Ismerek egy lányt, akivel 20 évvel ezelőtt, együtt hegedültem a somorjai művészeti alapiskola diákzenekarában. Ma ez a lány ugyan már nem hegedül velem, de a művészetért való rajongása, a munkabírása, az álmaiért való küzdése és a kitartása ugyanolyan. Ő Mayer Évi, a somorjai Dunartcom művésztelep megálmodója és működtetője, melyet idén 10. alkalommal rendeztek meg.
Tudjuk, hogy már évek óta a Csonka Magyarországon élsz és dolgozol, mégis évről évre fontosnak tartod, hogy haza gyere szülővárosodba, és megszervezd a DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelepet Somorján. Miért?
Mert a DUNARTCOM számomra és a családom számára már több, mint egy művésztelep: az életünk részévé vált.
S miért fontos az alkotók számára egy művésztelep?
Egy művésztelepen való részvétel azért is fontos, mert a résztvevők megismerik egymás munkamódszerét, gondolkodását, s egy új szellemi közösség teremtődik. Idén a 15 alkotó közt hazai és külföldi művészeket is meghívtunk, a jelenlegi pandémia helyzet ellenére érkeztek hozzánk alkotók Csehországból, Magyarországról, Szlovákiából, Finnországból és Erdényből; ki-ki hozza magával kultúrájának sajátosságait, saját élettapasztalatait, szakmai tudását. Erre a közös együttlétre és alkotói munkára a somorjai Pomlé városi park és a saját műterem házunk biztosítanak megfelelő környezetet. A művészek közös térben alkotnak, de alkalom nyílik az egyedüllétre, a magányos alkotásra is. A művésztelep elősegíti a művészek közti kommunikációt, az egymástól való tanulást. A résztvevők megismerhetik egymás módszereit, technikáit, de a kiírt hívószóval és tematikával kapcsolatos gondolatait és nézeteit is. A művésztelep hatással van későbbi munkájukra, az itt készült művek gyakran kiállításra kerülnek más helyszíneken is, ezáltal jó hírét viszik a rendezvénynek és Somorja városának is. Azonban nemcsak szakmai, de lelki fejlődésről is szól ez a tíz intenzív közös nap, hiszen a megadott – általában spirituális jellegű – téma boncolgatása elmélyíti a művészek önmagukról alkotott képét, az önmagukról való tudást és gondolkodást.
Hogyan indult az első?
A művésztelepet 2011-ben Bárdos Gábor (Somorja volt polgármestere), a Somorjai Református Egyházközség és a családom segítségével alapítottuk meg. 2009-ben kerültem vissza Felvidékre a diplomaszerzés után, ugyanis előtte a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika és a vizuális nevelőtanár szakán tanultam Budapesten. Ekkor jött az ötlet, hogy meg kellene szervezni a művésztelepet, mely a város első művésztelepe lett. A szervezés akkor még nagyon nehéz volt: nem voltak szakmai referenciánk, emiatt nem tudtunk pályázni. Így a Somorjai Református Egyházközség több családja szponzorált, illetve a családom és a rokonságom is nagyban hozzájárult a művésztelep megvalósításába. Nagyon szűk büdzséből, de annál nagyobb lelkesedéssel és szeretettel valósult meg az első három művésztelepünk. Mai szemmel nézve szinte lehetetlennek tűnik, de közös erővel mégis kiviteleztük. Persze aztán minden évben új és új feltételek adódtak, ami kihívást jelentett.
Mi volt az alapítás legfőbb célja?
Alapításának legfőbb célja a kapcsolatteremtés a művésztársadalom tehetséges hazai és külföldi, már szakmailag elismert és feltörekvő fiatal képzőművészei között, ahol egymás munkamódszerének, gondolkodásának megismerése által, új szellemi közösséget kívánunk teremteni. A tíz évad folyamán
a művésztelepre tizenhat országból meghívott, közel százhatvan alkotó tematikus hívószóra alkotott műfaji megkötés nélkül, a hagyományos megfogalmazásokon túl az újszerű médiumok alkalmazásáig. Ezidáig több mint ötven szakmai program valósult meg. Ahogy említettem, a művésztelep minden évben tematikus, melyek szakrális jellegűek, mégis tágan értelmezhetőek.
