A természet vadvirága c. Petőfi-kötetem célja a költő zsenialitásának érzékeltetése volt, nem pedig a szibériai száműzetése lehetőségeinek taglalása. A könyvbemutatóimon ugyanakkor tapasztaltam, hogy a közönséget élénken foglalkoztatja Petőfi eltűnésének kérdése.
A 100 oldalas könyvecskében egyébként kétszer így is szóba hozom ezt a témát, egyszer a tények között, egyszer pedig szubjektív véleményemként, így:
A 20. oldalon (fejezetcím: Egymillió fontos betű) ez van: „Az 1989-es szibériai expedíció által talált földi maradványokat 2015-ben méltó gyászszertartás mellett a Kerepesi-temetőben helyezték nyugalomra, ezen síremléken az 1823-as és 1856-os „sarokszámok” szerepelnek. Ilyen körülmények között ebben a könyvben egyetlenegyszer sem fordul elő a segesvári csata mint Petőfi halálának időpontja, hanem tényszerűen Petőfi eltűnéseként szerepel.”
Az 56. oldal (A korláttalan természet vadvirága, ez egy korábbi, 2004-ben a Szabad Újságban megjelent cikk újraközlése) ez áll: „… meggyőződésem, hogy az, ami jelenünkben folyik a barguzini csontváz „kibenlétének” tisztázásával kapcsolatban, a magyar tudományosság megcsúfolása és szégyene. Ma, amikor a tudomány már rég túl van azon a fokon, hogy ezt a kérdést egyértelműen és mindenki számára elfogadható módon tisztázni tudná!”
Ott voltam a 2015-ös temetésen. Az nem egyértelmű, hogy az 1989-es expedíció anyagi támogatója, a Morvai Ferenc nevével fémjelzett bizottság végül is a barguzini csontok mely részét/részeit temette el, úgy tudom, hogy a koponyát Kiszely István antropológus végakaratának megfelelően egy Nyugat-európai kolostorban vagy templomban őrzik. A 2015-ös temetésről (és annak előzményiről) egyébként szintén van egy 74 perces videóösszefoglaló a You Tube-n, itt: https://youtu.be/zanVDGWkrZo
Ha megkérdezték tőle, mit szeretnék inkább, ha Petőfi Segesvár mellett vagy Szibériában fejezi be az életét, azt mondtam, hogy ez nem kívánságműsor, az igazságot kell kimondani, kutatni és publikálni! Ez ilyen egyszerű!
Volt, amikor olyan véleményekkel szembesültem, hogy Petőfi jellemével, habitusával nem egyeztethető össze a szibériai száműzetése, mert ő onnan biztos megszökött volna, és fellázadt volna a fogvatartói ellen. Ekkor szoktam visszakérdezni: „Honnan tudod, hogy nem szökött meg? Honnan tudott, hogy nem lázadt?”. Az ilyen kérdéseknél azt sem árt tudatosítani, hogy még messze jártunk az 1867-es kiegyezéstől, addig pedig a visszatérők bitófát vagy legalább börtönt kockáztatnak.
Van, amikor azt halljuk, az „igazi” Petőfi élete végéig hű marat volna feleségéhez. Hát, Szendrey Júlia egy évet sem várt a férjhezmenetelre. Vajon nem érkeztek róla hírek? Amúgy mindig mosolyogtam azon, hogy milyen szigorúak az elvárások Petőfivel szemben. Pl. a másik költőfejedelmünkkel szemben – Ady Endre – ilyenek nincsenek. És van, hogy ilyenkor a Bibliához nyúlok: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
Vannak olyan ismerőseim, sőt, barátom, aki kinn jártak Barguzinban. Tőlük hallottam, az ott élők nem kételkednek, mert az a férfi, aki 1856-ban ott Alekszander Petrovics néven ismertek és 1856-ban eltemettek, szeretetreméltó, bátor ember volt.
A műszaki vívmányok fejlődése okán már egy kicsit könnyebb dolgunk van, mint elődeinkek, mert a világhálón akár az íróasztal mellett is kutakodhatunk (pl. a folyvást növekvő Arcanum-adatbázis segítségével). Olykor az internetes hírportálok is foglalkoznak a témával, mint pl. az Origo is tette ezt terjedelmes cikkben két és fél éve itt:
vagy másfél éve a SON (Szabolcs-Szatmár-Bered Vármegyei Hírportál) itt.
https://www.szon.hu/helyi-kozelet/2021/08/a-nagy-petofi-rejtely-harcmezon-vagy-parnak-kozt
A lehetőség persze adott a szibériai változat ellenzőinek is. Petőfit ismerő tanú nem látta a költőt meghalni 1849. július 31-én, így amíg nem találják meg őt Segesvár környékén, addig teljes joggal csak ezt mondhatjuk: eltűnt! Amíg ez nem történik meg, a segesvári halált azzal sem lehet igazolni, ha egy bármelyik csontvázról megállapítják, hogy az nem ő.
„Az idő igaz, s eldönti, ami nem az” – idézzük gyakran Petőfi egyik szállóigéjét, hát igen, ez az, amibe továbbra is kapaszkodhatunk.
Oriskó Norbert, Tények.sk
Igazságot Petőfinek:
Első rész itt: Egy legenda nyomában