte meg a – vírus okozta helyzet miatt – világhálón. Az ilyen rövid idő alatt összegyűlt aláírás-szám azt mutatja a kampányfőnök szerint, hogy sikeres volt az összefogás, bár még négy országból hiányzik a kvóta ahhoz, hogy eredményes legyen a kezdeményezés. Az ügy mégsem reménytelen, hiszen meghosszabbíthatják az aláírásgyűjtés időtartamát, mivel elfogadhatják a székelyek ügye kapcsán tett javaslatot, s egy héten belül eldől, hogy júniusban vagy júliusban az uniós képviselők szavazhatnak-e az aláírásgyűjtés meghosszabbításáról. Így amennyiben a bizottság pozitívan áll az ügyhöz, folytatódhat a kampányt, kifejezetten az európai térre koncentrálva.

Szóval nagy dolog lenne, ha ez a kezdeményezés sikerrel végződne, mivel akkor az egyes nemzeti régiók külön  – a tervek szerint az eddigi lehívható forrásokon kívül is plusztámogatást igényelhetnének az EU-tól.

De ez azért is fontos lenne, mivel 100 évvel a gyalázatos trianoni békediktátum után is nyilvánvalóvá válhatna az EU és mindenki számára, hogy az adott magyar közösségek ennyi idő után is élnek, élni akarnak és hogy az országok, melyeknek elvileg garantálniuk kellene, hogy ugyanolyan jogokat kapjanak, mint az államalkotó nemzetek tagjai, ellenük dolgoznak.

Ez most már nem rajtunk múlik, de az jelzésértékű, hogy van erő a Kárpát-medencei magyar közösségben, közeledve a tragikus, 100. évfordulóhoz.

S végszóként tegyük fel azt a kérdést is, hogy miért nincs pl. egy Felvidéki Magyar Nemzeti Tanács?

Méry János

Nyomtatásban a Csallóköz hetilapban