Hol voltak eddig a művésztelep záró kiállításai, illetve a művésztelep gyűjteményének bemutatói?
A művésztelep minden évben csoportos kiállítással zárul. 2011-2013 között a művésztelep programjaira és záró kiállítására a 12. századi román- és gótikus kori somorjai református templom adott otthont. A kiállítás akkor két hónapig volt látogatható, a művésztelep programjait évenként közel kétezren látogatták. Nevelési céllal képzőművészeti gyermekfoglalkozásokat, múzeumpedagógiai előadásokat szerveztünk a helyi általános- és középiskolások számára a művésztelep idején és a művésztelep kiállítása alatt. 2014-től 2019 ig a somorjai református templom restaurálási munkálatai miatt a művésztelep záró kiállítását a Korona Udvar Zenei Napok, vagy a Szent István Napok rendezvényeként mutattuk be a Korona Udvar barokk katolikus kolostor kerengőjének inspiratív falai között. A Korona Udvart jelenleg renoválják, így az idei kiállításunk a Városi Művélődési Központban került bemutatásra.
A művésztelep képzőművészeti gyűjteményének megalapítására és gyarapítására is hangsúlyt fektetünk, melyet további kiállításokon mutatunk be. 2016-ban és 2019-ben a művésztelep gyűjteményéből válogatást mutattunk be a budapesti MAMÜ-ben. 2017-ben a művésztelep bemutatkozási lehetőséget kapott a Műcsarnokban megrendezett „25 Symposion” című kiállításon is egyedüli határontúli művésztelepként. Tavaly pedig az 9. Művésztelep gyűjteményének válogatása a Pozsonyi Magyar Intézetbe került bemutatásra.
Voltak-e olyan érzésed valahányadik lezajlott rendezvény után, hogy ezt Te többet nem csinálod?
Hát ez egy jó kérdés. Szerintem egy belső hajtóerő nélkül nem is lehetne csinálni. Nyilván vannak krízisek, vagy hullámvölgyek, mint ahogy más munkában is. Nálam inkább az időhiány az, ami sokat nyom a latban, mivel jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetemen média design szakán tanítok, sőt korábban négy évig párhuzamosan oktattam még az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetében is. 2018-ban védtem meg a doktori fokozatomat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Mindez így együtt rengeteg sok energiát és időt igényelt, s emellett még ugye vannak az önálló és csoportos kiállítások, amikre dolgozom alkotóként. Az igazság pedig az, hogy a 20 szakmai év nagyon gyorsan elrepült és sok munkával járt, viszont minden kiállításra és szakmai eseményre örömmel tekintek vissza.
Mi lenne az a három dolog, ami megkülönbözteti ezt az alkotótábort a többitől?
A művészek családias légkörben dolgozhatnak, ami elég unikális és egyedülálló, hiszen a mi családunk vendégül látja az összes alkotót, így együtt lélegeznek velünk, s gyakorlatilag a művésztelep ideje alatt egy nagy családot alkotunk. Nagyon kevés család vállalja fel azt, hogy művésztelepet szervezzen, ráadásul, így ez tényleg ritkaságnak számít. A művésztelep működésének alapfeltételeit mi szervezők biztosítjuk most már pályázatok útján, például a szállás, az étkezés, a művészek anyagköltségeit, illetve a művésztelephez kapcsolódó szakmai programok megvalósítását. Elmondható, hogy a művésztelepünk az első évadtól számítva nemzetközi sikert aratott és közösségformáló szerepe jelentős. Azon túl, hogy közösségformáló szerepe jelentős, működése hatással van a képzőművész, a zenész, az író közösségre is. Mára elismert művésztelep mind a felvidéki közösség számára, mind hazai és nemzetközi szakmai berkekben egyaránt. A művésztelep időtartama alatt szakmai programokként kiállításokat, prezentációs bemutatókat, irodalmi esteket, színházi előadásokat és koncerteket szervezünk a meghívott résztvevőkkel. A képzőművészek helyben alkotnak, így egymásra is hatással vannak. Olyan szakmai közegben dolgozhatnak, amely a művésztelep és a városi közösség által hatással volt későbbi témáikra, akár kiállítási lehetőségeikre. A művésztelep ugyanakkor hatással van a magyarországi és felvidéki írók közösségére is, akik rendszeresen jelen vannak a művésztelepen irodalmi estekkel, illetve publikálnak a hazai és a külföldi lapokban az eseményekről.
