A magyar kultúra napján megtekintettem a „Petőfi – Egy legenda nyomában” c., 2000-ben készült kétrészes filmet, mindkettő rajta van a világhálón.
Mint ismeretes, már több mint 32 éve annak, hogy 1989-ben a szibériai Barguzinból a Morvai Ferenc által finanszírozott expedíció rátalált az általuk Petőfinek-vélt csontvázra. Volt egy nem hivatalos temetés is 2015-ben a Fiumei úti sírkertben (korábbi nevén: Kerepesi-temető). Nem hivatalos, ugyanis az számít hivatalosnak, amit a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elfogad, ami náluk úgy szól: Petőfi 1849. július 31-én halt meg a segesvári csatában.
Petőfi 200 van, zajlanak a költőt méltató programok, rendezvények. Petőfi halálának, illetve segesvári eltűnésének kérdése is aktuális téma kell, hogy legyen. A Duna Televízióban január elsején (akkor volt 200 éve, hogy Kiskőrösön megkeresztelték Petőfit) az Álmok álmodói sorozatban az 1989-es barguzini expedícióban részt vevő Borzák Tibor újságíró is megszólalt, ő ezekkel a szavakkal tájékoztatott közösségi oldalán erről: „Megtiszteltetés számomra, hogy megkérdezettként szóba hozhattam a szülőhelyével és halálhelyével kapcsolatos másik igazságot (Szabadszállás-Barguzin), valamint a költő oldalági rokonságáról is beszélhettem.” Ugyancsak rámutat a tényre, hogy Petőfi zseni volt, és az igazság bajnoka is.
Térjünk vissza a Petőfi – Egy legenda nyomában c. filmre, ami teljesen korrektnek tűnik, ugyanis megszólal benne mindkét álláspont, azaz az ún. Megamorv Petőfi-expedíció több résztvevője, köztük Kiszely István antropológus is, aki az expedíció szakmai vezetője volt, ahogy azok is, akik szerint nem Petőfit találták meg.
Petőfi kiugró szemfoga közismert, erről az őt személyesen ismerő Jókai Mór is részletesen írt, a megtalált csontváznál még ez is – sok más ismertetőjel mellett – ez is egybeesik a Petőfiről ismert adatokkal. Megszólal a filmben A. Tyivanyenko orosz régész, aki később könyvet is írt A szibériai „titkos fogoly” címmel (alcíme: Petőfi Sándor Barguzinban), a filmben arról is szó van, hogy került elő az a nézet, hogy egy női csontvázról van szó, amire tulajdonképpen az MTA több tisztségviselője azóta is hivatkozik.
A kérdésben perdöntőnek számító DNS-vizsgálatot, amelyben a barguzini csontvázban talált mintákat összevetették volna Petőfi édesanyjának mintáival, nem végezték el.
Hermann Róbert (feltüntetve ez: történész, igazgató / Hadtörténeti Intézet) a filmben emlékeztet arra, hogy a segesvári csata után fogságba került (és onnan megszökő) Bauer Lajos őrnagy sem látta Petőfit a fogolytársai között. Az 1989-es szibériai expedícióval kapcsolatban is nyilatkozik. „… amíg nincs bizonyíték arra, hogy Petőfi egyáltalán kikerülhetett, addig Arany Jánost is nyugodtan kereshetnék Szibériában. Tehát úgy ahogy van, el kellene felejteni az egészet, és abba kellene hagyni.” – így zárulnak Hermann szavai a filmben. Aki az egész hozzászólását szeretné látni-hallani, az megteheti a film 2. részének 11. percétől nézve.
Nos, ezzel kapcsolatban bennem – abszolút laikusban – merültek fel kételyek, ugyanis, ha Petőfi a segesvári csatában súlyos sérülést szenvedett, akkor előbb bizonyára hetekig ápolták vagy rejtegették. Jó emlékezni arra is, hogy mi várt abban az időben a szabadságharcunk hőseire (sajnos, nemcsak Aradon). Arany János sírját pedig a Fiumei úti sírkertben megtaláljuk. Petőfi viszont 1849. július 31-én eltűnt.
A kecskeméti Magistratum Stúdió készítette 2000-es film egyébként ezzel a Mikszáth-idézettel indul: „Ha a Petőfi-keresők semmit sem találnak, akkor ez fiaskó; ha Petőfi helyett mást hoznak haza, akkor az botrány; ha pedig magát Petőfit hoznák haza, akkor úgy sem hiszi el senki…”
Kiváló regényírónk szavai találónak tűnnek ma is…
Források:
Álmok álmodói (Petőfi Sándor): https://mediaklikk.hu/video/almok-almodoi-petofi-sandor/
Oriskó Norbert, Tények.sk