Vágjunk a közepébe: milyen eredményre számíthat a parlamenti választásokon egy olyan választási párt, amelyen ott vannak a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd jelöltjei is?
Válaszul itt rögtön egy újabb alapkérdéssel szembesülünk. Kik vannak többen, azok, akik pont a megosztottság okán eddig nem szavaztak az egyik magyar érdekeltségű pártra sem, vagy azok, akik számára elfogadhatatlan, hogy az MKP és a Most-Híd együtt induljon? Az első táborba tartozók azt vallják, hogy ha majd megegyeztek, akkor kérjétek a szavazatomat, a másikba pedig azok, akik az elmúlt 10 év sérelmein nem akarnak felülemelkedni. Azon felvidéki magyarokkal, aki semmilyen körülmények között nem mennek választani, vagy szlovák pártra voksolnak, most nem térünk ki, mert az ő szavazatuk egy közös magyar lista eredményét nem befolyásolja.
A Most-Híd korábban ismertetett felmérései szerint a két párt körülbelül elveszítené választóinak egyharmadát, ha közösen indulnának. A legutóbbi felmérések szerint körülbelül 7,5–8 százalék a két párt preferenciáinak összege, ez egyharmados csökkenés esetén 4,9–5,3 százalékra zsugorodna, ami választási párt esetén már vállalható, ugyanis ehhez még jönnének azok a választók is, akik a magyar összefogás okán szavaznának rájuk. És ők hányan vannak?
1992-ben a Magyar Koalíció (Együttélés, MKDM) 7,4 %-ot szerzett, az egyedül induló Magyar Polgári Párt 2,3%-ot, együtt tehát 9,7%-ot. 1994-ben már teljes volt a Magyar Koalíció 10,2%-ot szerzett, azaz 0,5 százalékpontnyi növekedés volt. Csakhogy nem szabad a jelenlegi helyzetre és az 1990-es évek történéseire egyformán tekinteni, mert merőben más és más a helyzet. Elég csak arra gondolnunk, hogy azokban az időkben az Együttélés és az Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom mindig együtt indult (már az első szabad választásokon, 1990-ben is).
A pragmatikus okok kézenfekvőek. Az, hogy a Magyar Közösség Pártja az egységre törekszik, érthető, hiszen az elmúlt három választás során a parlamenti küszöb alatt maradt. Ha az MKP Országos Tanácsának szombati döntését követően (miszerint tárgyalásokat folytatnak a Most-Híddal a közös választási párton való indulásról) a Menyhárt József vezette párt visszajutna a parlamentbe, siker volna, mégpedig úgy, hogy még a politikai megosztottság is mérséklődne. A Most-Híd részéről a választási preferenciáiknak a parlamenti küszöb alá való kerülése lehet a magyarázat a közös listán való hajlandóságra.
Azonban a lényeg itt is a részletekben rejlik. A „két meghatározó párt” mellett kik lesznek még a listán? Az Összefogás fiataljai hamarosan hivatalosan is bejegyzett párttá válnak, mit lépnek ők? Lesz még más számottevő választási lehetőség? Mik lesznek a célkitűzések, fő irányvonalak?
Sok választó attól függően szavazhat erre a választási pártra, ha látja a programot és a listát! Mi lesz a neve? Ki lesz ott, ki nem, és ki hol??? És ki lesz a listavezető?
Mert azért másként tekintenek a választók a közös listára, ha azt például a magyar összefogás szükségességét folyamatos hangsúlyozó Bárdos Gyula vezeti, vagy a jelenlegi kormány egyik minisztere. (Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy Bárdos Gyulának a 2014-es államfői választáson elért 5,1%-os eredménye komoly súlyára valójában Bugár Bélának az idei köztársasági elnökválasztáson begyűjtött 3,1%-a mutatott rá.)
Sok a kérdés. Most bölcs döntésekre van szükség!
Oriskó Norbert