Emléktáblát avattak szombaton, 2015. június 20-án Pozsonyligetfaluban, azon több száz áldozat emlékére (németek, magyarok és szlovákok), akiket a második világháború végét követően az ott működő gyűjtőtáborban végeztek ki. Az emlékünnepség végén Csáky Pál EP-képviselő három nyelven, németül, szlovákul és magyarul mondott beszédet.
Emléktáblát avattak szombaton, 2015. június 20-án Pozsonyligetfaluban, azon több száz áldozat emlékére (németek, magyarok és szlovákok), akiket a második világháború végét követően az ott működő gyűjtőtáborban végeztek ki. Az emlékünnepség végén Csáky Pál EP-képviselő három nyelven, németül, szlovákul és magyarul mondott beszédet.
A megemlékezést több felvidéki civil szervezet, köztük a Csemadok, valamint a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság szervezte meg, a rendezvényt és az emléktábla elkészítését Magyarország kormánya és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) európai parlamenti képviselője is támogatta. A közel kétórás, ökomenikus imával egybekötött és az emléktábla leleplezését követően koszorúzással befejeződött megemlékezésen mintegy százan vettek részt.
Az egykori BS6-os katonai erőd előtti téren elhelyezett, egy kovácsolt kereszttel díszített sziklába ágyazott emléktábla azoknak a német és magyar civil áldozatoknak állít emléket, akiket 1945. június 20-a után a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái etnikai alapú tisztogatás keretében gyilkoltak le a katonai elhárítás által felügyelt – egyes adatok szerint 1949-ig működtetett – ligetfalui internáló táborban és annak környékén.
A több szakaszban zajló tömegmészárlásnak az eddig fellelt dokumentumok bizonysága szerint legalább 530-an, ám becslések szerint valószínűleg több ezren estek áldozatául, nők és férfiak vegyesen, de idősek és még csecsemők is. Az áldozatok legalább hat tömegsírban nyugszanak.
A magyar kálvária nagy jelenete zajlott az emléktábla mai helyén, mert bár a háború 1945 májusában véget ért, a tömegsírokban fekvő áldozatokat a háború után lőtték le, bármiféle bírósági ítélet nélkül – mondta a megemlékezés után az MTI-nek nyilatkozva Csáky Pál.
„Ez tömeggyilkosság volt” – szögezte le az EP-képviselő, megjegyezve, az emléktábla felavatásával, azzal, hogy tisztességgel fejet lehetett hajtani az áldozatok előtt, a szlovákiai magyar demokrácia nagyot lépett előre.
A pozsonyligetfalui tömeges kivégzések a szlovákiai magyarok és németek történelmének egyik legsötétebb, ugyanakkor legkevésbé feltárt szakaszának számítanak.
„Az áldozatokkal szembeni hetvenéves tartozásunkat rendezzük most” – jelentette ki Dunajszky Géza közíró, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagja korábban, a megemlékezést bejelentő sajtótájékoztatóján, aki Szabó Józseffel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsosával együtt néhány éve közösen kezdte el a ligetfalui vérengzések történetének feltérképezését. Elmondta: a megemlékezést tavaly nyáron kezdték szervezni a Csemadok ligetfalui alapszervezetének segítségével. Akkor indították el azt a közadakozást is, aminek eredményeképpen sikerült összegyűjteni az emléktáblára szükséges anyagiakat is.
A ligetfalui tömeges kivégzéseket ugyanaz a Prágából odavezényelt 17-ik gyalogezred hajtotta végre, amelynek tagjai 1945 júniusában a csehországi Přerov határában 265, bányászmunkákról hazafelé tartó németet és magyart, köztük 71 gyermeket végeztek ki egy éjszaka leforgása alatt. Dunajszky Géza elmondta, „a végrehajtást a Beneš-dekrétumokra hivatkozva Karol Pazúr, az ezred vizsgálótisztje és a pozsonyi Bedřich Smetana, eredeti nevén Friedrich Smitzer ideológiai tiszt rendelte el azután, hogy a családokat megfosztották értékeiktől”.
Ugyanez a katonai egység felügyelte a Pozsonyligetfalun létrehozott internálótábort, ahová pozsonyi és környékbeli kitelepített németeket és magyarokat zártak, sok esetben csupán azon az alapon, hogy nem értettek jól szlovákul, és ezért gyanúsnak minősültek. Az internáltak, majd kivégzettek között nők és gyerekek egyaránt voltak; nem egyszer teljes családokat irtottak ki. „A csecsemőket az egyik kezükkel a levegőbe emelték, úgy lőtték agyon őket” – idézte Dunajszky Géza a szörnyűségek egyik szemtanújának egy későbbi – a vérengzésekkel nem közvetlenül összefüggő – perben tett vallomását.
Dunajszky Géza az elmléktábla-avatást követően az MTI-nek azt mondta: tovább folytatják a tragédia történeti részének felgöngyölítését, és következő lépésként azt is szeretnék elérni, hogy a tömegsírokat fizikai valójukban is feltárják. (Az MTI tudósítása nyomán)