A Magyar Nemzetőrség „Török István” Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetség megalakulásának 15. évfordulójára emlékeztek október 9-én Győrben, ahol sor került a „Magyarságért” kitüntetések átadására. A Felvidékről Csáky Pál, Dunajszky Géza, Falath Zuzana és Mihályi Molnár László kapott kitüntetést.
Falath Zuzana a felvidéki magyar identitás védelme és a felvidéki magyar megmaradást, a magyar nyelv és kultúra védelmét szolgáló tevékenységéért kapta a kitüntetést. A kitüntetés átadásával a szövetség erkölcsi elégtételt kíván szolgáltatni a magyarságának vállalása és muzeológusi munkája során elszenvedett diszkriminációért. Méltatását Mihályi Molnár László tartotta.
Falath Zsuzsanna – Zuzana Falath méltatása
„És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.” (Pilinszky János: Harmadnapon)
Nemzetünknek sokféle katonája lehet, sokféle fegyverrel harcolhat, de a legfontosabb, hogy büszke azokra az értékekre, amelyeket tőle kapott, és azért fáradozik, küzd, harcol, hogy ezeket az értékeket védhesse, gyarapíthassa. A szabadságharc egyik kiemelkedően hős tábornoka Jovan Damjanich, Damjanics János Horvátországban szerb szülők gyermekeként született, s két évvel kivégzése előtt házasodott össze (mily fintora a sorsnak) az aradi főbíró lányával. Haynau vele szemben arra akart apellálni, hogy hiszen nem is magyar, mi köze a lázadó csőcselékhez. Damjanics így felelt: „Tábornok úr! én magyar ember vagyok, s nem tűrhetem, hogy jelenlétemben gyalázza a nemzetemet és annak legjobb fiait!”
Tiszteljük őt, mint a szabadságharc legkiválóbb tábornokát, aki csatában soha nem szenvedett vereséget, és tiszteljük szerb származását, az embert, aki felismerte, hogy melyik oldalon a helye.
Miért ez a hosszú felvezetés? Mert egy hasonlóan kiváló harcost, egy törékenynek tűnő ifjú hölgyet méltathatunk itt magunk között, aki Nagyszombatban, szlovák szülők gyermekeként, szlovák iskolák elvégzése után, de saját kutató szenvedélye alapján odáig jutott, hogy felismerte a szlovákiai történelemoktatás súlyos hiányosságait, a történelemszemlélet kiferdültségét és a szlovák nemzetet is megtévesztő történetírás súlyos következményeit. S amikor ennek nyilvánosan hangot adott, akkor elbocsátották állásából, de semmilyen érdemleges, értelmes vagy jogilag megalapozott indoklást a felmondásához nem tudtak csatolni. Kutatásai során nem csupán azt fedezte fel, hogy a szlovák történetírás mindent az ország létrehozásának indoklása alá rendel, ezzel elhomályosítja a tárgyilagos magyar történelmet, és a szlovák-magyar viszonyt nem létező feszültségek felé élezi, ám közben arra is rádöbbent, hogy saját családjának felmenői között jeles magyar emberek is vannak, olyanok, akik szlovákul nem is beszéltek. S ekkor kezdett el magyarul tanulni, amit még tökéletesebben szeretne elsajátítani: az emberi önbecsülése és szakmai képességeinek fejlesztése is erre ösztönzi.
Szolidaritásból, a huszadik századi történelemben a magyar nemzet ellen a Felvidéken elkövetett bűnök miatt a 2021-es népszámláláskor magyar nemzetiségűnek vallotta magát, de ezzel sem szüleit sem a szlovák nemzetet nem tagadta meg, ám ennyi gesztus értékű jóvátételt szükségesnek érzett megtenni azok irányába, akik méltatlanul még mindig az 1945-ös Beneši kollektív bűnösség hamis vádjának bélyegét viselik.
Falath Zsuzsanna /Zuzana Falath 1992-ben született Nagyszombatban. 2011-ben érettségizett jelmezkészítő szakon a pozsonyi színházi képzőművészeti szakközépiskolában, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarának Etnológiai és Muzeológiai Tanszékén szerzett muzeológia és kulturális örökség szakos oklevelet. Már a szakdolgozata is érzékeny időszakot érintett: A pozsonyi múzeumok története, kiállításai a Szlovák Állam (1939-45) idején.
Gyakornoki munkák folyamán szerzett jártasságot a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Szlovák Nemzeti Galéria levéltárában és a Szlovák Nemzeti Levéltárban, valamint a nagyszombati kerületi múzeumban. A diploma megszerzése után került a Pozsonyi Városi Múzeumba a legújabb kor kurátoraként, Szlovákia 1939-45, és 1945 után. Fiatal kora ellenére több tucatnyi szakmai publikációval rendelkezik, amelyek érintik például a numizmatika és fényképészet területét is.
