Az ideális konzumidióta a fogyasztói társadalom számára az, aki gondolkodás nélkül elfogadja a médiák, a propaganda és a reklámok valamint a személyiségfejlesztő tudatmódosítók által közvetített anyagi és szellemi kínálatot: fogkrémet, mosószert, élelmiszert, gyógyszert, kutyaeledelt, életmódvezetést, önmegvalósítást, globalizációt, genderprogramot, melegfelvonulást, drogliberalizációt, nyitott társadalmat és új világrendet.
Az uralomra és hatalomra vágyók éppen azért akarják átírni és meghamisítani egy nép történelmét, mert a múltat hitelesen ábrázoló történetírás a történetek és események által kultúrát és életformát tükröz, helytállást és emberi példamutatást közvetít, megerősíti az egyéni és közösségi (nemzeti) önbecsülést, ami megtartó hitet táplál, életkedvet erősít, jövőképet nyújt. Az önmagát és népét becsülni tudó egyént és közösséget aztán nagyon nehéz engedelmes, vályúhoz terelhető birkává zülleszteni. Ám a liberális társadalmi modell az egyéniség kiteljesedésének csúcsát továbbra is a konzumidiótában látja, és nem kevés pénzt és energiát áldoznak arra, hogy ez ne legyen másként. Ebben egyik leghatékonyabb támasza a szórakoztató ipar, amely a közönséget egy szellemileg alultáplált célpontnak tekinti. S aki mégis menekülni szeretne ebből a dagonyából, azt visszahúzzák, vagy megszégyenítik, megalázzák, besározzák, megrágalmazzák vagy megbélyegzik és kiközösítik, mint olyat, aki nem ért a zenéhez, irodalomhoz, vagyis a magas művészethez. Mert az ilyen „szórakoztatás” első nagy hazugsága éppen az, hogy művészetnek nevezi és nevezteti magát. Ennek célja nem a világnak jobb megélése és megértése, nem az emberi lélek ráhangolása a világ természetes harmóniájára, hanem csak a siker és a pénz, hogy megerősítsék a tömegeket abban a tévhitben, hogy a boldogság lényege a jóllakottság és az anyagi gyarapodás, amit jólétnek is hívnak, amiért az embernek akár a hitét, lelkét, nemzetét és családját is fel kellene áldoznia. Ezt a „művészetet” és életfelfogást a tapsolók számával mérik és értékelik: nézettség, fizető nézők száma, tetszési index, eladási mennyiség, ahogyan akár egy ragyás boszorkány is beszavazható („like”) szépségkirálynőnek…. Mivel a közönség (közösség) emberi értékeinek szolgálata nem kifizetődő, ezért inkább a silány közízlés kiszolgálásának útját választják. Szellemi táplálék helyett cukrozott agysorvasztó katyvaszt nyújtanak elkápráztató csomagolásban. Ez a szemfényvesztés a fogyasztói társadalom tömegsportja, amelynek díjazottjai végül még önmagukkal is elhitetik, hogy milyen jók, kiválóak és pótolhatatlanok… Így lehet sztárokat, celebeket, politikusokat és más bohócokat is „legyártani”.
Nem az a kérdés persze, hogy ez kinek jó és miért, hanem csak az, hogy kinek van belőle haszna: a „szórakoztatásból” is természetesen, de leginkább a terelhető csordává manipulált tömegek révén a látszatdemokráciák fölötti hatalom megszerzéséből. Mert amit eddig a szabad választásokról, az ellenőrizhető végrehajtó hatalomról és független bíráskodásról hirdettek, az már mind piaci áruvá lett: a pénz hatalma megkerülte és kisajátította a népuralomnak nevezett társadalom tartópilléreit. Azokat választják a törvényhozásba, akiket a sajtó, a reklám és a tömegtájékoztatás a választók elé tudnak varázsolni, és ők döntenek törvényekről, kormányról, bírákról és szerződésekről is. Ebben a tudatmódosító programban csak az kaphat szerepet, jelölést, posztot, üzletet, aki eladja magát a „műsor” megrendelőjének, amiért meg kell szolgálnia a szereposztást. Indulhat bármilyen céllal, elszántsággal, hittel és akarattal, beszélhet tisztaságról és tisztességről, ha nem hódol be, akkor hidegre teszik, de ha maradni akar, akkor csak gerinc és jellem nélkül, mindent és bármit meg kell tennie, amire utasítják.
Ez a folyamatos hazugságtermelés és szemfényvesztés olyan lélekrombolással jár, ami miatt az emberi értékrendjéből kiforduló társadalom totális önfelszámolása elkerülhetetlen lesz, hiszen eddig még minden olyan társadalom és birodalom összeomlott, amelyik ezt a zsákutcát választotta.
Ezt a liberális szellemi nyomorúság sem kerülheti el !
Ezért kell idejében meglátni, felismerni és elutasítani minden megnyilvánulását.
Mihályi Molnár László