Idén pedig első alkalommal díjat adhattunk át a Miskolci Grafikai Triennálén a művésztelep részvételeként, ami szintén egy remek szakmai visszajelzés.
Milyen alkotások születtek idén?
Idei tematikánk a kontempláció hívószóra épült. A kontempláció szemlélődést, elmélkedést, elmélyedést jelent, a legegyszerűbb módja annak, hogy a világot és önmagunkat megismerjük. A kontemplációban teljesen eggyé válunk a meditáció/imádság tárgyával, így a működését, legbelsőbb lényegét is megérthetjük általa. Ez az egyik leghatékonyabb megismerési technika, amit nem csak önmagunk, de élőlények, tárgyak és fogalmak megismerésére is alkalmazhatunk. A művészetek világában az alkotási folyamatok önmegvalósító gyakorlásának egyik legfőbb eszköze. A kontempláció egy tudatos kíváncsiság, kinyílás a megismerésre. Számtalan kérdésre kaphatunk választ a gyakorlása során, melyek között lesz olyan, ami mást mutat, mint amilyen az a valóságban. Szerintem nívós kiállítás jött létre, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. A munkák az alkotói szemléletek sokszínűségét tükrözik a különböző képzőművészeti műfajok felvonultatásával, ahol egyértelműen felfedezhetőek több esetben a Somorján megélt személyes élmények az alkotók szemszögéből.
Mit jelent Neked Somorja? Nem tervezel hazatérni a Felvidékre?
Somorja nekem nagyon sokat jelent, mivel 18 évet éltem itt és most már 18 évet Budapesten, viszont mindig van egy erős visszavágyódásom a szülővárosomba. Kettős érzésem van, mert mind a két helyen otthon érzem magam, amihez egy erős honvágy párosul: hogyha Budapesten vagyok, akkor Somorjára vágyom vissza a családomhoz, ha Somorján vagyok, akkor egy idő után Budapestre vágyom vissza. Mind a két helyen megvan a baráti köröm, a szakmai kapcsolódásaim. Szinte az egész családom Somorján és környékén él, s nagyon hiányoznak. S valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha Somorján maradtam volna. Viszont nekem kell a kihívás, s valahol a szakmai közegem Budapestre összpontosul, mivel itt jártam egyetemre, itt önállósodtam és a férjem is budapesti.
A művészek sokan a fővárosokba tömörülnek megélhetés szempontjából, mert sokkal több a munka lehetőség. Ez egy nehéz kérdés a hazatérésről, sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Egyelőre szeretnék mind a két helyen intenzíven jelen lenni.
Lesz újabb 10 somorjai művésztelep?
Hát remélem, hogy lesz. (nevet). S hogy továbbra is meglesznek a feltételek a szervezéshez és a családi háttér is. A művésztelep sok lemondással is jár amellett, hogy nagyon szeretjük: nálunk 10 éve nincs nyugodt kikapcsolódós nyár, szinte az egész évet lefedi apránként a szervezés. Néha azt gondolom, hogy jó lenne egy picit megpihenni, a saját munkássággal, a saját életünkkel foglalkozni… Valahol a művésztelep már az életünk részévé vált: tehát hogyha jön a nyár, akkor jön a művésztelep, s akkor érezzük, hogy ismét egy év eltelt, s bele kell állni a szervezésbe. Viszont a művésztelep alkotóinak egy részével szinte egy nagy nemzetközi családot alkotunk, akikért érdemes mindezt megtenni és folytatni.
Méry János
Nyomtatásban megjelent a Csallóköz hetilapban