2018-ban interjút adott a Magyar Hírlap munkatársának. Az interjú teljes mértékben magánjellegű beszélgetés volt, és eközben a múzeumot (ahol akkor dolgozott) csupán érintőlegesen említette. Minthogy történelemmel foglalkozik, ezért a szlovák-magyar viszonnyal foglalkozó kérdésekre is válaszolt, hogy Szlovákiában milyen hamis és torzított módon mutatják be a történelmet, szóba kerültek a Beneš dekrétumok is. Az interjú decemberi megjelenése Magyarországon nagy sikert aratott és magas olvasottságot ért el.
Felfigyeltek erre szlovák újságírók, és nem éppen korrekten vagy pontosan tálalva hangulatkeltőn, ellenséges hangnemben cikkeztek róla. A munkahelyén, ahol az eredeti interjút senki nem olvasta, és csak az eltorzított szlovák sajtóvisszhangot ismerték, zaklatni kezdték, hogy mondjon fel, és közben a sajtóban még történésznek és akadémikusnak nevezett egyének is ellene hangolódtak, munkatársai is a hangulatkeltés áldozatai voltak, elfordultak tőle, és odáig fajult a helyzet, hogy az igazgató 2019-ben felmondott neki. Állítása szerint nem az interjú miatt, hanem belső átszervezés indoklásával, de ilyen átszervezés nem volt, és csak egyedül őt engedték el.
Nyilvánvaló, hogy mi történt. Falath Zsuzsanna azonban nem adja fel, bár szakmai területen olyan ellenséges hangulatot keltettek ellene, hogy történészként Szlovákiában sehová nem óhajtják felvenni. Szinte felfoghatatlan, hogy Európa közepén valakit azért hurcolnak meg, mert elhallgatott történelmi tényekre és a történetírás hazugságaira rámutatott. Bár az volt a célja, hogy ezzel a magyar és szlovák viszony javulását a tárgyilagosság látószögével gazdagítva támogassa, de úgy látszik, hogy azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy a megtörtént eseményeket tárgyilagosan felmutassák, összegezzék és értékeljék, csak az ebbéli alkalmatlanságukat bizonyították azzal, hogy ellene támadtak, méghozzá tényekkel meg nem alapozott híresztelések alapján. Lelkük rajta.
Falath Zsuzsanna még csak 29 éves, de már felnőtt bölcseket megszégyenítő erényekkel bír: szakmai és emberi szempontból egyaránt. Az állhatatosság és kitartás, a nyíltság és őszinteség, az igazságosság és tárgyilagosság legyen a továbbiakban is az Értékek Mértéke élete folyamán. Adjon hozzá neki a Mindenható jó egészséget és hosszú életet, legyen a szlovák-magyar megbékélés nagykövete, mert e két egymásra utalt, de egymás ellen gyakorta kijátszott nép békés egymás mellett élése mindkettőjük javát, szellemi gazdagodását és anyagi gyarapodását is szolgálhatja. Főleg napjainkban, amikor emberi alapértékeinket veszélyeztető sunyi álhumanista ideológiák terjedését szorgalmazzák olyan körök, amelyek emberi és nemzeti sajátosságaink elsorvasztása révén szeretnének terelhető jellegtelen csodává alázni, hogy rajtunk uralkodhassanak. A történelmi tapasztalat már többször igazolta, hogy ez milyen veszedelmes zsákutca az emberiség számára. Nagy bölcsesség, hogy a bűntudat elpusztít, de a bűnbánat felemel. Egyénekre és népekre ez egyaránt érvényes. Ha nem látjuk be tévedéseinket, nem tárjuk fel a hazugságokat, akkor a kór belülről rágja szét közösségi értékeinket, szellemi örökségünket, létünk fundamentumait.
Zsuzsanna, szeressen és áldjon az Isten, hogy megfelelj a kihívásoknak, ellenállj a csábításoknak, rosszakaróid pedig térjenek meg és bánják meg bűneiket.
Legyen derűsebb jövőnk, élhetőbb otthonunk s hazánk! A Felvidék büszke rád, mert helyettünk és értünk is szóltál.
És ha költészettel kezdtem, fejezzem be ugyanazon versnek zárósoraival, összhangban a költő örömhírt küldő reményével:
„Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”
Ezért van értelme az életnek, mert van feltámadás!
Mihályi Molnár László