(Tovább folytatódik az őshonos nemzeti közösségek kisemmizése. Több mint egymillió aláírás sem volt elegendő, hogy emberszámba vegyenek. Az EU törvényszéke is elutasította kérésünket. A nemi rendelleneséget propagálókat védelmezik és támogatják, de az emberi alapértékeket kisemmizik.)
„Csak midőn a tömkelegEUba lépünk, venni észre gyászos tévedésünk”
(Petőfi engedelmével a két betű betoldását)
Aki nem érzi, az ezt nem érti. Vagy nem is akarja érteni, sem megérteni! Annak nem fáj. Annak mindegy! Számunkra viszont létkérdés. Mert a jólét elsősorban nem a jóllakottság, hanem egymás megbecsülése, tisztelete, megértése. Hogy azok lehessünk, akinek születtünk. Folytatva szüleink elődeink hagyományait őshonos szülőföldünkön, tisztelve nyelvüket, hitüket, szokásaikat. Semmi különös: emberi alapjognak kellene ennek lennie.
Hiszen azt is látjuk, hogy milyen háborúságra adhat okot, indokot vagy alkalmat a nemzeti közösségek kisemmizése.
Pedig ebben a helyzetben benne van súlyosan a nagyhatalmak felelőssége illetve felelőtlensége is. Főleg a nagyhatalmi gőg, a birtoklási és uralkodási vágy, amit leginkább a térképek átrajzolása idején gyakoroltak. Ennek viszont útjában áll a családot és nemzeti közösséget megtartó keresztény erkölcs. Az apák és anyák s az élet tisztelete, a hagyományok, a nyelv és kultúra védelmezése.
Ennek az emberi alapértéknek a megkérdőjelezése egyben az európaiságnak és a valódi demokráciának a bomlasztását is jelenti. S helyette valami érdekes, furcsa kisebbségi csoportokat próbálnak felemelni, zászlókkal és szankciókkal védelmezni. Azokat már kötelezően kell megérteni és támogatni, sőt. Az ellenzőket pedig az uniós támogatások megvonásával zsarolják! És kilóg a lóláb, amikor ezzel egyidejűleg a normális emberi értékeinkből kisemmiznek vagy másodrendűvé tesznek, és elutasítják jogos követeléseinket. Mondván, hogy már minden jogi keretet megkaptunk, ami minket megillet, és ne tovább. Maradjunk ott, ahol vagyunk, érjük be alamizsnával! Örvendezzünk, hogy a jognak asztala alól felseperhetjük a morzsákat. (?) Esetleg majd, ha az Amerikában kisemmizett és lemészárolt indián őslakosság szintjére apadunk, kaphatunk egy kis rezervátumot, valamiféle uniós állatkertben, Brüsszel külvárosában, ahol már a sűrűn bebocsátott migránsok sem akarnak élni.
Ez a jog bizony, amit kérünk, ez az európai demokrácia szegletköve, hogy ismerjék el az őshonos nemzeti közösségek alapjogait területi, nyelvi, kulturális és politikai tekintetben is.
S ha elvetik, „ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg…”
Mihályi Molnár László
megjegyzés: A „tömkeleg” nyelvújítási szó, ami útvesztőt, labirintust jelent, nem pedig tömeget, ahogyan sokan tévesen használják! Lehet persze a nagyon zavaros, összekuszált, bonyolult dolgok sokaságát is érteni alatta, de nem az egyszerű sokaságra vonatkozik. Petőfi Távolból című verséből egyértelműen kiderül a helyes értelmezés:
„Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.”