Hétről-hétre belefutok a világhálón egy-egy olyan hírbe, mely két férfi házasságáról, egy óvodás nemváltó műtétéről, az LMBTQ (vagy mi a szösz)-lobbi nyomulásáról, egy szóval egy fajta devianciával összefüggő őrületről szól, arról, hogy a természet törvényeivel szembemenve egyes emberek nemeket találnak ki, azonos neműeknek követelnek jogokat a házassághoz, gyerekek örökbefogadásához, és hadd ne folytassam, még mihez. A Kedves Olvasónak már több alkalommal ajánlottam a hétfő esténként a Hír TV-n vetített, de a legnépszerűbb videómegosztón is megtekinthető Sajtóklub c. műsort, mely legutóbb egy nagyon komoly résszel jelentkezett. Az egyik téma pedig a pride volt. A műsor vendégei hasonlóan gondolkodnak, mint én, így mélységesen fel voltak háborodva azon, hogy idén hosszú idő óta nem volt kordon a rendezvényen. Melegbüszkeség nevű mozgalom rendszeresen tart felvonulásokat, sajnos már Budapesten is régóta. Ez a mozgalom a szexuális kisebbségek (melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transz neműek) identitáspolitikai mozgalma. A mozgalom vallja, hogy a homoszexualitás a heteroszexualitással azonos értékű; hogy az azonos nemű párokat a különnemű párokkal azonos jogok kell, hogy megillessék; illetve hogy a társadalmi elfogadáshoz és a jogegyenlőség eléréséhez szükség van rá, hogy a melegek és leszbikusok nyíltan felvállalják szexuális orientációjukat. Igen ám, de ők ezekkel a követelésekkel nem elégednek meg, hiszen évről évre felvonulásokat rendeznek a világ minden pontján, ráadásul a homoszexuális lobbi a világon az egyik legerősebb szervezetek egyike. Az erőssége abban van, hogy nem látható. A csápjai ott vannak szinte minden politikai pártban, multinacionális cégekben, stb. S akik ehhez a hatalmas lobbihoz tartoznak, azoknak ez a dolog az identitásuk legfontosabb részét képezik. Azt akarják belénk sulykolni, hogy ha valaki homo- vagy biszexuális, az tiszteletreméltó. Hogy büszkének kell lennie rá azoknak is, akik azok, s azoknak is, akik nem – az együttérzés miatt. De ebben nagyon tévednek. Az sem tiszteletreméltó magában, ha valaki heteroszexuális, azaz az ellenkező neműhöz vonzódik. Az embereket azért kell, tisztelünk, mert becsületes, mert segítőkész, stb. A jellemük miatt, nem pedig a szexuális orientáltságuk miatt. Ezeken a felvonulásokon viszont az résztvevők közüggyé akarják tenni a magánügyüket. És ez felháborító. Mi közöm nekem ehhez? Ha valaki a saját neméhez vonzódik, az nem normális. Az betegség. Miért? Mert a Isten Ádámnak és Évának mondta, hogy szaporodjatok, és töltsétek be a földet. Nem Ádámnak és Bélának. De ha a vallást kihagyva akarjuk megközelíteni a dolgot, akkor sincs nehezebb dolgunk meghatározni, hogy mi az ábra: próbáljon meg két – biológiai értelemben vett – férfi összehozni egy utódot. Pontosabban: én nem bíztatok őket rá, de tessék. Az eredmény 100-ból, 100 esetből az, hogy ez nem lehetséges. A kivételekkor mindig kiderült, hogy az említett anya (apa) – szakállal, hormonkezelve – annak idején nőnek született, azaz női elsődleges nemi jelleggel, csak valaminek a hatására végül úgy döntött, hogy ő férfi akar lenni.

A minap olvastam be beszámolót, melyben egy Kanadából hazatért magyar anya mesél az ottani, óvodákban zajló meleg lobbiról. A család húsz évet töltött Kanadában, de hazaköltöztek Felvidékre többek közt azért, hogy megóvják gyermekeiket ettől az ördögi ideológiától. Ott ugyanis már elfogadott az ún. gender-semlegesség elmélete, a gyerekeket is így nevelik az óvodától a főiskoláig. Ennek lényege, hogy mindenki semlegesnek születik, mindenki maga dönti el, fiú akar-e lenni, vagy lány, így már az ovisok is azt szajkózzák, hogy ők döntik el, hogy kisfiúk-e vagy kislányok. De ez még semmi. Az igazán félelmetes csak most jön: ha az óvó néni vagy bácsi pl. Tiffanyt rajtakapja, hogy autóval játszik, megkérdezi tőle: Te szereted az autókat? Fiúkkal is barátkozol? Te inkább kisfiú akarnál lenni? S most figyeljenek: ha erre az ártatlan négyéves kislány – aki nem is sejti milyen aljas hátsó szándékkal kérdezik – igennel felel, egyből megszületik az óvópedagógus ajánlása, elküldik az orvosnak, aki szemrebbenés nélkül kezdi adagolni a kislánynak a tesztoszteront. Az anyuka elmesélte, hogy kisfia elsős volt, és kaptak a suliban egy kis My family – Az én családom c. könyvet, de miután kinyitották, szembesültek vele, hogy az első oldalon két férfi fogta egymás kezét, mellettük pedig egy kisfiú, amint biciklijén ült. Alatta a felirat: Ez az én családom. A kedves olvasó kérdezheti, hogy ha két férfi nevel egy gyereket, az miért baj, és miért nem lehet családnak hívni. Első dolog. A család fogalma már foglalt, mely egy anyából (nő), egy apából (férfi) és az általuk közösen „összehozott” gyerek(ek)ből áll. Ezek tények. A másik, hogy ha két férfi nevel fel egy gyereket – bárhogyan is jut hozzá –, kicsi a valószínűsége annak, hogy majd saját példájuk ellenére arra fogja őt nevelni, hogy Ne azonos nemű párt válasszon magának, mert ha azt választ, akkor a kapcsolatukból nem születhet gyermek.

Sajnos kevés a hely, de egy utolsó példát még leírnék. Az anyuka egyetemista fia mesélte, hogy két volt osztálytársa is lánnyá operáltatta át magát. Elhitték a propagandát, nem volt szülői visszatartó erő, s a világ legújabb hazugsága magával sodorta őket. Most már sem mint nő, sem mint férfi nem tudnak létezni. Ki lehet mondani, emberi mivoltuktól fosztották meg őket.

Persze a Kanada társadalom sem így kezdte. De a „virágozzék minden virág”, s a mindenkinek mindent szabad fajta gondolkodás ide vezetett. A Csonka Magyarországon szerencsére olyan kormány van, mely nem enged az LMBTQ propagandának. De itt Felvidéken már szerveződnek azok az erők (PS-Spolu, Kiska pártja,stb.) melyek bizony ezt a propagandát kívánják terjeszteni.

Legyünk résen.

Méry János

Megj. Megjelent a Csallóköz hetilapban is