Ha van valaki, akinek nagyon csúnyán belerongyolt az életébe „Bástya elvtárs” és tettestársainak ámokfutása a himnusztörvény megszavazásával (és az erre adott reakciókkal), akkor az Nagy József, a Most-Híd európai parlamenti képviselője. Aki mostantól szívesen fogad minden feleslegessé vált csomagolóanyagot, kartondobozt és dolgos kezet, aki segít összepakolni Brüsszelben.

Mert bár az természetes, hogy itthon serénykedő elvtársainak eszükben sincs felelősséget vállalni és lemondani képviselői mandátumukról, fül-farokbehúzva elhúzni a sunyiba a hátsó kijáraton, azért az idő ketyeg, a mandátum lejár, és a képviselő úrnak most már annyi esélye maradt az ismétlésre, mint hátfájós mocsári teknősnek az öttusa-világbajnokságon a dobogó első fokára.

Köszöni szépen. Ezt egy tegnapi facebook-bejegyzésben meg is tette, rámutatva, hogy mindezek után nem a pozsonyi parlament büféjének pultját támasztó semmirekellők a szemétládák, hanem azok, akik annak ellenére, hogy „nem történt szándékos hiba” és még az is ”jóvá lesz téve”, mégis „gyűlöletkampányba kezdenek”. És ezzel az áhított magyar-magyar összefogást ássák alá. Van még lejjeb? Hát persze hogy van: egy híd életében az igazi mélypont a folyó/tó/tenger feneke….

No, de nézzük azt a bizonyos megjegyzést a maga egészében:

A himnuszgyilkos törvény MEGOLDÓDIK és a jogosan felháborodott emberek nagy többsége MEGÉRTETTE, hogy NEM TÖRTÉNT SZÁNDÉKOS HIBA és hogy jóvá is lesz téve. Akik ennek ellenére újabb gyűlölet-kampányba kezdenek és megpróbálják “felelégetni” a HIDAT, azok ezzel nem a szlovákiai-felvidéki magyarok érdekeit védik, hanem meghiúsítják az áhított MAGYAR- MAGYAR ÖSSZEFOGÁST és a jövőbeni magyar parlamenti képvisletet. A soviniszták nagy örömére.

A Most-Híd udvari pszichiátere, Hunčík doktor úr a terápiáin biztosan részletesen is mesél majd a gyász öt szakaszáról (tagadás és izoláció, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás).

József és testvérei láthatóan túljutottak az első szakaszon, a többség a harag és alkudozás stációja között billeg.

De mindegy is. Teljesen mindegy, hogy az önsajnálat vagy a szimpla pofátlanság mondatja egy európai parlamenti képviselővel azt, hogy a csillapodni nem akaró jogos felháborodás és harag „gyűlöletkampány”, a lényeg ugyanaz:

innen már nincs visszaút a Híd számára, irány a tengerfenék. Jó hír, hogy az is csak egy fenék…

Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma