JAROSLAV SPIŠIAK rendőrfőnök szerint a szlovák politika működhetett oly módon, ahogyan az az állítólagos titkosszolgálati Gorilla-iratban le van írva. A titkosszolgálat már nagyon sokszor megpróbálna lejáratni a rendőröket, tette hozzá. Szerinte a rendőrségnek kell hinni.
Sikerült elolvasnia a Gorillát?
– Elolvastam.
Olyan személyeket is említ, akiket személyesen ismer?
– Igen, olyanok is szerepelnek ott, akiket személyesen ismerek.
Kicsoda?
– Itt most nem fogom nyilvánosan ismertetni, kit ismerek személyesen és kit csak hallomásból. Illetve azokat a személyeket, akivel szolgálatteljesítés közben találkoztam.
Vannak ott olyan emberek is, akik után nyomozott?
– Vannak ott olyan személyek is, akik különböző rendőri szervek operatív vagy büntetőjogi eljárásainak részét képezték.
Meglepte Önt valami az iratban?
– Az lepett meg, hogy abban az időben, amikor ezek az események történtek és a nyilvánosságra hozatal szerint rögzítve lettek, ha ennek hinni lehet, az illetékes rendőri szerveket nem értesítették erről. Ha a Titkosszolgálat abban az időben valóban olyan közel állt az arról szóló közvetlen információkhoz, hogy minek kell itt történnie, kapcsolatba lépett volna velünk, és mi büntetőjogilag kezelni tudtuk volna, s most semmilyen Gorilla-ügy nem lenne itt.
Miért nem tette meg ezt a Titkosszolgálat?
– Ezt a kérdést a Titkosszolgálatnak kell feltenni. Ők som mindenről tudnak, s már a múltból ismeretes, mindegyik botránynál, ami csak volt, hogy sohasem magyarázták meg, valamit miért tettek és kinek akartak azzal segíteni.
Mennyire megbízható ez a dokumentum?
– Tekintettel arra, hogy alaposan ismerem a helyzetet, mivel 2011-től a testület első rendőrfőnök-helyettese voltam, így különböző információkhoz jutottam, aminek alapján megállapíthatom, hogy ezek az események megtörténhettek úgy, ahogyan le vannak írva.
Ez az egész igaz?
– Nem akarok ítélkezni afölött, ami büntetőjogilag még nincs bebizonyítva. Már csak azért sem, mivel azokban az időkben és a jelenben is elkezdtük már bizonyos büntetőeljárási feladatokat és az én kijelentésem, hogy hány százalékban lehet valami igaz, bizonyára torzítana ezen. A politikusok annyit nyilatkozgathatnak, amennyit csak akarnak, meg az újságírók is és különböző érintett személyek. De én, mivel jelenleg rendőrfőnök vagyok, nem beszélhetek arról, amit gondolok. Azt csak maga a vizsgálat mondhatja ki.
Őn mikor találkozott az irattal?
– Amikor rendőrfőnök lettem, megismerkedtem a Gorilla nevű problémával is. Találkoztam Tom Nicholson újságíróval, aki tájékoztatott arról, hogy mi mindent élt át e miatt az irat miatt, s hogy nem lenne-e most alkalom részletesebben foglalkozni vele.
Akkortól kezdett el a rendőrség az Ön vezetése alatt foglalkozni vele?
– A rendőrség már azelőtt is foglalkozott vele, a Nicholsonnal való első találkozás óta. Mi a munkájuk eredményét, az összes dokumentumot, iratot és felvételt összegyűjtöttük, elemeztük és azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Hogy feleslegesen ne foglalkozzunk újra azzal, amivel már ők foglalkoztak, hanem hogy valami mást csináljunk és másképpen. Ezt terveztük. Nem pedig azt, hogy mediálisan megmutathassuk ki mindenkit hallgattunk ki, s hogy minden lehetőt megtettünk. Első pillantásra ugyan szuperzsaruknak néztünk volna ki, de semmilyen eredményre nem jutottunk volna.
A belügyminiszter azt mondja, hogy az Ön vezetése alatt sem járt el a rendőrség elég határozottan. Ön lát valamilyen hiányosságokat?
