A héten azon vesztem össze egyik régi ismerősömmel, hogy az egyik általam kezelt facebook oldalon megosztottam Bogár László: Nincs mese c. cikkét, mely egy meleg propagandát terjesztő mesekönyvre reagálva született. (E mesekönyvben pl. két királyfi él boldogan, míg meg nem hal, stb.) Mindezt azért tettem, hogy napjainkban, amikor a „rend és a rendezetlenség harcol egymással”, ezen a platformon is kiálljak a rend mellett. Az ismerősöm – akiről tudom, teljesen életellenes véleményen van – , véleményét nem vállalva a szakmaiatlanság vádja mögé bújva követelte, hogy vegyem le a cikket, óriási vitát generálva ezzel.
Ezt csak azért írom le, mivel a téma rendkívül fontos, és jól jellemzi a nyugati hanyatló, értéksemleges és istentelen világ, valamint a konzervatív keresztény erők harcát, melyben az előbbi egyre agresszívabban nyomul előre, s már ott tart, hogy az óvodások közé akar beférkőzni.
„A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig szerény, és csak azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő is a világ része. Aztán ha megesett rajta a jó szíve, a másság szintet lép, és azt kéri most már kicsit határozottabban, hogy tudod mit, jó, legyünk egyenlők, hisz minden és mindenki egyenlő, nem?” – írja Bogár László, majd felteszi a kérdést, hogy vajon hogy lehetne egyenlő a jó és a rossz, az élet és a halál, a barát és az ellenség? És ha mondjuk így lenne, akkor mi értelme lenne a mesék alaptanításának, miszerint jótett helyébe jót várj?
Persze a másságnak ez nem elég, mert ha engedünk, s elismerjük az egyenlőségét, akkor máris újabb szintre lép:
„(…) ő nem egyszerűen csak egyenlő, de még egyenlőbb, vagyis különb, mint a vacak, szimpla kis jó, vagyis jogos a Pride. Aztán végül (…) már egyre határozottabban követeli a mibenlétét most már büszkén és harsányan hirdető másság, hogy takarodjanak a világból azok, akik még mindig ezt az ósdi, maradi hagyományt követik, legyen vége a tévelygésnek, a múltat végkép eltörölve jöjjön el végre a másság totális (közben azért persze tök liberális) uralmára épülő, szép új világ.” – így Bogár.
Napjainkban sokszor halljuk, hogy fontos az értéksemlegesség, meg hogy minden ember, vallás kultúra, meg „kismacska” egyenlő. De igaz ez? Pedig az „értéksemlegesség” maga már egy értékrend-választás, nem is akármilyené az értéktelenség rendetlenségének a választása. A kérdés tehát nem az, hogy valaki milyen értékrendet választ magának, hanem azt, hogy miért.
Mert az ember két helyen kell, hogy egyenlő legyen: az igazságszolgáltatásnál és Isten előtt.
Erre épül a mi személetünk a keresztény s konzervatív társadalomszemléletünk. De mi is ez valójában?
A keresztény üzenet lényege nem politikai, sőt nem is önmagában erkölcsi, hanem a létezés legmélyét érintő üzenet: természetfeletti út az Atyához Krisztus által a Szentlélekben. Hisszük-e ezt? Igen? Nem? Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy 2000 évvel ezelőtt Isten elküldte egyetlen fiát, hogy megváltsa az emberiséget. S az ő tanítására, valamint az ószövetségre épül a keresztény kultúránk. A tanítást le van írva, elég azt elolvasni. Erre a tanításra épülően XII. PIUSZ (1939–1958) az 1944-ben négy olyan, a Tízparancsolaton alapuló elvet fogalmazott meg, mely az emberi személy alapvető és egyenlőségen alapuló jogai közé tartozik:
- jog az élethez,
- jog a családhoz
- jog a tulajdonhoz
- jog az igazsághoz
Többek közt ezeket, és sok minden mást támadják a „nem létező háttérhatalmak”. Mi az, hogy család? Gondoljuk újra. Hol az igazság? Majd ők megmondják. S az élet? Döntse el az ember, hogy mikor kezdődik, és mikor végződik.
S bizony a globális, nemzet és életellenes erők Magyarországot sem kímélik, hisz legutóbb több száz pszichológus intézett támadást Bagdy Emőke szakpszichológus ellen, aki szerintük szakmaiatlan, és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat fogalmazott meg. S hogy mi volt ez? Például az, hogy a 3-6 éves gyerekek számára a fejlődés-lélektani tudományos bizonyítékok szerint a saját nemmel való azonosulás szenzitív időszaka. Meg hogy „a gyermek a saját nemének megfelelő szülő magatartási mintáját tölti le automatikusan, akaratlanul, érzelmi hajtóerők hatására.” S ha olyan szereplőkről olvasnak neki, amely nemet szeretne váltani, vagy fiúként női ruhákra vágyik, akkor az lesz számára a normális.
Ha ez emberek 90 százalékában férfiak és nők, és egymáshoz vonzódnak, miért oly fontos a kisebbségi folyamatokra érzékenyítés a meséken keresztül? Ráadásul óvodás korban? Netán az átlagot akarják egyesek megváltoztatni?
A mese arról szól, hogy a világban rend uralkodik, és hogy ezt a rendet mindig fenyegeti a rendezetlenség, ezért állandó a küzdelem.
„Szót kérek a heteroszexuális többség nevében, és a legnagyobb tisztelettel kérem, legyenek velünk toleránsak azok is, akik tőlünk toleranciát kérnek azáltal, hogy saját mivoltukban átlagosként szeretnének boldogok lenni.” – írja Bagdy Emőke a támadásokra reagálva
„Legyenek olyan mesék, hogy Juliska épphogy megúszta a nemi erőszakot, mert rövid volt a szoknyája, és a frissen érkezett fekete vendégek meg akarták ölni? Gondolom, erre azt mondaná a libsi, hogy nem. Az megrontás lenne, az nem gyereknek való, az propaganda. Írja Pozsonyi Ádám: A mese nem mindenkié c. cikkében. De ne legyenek olyanok se, ahol két királyfi házasodik össze. Mert a mese nem mindenkié. S ahogy Orbán Viktor fogalmaz: Hagyják békén a gyerekeinket.
Méry János
A cikk nyomtatásban megjelent a Csallóköz c. hetilapban