Petőfi-évforduló van ma, 174 évvel ezelőtt zajlott a segesvári csata, pontosabban kifejezve a nagyvároshoz közeli fehéregyházi ütközet. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vesztes csatájában a Bem József vezette magyar seregben harcolt és tűnt el Petőfi Sándor.
Engedtessék meg egy szubjektív gondolatsor: Hunyjuk be szemünket, és gondoljunk arra, akit nagyon szeretünk. Majd arra, hogy tudomást szerzünk egy sok emberélet követelő tömegkatasztrófáról. A szeretett személyt azonban nem találják az áldozatok között. Vajon mire gondolunk? Nyilván az igazságra, hogy eltűnt. És ha híreket hallunk róla, reménykedünk.
Nos, Petőfiről érkeztek kósza hírek folyamatosan, de kimondták róla „hivatalosan”, hogy meghalt a csatában.
Az is vita témáját szolgálja, hogy Petőfinek milyen szerep jutott a csatában. Arra, hogy Petőfi a csatában bátor, a közelharcot is vállaló ember volt, Mezősi Károly irodalomtörténész mutatott rá a Közelebb Petőfihez c. könyvének utolsó fejezetében (Petőfi utolsó napja és halála):
Ebből néhány rövid részlet
- Petőfi katonai szerepléséhez hozzátartozik még, hogy hősiessége elismeréséül Bem a saját kezével tűzte Petőfi mellére az érdemjelet.
- A szintén a vezérkarhoz beosztott Lőrincz őrnagy tehát nyomatékosan állítja, hogy Petőfit a gyalogsorok között, szuronyos puskával látta „működni.”
- Más adatok is arról szólnak, hogy Petőfi a harcosokat „kitartásra lelkesítette, a golyózápor között”, s az orosz lovasság támadásának megindulásakor is még egy honvédcsapatnak ezt kiáltotta: „Nehogy rendet bontsanak, mert akkor mindnyájan veszve vagyunk.”93
Ez csak három kiragadott idézet abból a Mezősi-tanulmányból, amely a világhálón is elérhető, pl. itt:
https://epa.oszk.hu/00000/00018/00104/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1957_03-04_187-222.pdf
Itt Mezősi Károly nem Petőfi segesvári halálát vitatja, hanem azt a – egyébként Lengyel József orvos elbeszélése által kialakult – feltételezést, hogy a költő passzív résztvevője volt a csatának.
Mezősi tanulmányát még 1956-ban írta. Azóta sok minden történt. Az irodalomtörténész 1971-ben elhunyt. Ugyanakkor a Szibériába való hurcolásának lehetősége már korábban is felbukkant, Petőfi kortársai is szembesültek vele. Ma az interneten már mindenki otthonról „kutakodhat”. Állandóan voltak érvek és ellenérve.
1989-ben a Morvai Ferenc által finanszírozott expedíció a szibériai Barguzinban olyan csontvázat talált, amellyel kapcsolatban az expedíció szakmai vezetője, Kiszely István antropológus arra a megállapításra jutott, hogy igen, Petőfi földi maradványait találták meg.
Kiszely azóta már meghalt, ahogy a kutatást kezdeményező oknyomozó újságíró, Kéri Edit is. Mindketten itt hagyták az utókorra könyveiket (Kiszely István: Meghalt Szibériában, Kéri Edit: Petőfi Szibériában?!), illetve a világhálón ma is megnézhetők a velük folytatott beszélgetések.
Morvai Ferenc 2015-ben a budapesti Fiumei úti temetőben gyászszertartás keretében állíttatott síremléket Petőfinek (úgy tudni, nem volt nála az egész csontváz, a koponyát Kiszely még éltében Nyugat-Európában helyezte „őrizetre”).
A „hivatalos verzió” – a csontokról az, hogy azok női eredetűek. Ez az MTA által képviselt álláspont.
2015-ben jelent meg Fuksz Sándor és Kiss Endre József nevével fémjelezve Az idő igaz, s eldönti, ami nem az / Petőfi Sándor szibériai életszakasza c. kötet. Fuksz Sándor (az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságnak vezetője) folyamatosan tájékoztat ebben a témában ma is a „Petőfi” c. közösségi oldalon, miszerint Petőfi a segesvári csatában megsebesült, később orosz fogságba került…
Az előkerült orosz nyelvű versekről Szuromi Lajos irodalomtörténész írt tanulmányt, ebben áll az is, hogy : „A két orosz nyelvű vers pusztán verselési technikája által is közvetlenül Petőfi saját alkotásainak minősíthető.”
(Lásd a forrást pl. itt: http://aranylaci.fw.hu/petofi/k013.htm)
A szintén Barguzinban járt Borzák Tibor újságíró, illetve Alekszej Tyivanyenko szibéria kutató is könyvet írtak a témában. Az előbbi P.S. – Titkok a barguzini csontváz körül, az utóbbi A szibériai „titkos fogoly” / Petőfi Sándor Barguzinban címmel. (Nem könnyű megszerezni őket!). Tyivanyenko könyvének orosz fordítása Dalmay Árpád munkája, ahogy a később megjelent Külföldiek deportálása Szibériába a XIX. században c. könyvnek is.
Kínai tudósok az anyai rokonságot vizsgálták a barguzini csontvázból vett minták és Petőfi édesanyjának, Hrúz Máriának oldalági leszármazottjaival. Több mint 99%-os (99,2–99,9) azonosságot mutattak ki. Az MTA álláspontján ez nem változtatott.
Jómagam A természet vadvirága c. Petőfi-kötetemmel több tucat helyen jártam, és azt tapasztaltam, az embereket élénken foglalkoztatja ez a téma. Úgy gondolom, a történelem nem kivánságműsor, az igazságot kell keresni, és arról tájékoztatni. Tisztelet és elismerés illeti azokat, akik ezt teszik.
Dicsőség az 1848/49-es forradalom és szabadságharc valamennyi hősének! Köztük Petőfi Sándornak, akire a tények ismeretében úgy gondolom, mint az 1849. július 31-i segesvári csata eltűnt hősére, és nem halottjára helyes emlékeznünk.
Oriskó Norbert
Az Igazságot Petőfinek sorozat korábbi írásai:
- Legalább hat embert ért – Igazságot Petőfinek! / 3.
- Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek! – Igazságot Petőfinek, 2.
- Egy legenda nyomában – Igazságot Petőfinek, 1.
- A költő és a „magyar Akhilleusz” a segesvári csatában Jókai 1874-es cikke szerint