– Most amikor ennyire feltupírozták az ügyet, lehet, hogy úgy tűnik, hogy kevésbé határozottan jártunk el, mivel most már mindenki nagyon határozottan áll a dologhoz. Büntetőeljárási szempontból, hogy valamilyen pozitív eredményhez jussunk, nem járhattunk el másként, mint ahogy cselekedtünk.
Azért határozottabb most mindenki, mert közelednek a választások?
– Ahogyan az egyes politikusok és érintett személyek médiában elhangzott kijelentéseiből hallottam, úgy tűnik, mindenki tudott róla, de senki sem csinált semmit. Az újságírók sem, egyet kivéve, kezdeményeztek semmit. Ebből kifolyólag azok a politikusok, akik – ha már egyszer tudtak róla – talán előjöhettek volna és elmondhatták volna, amit tudnak vagy valamilyen formában igyekezhettek volna megoldani ezt a problémát.
Összefügg ez a választásokkal?
– Biztosan összefügg. De biztosan nem függ össze azzal, hogy valaki hirtelen ráébredt, hogy meg kell tisztítani Szlovákiát a piszoktól.
Ha eddig a vizsgálatok sehova sem vezettek, miért kellene a nyilvánosságnak most elhinnie, hogy a rendőrség hirtelen sikeresebb lesz?
– Azért, mert most úgy kezdünk hozzá, ahogyan eredetileg is terveztük. Most a mediális nyomást is kihasználjuk. Most, a választások szorításában mindenkinek meg kell nyilvánulnia valahogy. Ha nem lennének a választások, vagy három-négy év múlva lennének, akkor ezek a kijelentések visszafogottak lennének vagy semmilyenek se. Most a politikusoknak, ha tetszik nekik, ha nem, beszélniük kell. Ki akarjuk használni ezt a hullámot.
Akkor az újságírók most segítenek Önöknek?
– Természetesen. Hiszen ez a fő küldetésük.
Miért kellene a nyilvánosságnak bíznia, ha egyszer az irat említi Világi Oszkárt is, akiről köztudott, hogy a múltban alkalmazta Önt és hogy jól ismerősök?
– A nyilvánosság most megteheti, hogy ha rendelkezik valamilyen információval, de a múltban félt erről beszélni, most megteheti, segíthet is, nem pedig csak kivárja, hogyan végződik az ügy. Beleértve az újságírókat és mindenkit, akik úgy viselkednek, mintha az egész ügyet kielemzték már volna. Minden kicsinység segíthet.
Kapcsolatban van még Világival?
– Most nem. Ha nem kellet volna elmennem a rendőrségtől, akkor nem is lettem volna. Valahol dolgoznom kellett, egész civil pályámat úgy irányítottam, hogy számoltam azzal, ha egyszer visszatérhetek a rendőrséghez, akkor szabadon dönthessek. Nem azért, mert már nem lehet, hanem azért mert nem akarom, vagy akarom.
Amikor civil volt, a Gorillában lévő Világival kapcsolatos információkkal, például az állítólagos jutalékokról a hőerőművek privatizációjából, még nem rendelkezett?
– Nem. Nekem a Slovnaft és a Mol társaság ezzel összefüggő tulajdonérdekeinek a védelme volt a munkám. Semmi mással nem foglalkoztam abban az időben.
A miniszter beszélt arról, hogy azt várja, különböző nyomások lesznek a nyomozás leállítására. Észlelt Ön valamilyen nyomásokat?
– Nem. Semmilyen nyomást sem én, sem a kollégáim, akikkel kapcsolatban vagyok, nem érzékeltünk.
Szükséges volt létrehozni a speciális csapatot, hiszen ugyanazok az egységek már azelőtt is vizsgálták a Gorillát?
– Már régebb óta terveztek ezt az eljárást. Az első lépés a titoktartási kötelezettség alóli felmentés lett volna. Ezt büntetőeljárási módszerekkel is keresztül vihettük volna úgy, ahogyan próbálkoztunk. Ezután ugyanazt az eljárást terveztük, amit most csinálunk. De tekintettel arra, hogy megváltozott a helyzet, és hogy most mindenki keresztül-kasul nyilatkozgat, ezért ezt a módszert korábban kell alkalmaznunk, mint ahogy terveztük, hogy kihasználjuk a helyzetet.
