Fotó: Fábián Gergely/ma7

Visszatekintés a a XXIII.  Mécs László Szabadegyetemre

101 éve viseljük a kollektív bűnösség hamis vádjait, mert megvádoltak az első világháború kirobbantásáért, amit egészen mások és máshol terveztek el országdaraboló hentesek, hogy vagyonukat és hatalmukat gyarapíthassák. Jogfosztással és megtorlásokkal sújtottak 1945 után olyan váddal, hogy a széthulló Csehszlovákiát mi vertük szét, pedig Beneš híveinek rémtettei nyomán tömegsírokat hány ki magából a föld. És még mindig van szerepe az elhazudott, elhallgatott, meghamisított tények feltárásának a nyári táborokban.

1957-ben a magyar forradalom leverése utáni feleszmélés foganta talán a prágai magyar egyetemisták klubját, az Ady Endre Diákkört (AED), majd követték a sort a pozsonyiak és kassaiak is. 1965-ben pedig a csallóközi árvíznél segédkezők érezték meg az összefogás és együvé tartozás fontosságát, s létrejött az első nyári ifjúsági találkozó (NYIT) Kőrösön, de az 1971 körtvélyesi tábor után a kommunista visszarendeződés azt is betiltotta. 1972-ben Jászón még szerveztek egy kisebb tábort a Thália fiataljai, de ennek sem lett folytatása. Ezért született meg a mozgó tábor, az 1975-től máig folyamatos honismereti kerékpártúra mozgalom, majd 1977-től a Csemadok művelődési táborai lettek népszerűek Őrsújfaluban, majd Somodiban, amelynek szellemiségét a jászói Mécs László Szabadegyetem örökölte meg.  Mindezekről a kutatók legfiatalabb nemzedékéhez tartozó képviselője, a kassai Czábóczky Szabolcs tartott összefoglalót. Ezzel is megerősítve, hogy nem valamiféle szórakoztató ki-mit-tud, hanem tudatos szellemi építkezés folyamodványa volt az idei egyhetes találkozó is Jászón, amelynek jelmondatát Czine Mihálytól kölcsönözték, aki jó negyven éve elismeréssel nyilatkozott a felvidéki magyar fiatalok szándékairól: „a lehetetlenre is vállalkoznak, hogy a lehetséges megvalósuljon”.

