Azt mondják, aki hallgat, az egyben tanúskodik is. Ha ez érvényes lenne a büntetőjogban is, a Gorillát már régen megoldottuk volna. A november utáni időszak elmúlt éveinek legnagyobb botrányában már többeknek tanúskodniuk kellett volna.

Sajnos azonban hallgattak. Ez is oka annak, hogy a korábbi nyomozások sehová sem vezettek. Hozzájárult persze ehhez a volt főügyész, a rendőrség és a Titkosszolgálat vezetésének Fico-kormány alatti kétségbe vonható viszonyulása is az ügyhöz. Ma azonban minden másként van. A nyilvánosság nyomásának köszönhetően is.

A reményt, hogy a rendőrség jó úton jár, két kulcsfontosságú megállapítás is jelzi. Az első, hogy a Gorillában leírt titkosszolgálati lehallgatási akció valóban végbement. Erről a Titkosszolgálat írásos dokumentuma tanúskodik, amelyet a kormányfőnek és a belügyminiszternek írtak 2006 elején.  Ez az anyag közvetlenül tanúsítja, hogy a Titkosszolgálat korrupció gyanújával tartott megfigyelést, amelybe egy pénzügyi csoport és az állam képviselői is belekeveredtek. A második kulcsfontosságú dolog, hogy a kenőpénzeknek a Gorilla szereplői által megtervezett törvényesítése, később tényleg megvalósult. Ugyanolyan vagy nagyon hasonló módszerrel, mint ahogyan arról a Vazov utcai konspirációs lakásban beszéltek. Ennek a két ténynek köszönhetően ma már senki sem nevezheti az aktát csalásnak. Ezért kell róla beszélni.

Minél előbbre jut a nyomozócsoport, a rendőrség és a belügyminisztérium vezetése annál inkább kénytelen különböző titkosszolgálati játékokkal és kritikákkal szembesülni, amelyek szerzői igyekeznek elterelni a figyelmet a lényegről, amely az állami vagyon privatizációja során megvalósult hatalmas korrupció gyanúja. A kritikusok kedvenc frázisa, hogy a rendőrség az elmúlt másfél évben semmit sem tett. Természetesen ez hazugság. Az interneten közzétett további írásos bizonyítéknak köszönhetően ma ezt már senki sem vonhatja kétségbe.
A helyettes főügyész, Dobroslav Trnka 2011 májusában kelt érdekes leveléről van szó, amelyben a felügyelő ügyésznek azt javasolja, hogy tanulmányozza át a Büntetőtörvénykönyvben, hogyan kell leállítani a büntetőeljárást. És láss világ csodát, az ügyész három hónappal később hallgatott a „tanácsra”. De a kritikusok ezekről a tényekről szívesen hallgatnak.

A rendőrség múlt év decemberéig egyedül harcolt a gorillákkal és meghosszabbított kezükkel a Legfőbb Ügyészségen. Az akta interneten való nyilvánosságra hozatala óta azonban érezni a nyilvánosság erős támogatását. Ez is reményt ad arra, hogy a márciusi választások után az ügyet nem söprik a szőnyeg alá.  Minél többet beszélnek róla a médiában és a köztereken, annál nehezebb lesz megmagyarázni a kétségeket keltő ajánlásokat, utasításokat és azoknak az embereknek az obstrukcióit, akik a nyomozást zsákutcába kívánják terelni. És akik az előrehozott választások után újra hatalomátvételre készülnek.

SME, Daniel Lipšic (belügyminiszter) blogja, 2012. március 2. nyomán