Mennyiben más, ha az esetet egy csapat kezdi vizsgálni?
– Ez teljesen szokványos eljárás. Két specializált részlegünk van. Az egyik a szervezett bűnüldözés, azaz a bűnügyi szervezetek ellen van, a másik pedig a korrupció és az állami költségvetést támadó nagy pénzügyi tranzakciók elleni küzdelemre. Mindkét részleg szakembereiből van összeállítva a jelen ügyet vizsgáló speciális csapat. Mindenki megkapta a maga feladatát és a többiekkel összehangolva végzi azt.
Mennyi idő alatt lehet az ügyet kivizsgálni?
– Ez több körülménytől is függ. Rövid időn, úgy egy hónapon belül tervezzük, hogy jelentős részeredményekre jutunk, amelyek megmutatják, hogy ezzel a módszerrel egyáltalán képesek vagyunk-e tovább jutni és a további módszereket megválasztani.
Sikerül ennek a csapatnak a választásokig lezárni az ügyet?
Ez csak találgatás lenne. Rendőrfőnökként alapjában véve nincs is jogom beleavatkoznia nyomozásba és a csapat döntéseibe. Az ő feladatuk azonnal cselekedni felesleges időhúzás nélkül.
Hisz Ön abban, hogy az a csapat a választások után is folytatja a munkáját?
– Hiszek abban, hogy ha rendszeres időközökben kielemzik az eredményeiket és ha bebizonyosodik, hogy jó irányba haladnak és a munkájuk pozitív megoldást eredményezhet, nem szüntetik meg őket. Ha megszüntetnék, vagy más módszert választanának, bízok benne, hogy majd akkor is megkérdezi, miért szüntették meg.
Milyen lesz az Ön befolyása erre a csapatra?
– Nincs rá semmilyen befolyásom. Csak a működésük feltételeinek biztosítása tartozik a hatáskörömbe.
Vissza tud emlékezni, hogy a múltban mikor jött létre egy ilyen csapat?
– Amikor első helyettes rendőrfőnök voltam, mindent ilyen csapatok segítségével vizsgáltunk és úgy gondolom, akkor voltak is eredményeink.
Milyen ügyekről volt szó?
– Mindenfélékről.
Befolyásolhatja a Legfőbb Ügyészségen létrehozott vizsgálócsoport a rendőrségi csapat munkáját?
– Arról, hogy a Legfőbb Ügyészségen valamilyen csoportot akarnak létrehozni csak a médiából vannak értesüléseink. Hozzánk, a rendőrségre semmilyen ezzel kapcsolatos információ nem érkezett, hogy milyen ez a csoport, együtt akar-e működni a rendőrséggel vagy hogy egyáltalán mivel akar foglalkozni. Mi magunk dönthetjük el, hogyan fogunk cselekedni. Összesítettük minden lehetséges erőinket az összes illetékes rendőrségi részlegünkön. Annak alapján, amit már 2009-ben összegyűjtöttek az ügy kapcsán, határozatot hoztunk, amely szerint egy bűnügyi csoportról és masszív korrupcióról van szó. Ebben az esetben a törvény szerint az ügy a Speciális Ügyészség felügyelete alá tartozik. A Speciális Ügyészség, amellyel megtárgyaltuk az ügyet. Egyetért ezzel. A határozat nem lett megszüntetve. A Legfőbb Ügyészségen létrejött csoporthoz ebből kifolyólag nincs mit mondanom.
Ön felszólította őket, hogy foglaljanak állást az ügyben?
Mi vagyunk a rendőrség, nekünk nem kell senkit sem felszólítanunk, mi cselekszünk.
A további vizsgálat szempontjából kulcsfontosságú lesz a Titkosszolgálattal való együttműködés?
Természetesen
Miért gondolja, hogy a Titkosszolgálat együtt fog Önökkel működni, ha eddig nem volt erre hajlandó?
Ezek feltételezések, amelyekre nem kívánok válaszolni. Egyszerűen együtt kell működniük, ha az igazság, a helyrehozatal és az erkölcs oldalán akarnak állni Szlovákiában.