Jászó még őrzi a régi táborozások lelkét, szellemiségét. Elsődlegesen nem szórakoztatni akar, hanem  együttgondolkodásra, közös szemlélődésre, történelmi és értékrendi tisztánlátásra szeretne hívni mindenkit, hogy a  megmaradást és gyarapodást szolgáló  közösségépítésnek legyen szellemi vezérfonala. Nem véletlen, hogy az apátság templomában tartott nyitókoncerten Tolcsvay László Magyar miséje hangzott el a szező valamint Sáfár Mónika, Homonnay Zsolt, Kőrösi András és a Pannonia Sacra közreműködésével, Petneházy Attila színművész, miniszteri biztos védnökségében és bevezetőjével.  Az sem  véletlen, hogy a rendezvény pár éve felvette Mécs László költő nevét, akit itt szenteltek pappá, és verseitől rettegett a gestapo és a magyar kommunista államvédelmi hatóság is (erről is hangzott el tájékoztató Czapáry-Martincsevics András kutató jóvoltából).  A keresztény erkölcsi alapokon nyugszik az ezer éves magyar államiság, és csak ez jelenthet számunkra is előre mutató útirányt. Ezt igazolta vissza a világhírű agysebész Csókay András (Istennel a műtőben, Megjártam a poklot, hogy találkozzam istennel), a történész Esterházy-kutató Molnár Imre (Magyarország a kereszténység védőpajzsa), Raffay Ernő (A keresztény Európa tönkretétele), Rédly Imre atya ( A jászói templom és a kilencszáz éves premontrei rend), Batta György (Magyar zsoltár) előadása.  A jövőképnél persze a templom mellett az iskola, az anyanyelvi iskola szerepét is látnunk kell, amiről Albert Sándor adott nem éppen örvendetes helyzetképet,  de megoldásra váró elvégezhető feladatokat is felvázolt. A példaképek például elengedhetetlenül fontosak. Olyanok,  mint a boldoggá avatási eljárás alatt álló Esterházy János.  A  rá emlékező dokumentumfilm jászói bemutatója ismét ennek a lelkületnek a tanúságtétele volt.   Vagy a nemzet tanítónénije Tamás Ilonka néni, aki nemrég, még 102 éves korában is lelkes résztvevője volt a jászói  előadásoknak, de most már csak a lánya mutathatta be a róla készült könyvet.  Vajon milyen visszhangja lehet az ilyen életszentségnek a liberális szennyáradtban felnövekvő fiatal nemzedék körében? „A bűnbánat felemel, a bűntudat elpusztít.” –  mondta Csókay András, de azért arról is szó esett, többször is, hogy a tudatlanság a szolgaság megalapozója.  Ezért lényeges és fontos a tisztánlátás, hogy az igazság legyen minden olyan tárgyalás alapja, ahol az igazságosságot szeretnénk elérni. Popély Gyula egész életét a felvidéki magyarság főleg huszadik századi történetének megismerésére tette fel, s legutóbbi könyvében a második világháború alatti magyar-szlovák kapcsolatokat tárja fel. Ugyanilyen életművel számolhat el a kilencven éve született Mács József is az irodalom terén, aki regényeiben  a történészeket jócskán megelőzve, már a hatvanas években hírt adott az 1945 utáni szovjet megszállás és a benesi fasiszta rendeletek időszakáról. Ezért is kerülhetett sírkövére, hogy „A Felvidék krónikása”.  Immár a kutatók igazolják, hogy a rémségek nyomai sem tűntek el, és szaporodnak a feltárt vagy feltárásra váró tömegsírok, amelyeket 1945 tavaszán partizánoknak nevezett tömeggyilkosok követtek el civil lakosok, gyereke, nők ellen is. Dunajszky Géza előadása és könyve a Felszántott tömegsírok mindenkit megdöbbentett.  S mind témában, mind kiváló előadása által  a székely Meister Éva színművész újabb műsora a Trianoni harangok ezt a döbbenetet fokozta (az idén Fábián Zoltán, marosvásárhelyi  rock-énekes közreműködésével).

Persze a múlt sötét árnyaiból is fel tudtak ébredni a jelenlévők néhány derűsebb vagy  optimistábbra hangolt műsor kapcsán, hiszen volt kiállítás és előadás az „Aranycsapatról” (a komáromi Pallag György és Batta György jóvoltából), a Gorbacsovval kötött barátságról és könyvéről számolt be Zolczer János, egykori kassai iparista. Nem hiányoztak a megzenésített versek, esti zenés koncertek, például a Kor-Zár, a Móni és barátai, és egy nótaest is tarkította a programot.  És a Csallóköz ízeivel ismertetett meg Vass Laura. Zombori Ottó pedig a csillagászatról, a napfogyatkozásokról vetített és tartott előadást.

A bogácsi Szent Márton Borlovagrend ismét tartott két borkóstolót Dobos László borász segítségével. Bemutatkozott a Trianoni Szemle a főszerkesztő Szidiropulosz Archimédesz személyes jelenlétével, míg Pécsi Dániel a címertanba kalauzolta a hallgatóságot, ő tervezte a szabadegyetem címerét és zászlaját is, amelyet a zárónapon az ünnepi szentmisében megáldottak.

Elhangzott: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Tavaly a járvány miatt nem volt szabadegyetem. Az idén a kemping csak augusztus végén, egy nappal a Magyar mise előtt nyitott, ezért tolódott ki a nyár végére a program, de hiába eső, olykor dermesztő hideg (a nyárhoz képest),  köszönet Zborai Imrének és segítőinek, igazolták, hogy a Csemadoknak feladata, küldetése van akkor is, ha az anyagi forrásokat  máshol lyukas zsákokba öntik, ide pedig csak alamizsna jut.

Mihályi Molnár László