fűszál tövén
gyöngy a harmat
benne csillog
Nap-hatalmad
és a szélben
suttogásod
szülőföldön
fogant álmok
forrásvízben
hűs emlékek
és a tükre
égi kéknek
megremegő
lombok árnya
visszatérő
fény varázsa
onnan
hol az örök béke
a teljesség
reménysége
…
ennyi lám
az örökségem
aki hagyta
elment régen
aki őrzi
túl az álmon
túl az égen
túl e tájon
túl mennyei
héthatáron
kinek üdvét
kérem várom
fohászomban
rám találjon
támadjon fel
minden szóban
mozdulatban
vízben sóban
gondolatban
ölelésben
a magasban
s lenn a mélyben
betöltve
a Mindenséget
üdvözítve
embert népet
…
ez az utam
igazságom
ez életem
s túl halálon
örök béke
mely nem álom
az Igében
valóságom
Mihályi Molnár László