Van róla tudomása, hogy milyen formában van a Gorilla archiválva?
Nem tudom, sohasem voltam jogosult megismerkedni azokkal az információkkal, amelyek arról szólnak, milyen formában vannak az iratok vagy bármi más a Titkosszolgálatnál archiválva.
Csak a titoktartási kötelezettség alól felmentett titkosszolgálati alkalmazottak tanúvallomásaira támaszkodik?
Elsősorban igen, ha felmentik őket a titoktartási kötelezettségük alól, akkor támaszkodhatunk a vallomásaikra. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle és aszerint fogunk továbblépni.
Megerősítette a bíróság, hogy adott engedélyt a Gorillában említett lehallgatásokra?
A bíróságról csak többszöri sürgetés után kaptunk választ, hogy a belenézhetünk azokba az irományokba. Nem tudjuk pontosan, mibe nézhettünk volna bele, de valószínűleg összefüggtek az üggyel. Ezt a választ akkor kaptuk, amikor a katonai ügyészség elvette tőlünk az ügyet és megtiltották, hogy bármit is tegyünk az ügyben. Vagyis nem is tudtunk azokba az iratokba belenézni.
Azóta sem nyertek betekintést az iratokba, amióta újra elkezdtek az ügyön dolgozni?
Most ez nem annyira kulcsfontosságú, mivel ha az az irat megvan ott, akkor mindegy, hogy most nézünk-e bele vagy két hónap múlva. Az csak azt segít megállapítani, hogy valamilyen szám alatt a bíróság kérelmet kapott lehallgató berendezések elhelyezésére, és hogy az engedélyt megadta-e vagy sem. Ez még semmit sem bizonyít vagy cáfol ebben az ügyben.
Nem lenne bizonyíték ez arra, hogy a lehallgatások törvényesek voltak?
– Ez arra lenne bizonyíték, hogy a számok, amelyek említve vannak, valóban el lettek küldve a bíróságra, és az valóban beleegyezett valamilyen eljárásba. Mi azonban nem tudjuk, hogy a Titkosszolgálat valóban azok alatt a számok alatt végezte az akciót, amelyről beszélünk.
Vannak még további lehallgatási felvételek?
– Erre nehezen lehet válaszolni. Nekünk nincs, de lehet, hogy valakinek van, csak nem tudunk róla. Lehet azonban, hogy nincs.
Vannak értesülései arról, hogy a pénzügyi csoport befolyásolt volna rendőrségi embereket és rajtuk keresztül érvényesítette volna az érdekeit?
– Természetesen.
Még mindig rendőrök?
– Nem.
Az irat említést tesz Ján Rejdáról, aki állítólag információkat adott el a pénzügyi csoportnak. Ő azt állítja, hogy a Titkosszolgálat ezzel az információval akarta őt lejáratni, a Titkosszolgálat azonban mellébeszélésnek tartja ezt. Melyik változatnak hisz?
– Mindkettőben van némi igazság.
Találkozott Ön azzal, hogy a Titkosszolgálat megpróbálta lejáratni a rendőröket, akik az ügyeiben nyomoztak.
– Nagyon sokszor.
Például?
– Nem mondhatom meg, de ez nem túl különleges dolog.
Az ilyen titkosszolgálati játékok megszokottak a rendőrség és a titkosszolgálat között?
– Nevezhetjük, aminek akarjuk, de a rendőrök mindig hátrányban vannak, mivel nekik mindig aki kell állniuk a nyilvánosság elé, a bizonyítékok alapján kell cselekedniük és még az ellenőrzés is felülvizsgálja őket. A titkosszolgálati ügynököket azonban senki sem vizsgálja, senki sem tudja, mit csinálnak és a nyilvánosság előtt sohasem kell felelniük azért, amit tettek vagy amit nem tettek. Úgy hogy ők mindig előnyben vannak ezekben a játékokban.
Hogyan ismerje ki magát az ember egy olyan közegben, ahol különböző titkosszolgálati játékok folynak, kinek higgyen?
– A rendőrségnek higgyen.
SME, 2012. január 10. nyomán