1849. július 31-én zajlott az a segesvári csata, melyben nyoma veszett Petőfi Sándornak. A segesvári csatában Bem tábornok csapata több mint kétszeres túlerővel küzdött, „győzni nem lehetett”. Bemnek sikerült elmenekülnie, a költő sorsa azonban a mai napig nem tisztázott. Bárhogy alakul is a jövő, ő örökre a segesvári csata hőse marad.
Székelyföld emlékezete
Mint ismeretes, Petőfi Sándor őrnagyi rangban Bem tábornok szárnysegédje volt. A Székelyudvarhely és Segesvár közötti, alig egyórás út felében található Székelykeresztúr városa, melynek nevezetes épülete a Gyárfás kúria. A csata előtt itt éjszakázott Petőfi, az udvaron egy fiatal körtefa állt, amely alatt a vacsora után a költő a házigazdával és annak családjával beszélgetett. Állítólag még írt is alatta, sőt az Egy gondolat bánt engemet című (benne az „Ott essem el én…” legendás sor) versét is elszavalta. Innen ment másnap a Segesvár és Fehéregyháza közti csatatérre, Bem József seregéhez. A magyarok sokáig derekasan tartották magukat a túlerőben lévő oroszokkal szemben. Egy orosz tábornokot is lelőttek, emiatt az erősítést kapó kozákok a csata végén véres bosszút álltak a menekülő magyarokon. Petőfit Fehéregyháza és Héjjásfalva között látták futni, és az orosz lovasok utolérték, további sorsa a mai napig nem bizonyított.
Mi látható ezekből ma? Elég sok minden, noha történelmünk emlékköveinek nem csak az idő vasfogával, hanem az emberi gyarlóság és gonoszság pusztításával is szembe kell nézniük. Szerencsére a Petőfi-kultusz a székelyek földjén él, sőt erősödik. A Fehéregyháza és Székelykeresztúr közötti 16. kilométeren számos Petőfi-emlékhely található. Fehéregyházán Petőfi-múzeumot is fenntartanak. Az épületben áttanulmányozhatjuk a segesvári csata részleteit és Petőfi életútját is. A múzeum kertjében áll a csatában elesett hősök tömegsírja, fölötte egy impozáns turulmadaras emlékmű magasodik (készítették: Köllő Miklós és Alpár Ignác), ennek közelében van Petőfi életnagyságú szobra (alkotta: Máthé István) és Bem emlékműve (Makk József munkája) is. Minden évben az évfordulóhoz közeli vasárnap Petőfi-ünnepélyt szerveznek, az idén július 29-én volt a megemlékezés.
Fehéregyháza és Héjjasfalva között, Petőfi feltételezett elestének színhelyén egy újabb emlékmű áll, az Ispánkútnál, közvetlenül az országút mellett (alkották: Gyarmathy János és Hunyadi László). A fehéregyházi ünnepség részeként ezt is rendszeresen megkoszorúzzák.
A székelykeresztúri kúria jó állapotban van, mára egy Petőfi-emlékszobával gazdagodott is. Az udvaron Petőfi és Bem szobra, Lengyel István nagyszerű alkotása. És ott van a körtefa is, amelynek két aktualitása is van, az egyik – sajnos – szomorú. A fa mellett Kányádi Sándor négysorosa emlékeztet Petőfire: „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik ő látta volt verset írni utoljára.” Az erdélyi költő a közelmúltban hunyt el. A második aktualitást az új élet jelenti. Az eredeti körtefa már elpusztult, ám kiszáradt törzse mellé tavaly egy új facsemete került, mégpedig az eredeti körtefa egyenes ági leszármazottja.
Lásson majd egy olyan magyar nemzetet, melyre a Költő is büszkén
tekint őseink földjéről!
„Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.”
(Petőfi: Élet vagy halál!, 1848.)
Forrás: Oriskó Norbert egyik írása A természet vadvirága c. könyvéből
