A kegyelem állapota nyilatkozik meg abban a pillanatban is, amikor valamilyen fontos kérdésre választ kapunk, amikor a dolgok homályában valami teljes tiszta fénybe kerül, és megvilágosodik, amikor egy kis aprócska csodára bukkanunk megsejtve benne az isteni rend közelségét. Ilyet éreztem akkor is, amikor először láthattam teljességében a Magányos cédrust, vagy amikor egy Petőfi, Ady, József Attila vagy Nagy László vers kitárulkozott előttem, és akkor is, amikor Vári Fábián László Útban Törökország felé című verse a kezembe került, majd rövidesen személyesen is találkozhattunk Váriban. Ezt az élményemet osztottam meg 1986-ban nagykaposi látogatásakor Dinnyés József barátommal, aki még aznap éjszaka kézzel írva másolta füzetébe a Sugaras utakon antológia neki tetsző többi versét is, és nemsokára a vershez méltó dallammal felruházva a nyíregyházi rádió közvetítése által a vers üzenete visszatérhetett szülőföldjére:
„Hatalmas hittel hissszük mégis,
hamarost lesz majd visszaút,
és a tengertől visszakapunk
lobogót, várfalat, falut.”
De szól ez Erdély, Délvidék és Felvidék felé is, azokhoz, akiknek ezt a sorsot szabta ki a huszadik századi gyarló emberi önzés és nagyhatalmi gátlástalanság. Ezért is ütött szíven ez a remekmű, hiszen minket is árvaságra ítéltek gonosz mostohák kezére adva, a mi vetéseinket is véreső verte, a mi utunkat is hitetlen és istentagadó pogányföld felé terelték, és mi is csak a Mindenható Úr kegyelmére és jóindulatára számíthattunk: akkor is, most is. És számunkra is egyetlen menedékünk a tiszta szívvel és hittel Isten felé forduló ima maradt.
Ez a vers a magyar költészet élő klasszikus mesterműve! Első olvasatra magával ragadt. A magyar kölészet teljes fegyverzetét felsorakoztatja: a könnyűlovasságtól a nehéztüzérségig. Pazar nyelvi fordulatok, pompás költői képek, lelkünk és történelmünk tragédiáinak szomorúsága, párhuzama és a feltámadás reménysége, lelemény, líraiság, zenei harmónia, hömpölygő áradat és zaklatott hullámtörés… Ami előtt meghajolni kell és hódolni illik. Tananyag lett szepsi és kassai diákjaim számára is, és kollégáimnak egy útmutató elemzéssel ellátott ajánlás. Besorakoztatva a nagy klasszikusok sorába és az élő kiválóságokhoz: Kányádi, Ratkó, Utassy, Gál Sándor mellett a legifjabbként ugyan, de nem kevésbé.
Miközben a világ a pokol bíborszínű vagy szivárványos üzenetének szirénhangjaira csábul, mi a „sorsunkhoz szabott síri ágy a felnégyelt Haza” édes rabságában keressük egymás kezét, lelkét, gondolatát.
S hálásak lehetünk a Mindenhatónak, hogy ilyen útmutató parnasszusi próféták üzenetét hallgathatjuk, mint Vári Fábián László.
És is köszönöm, hogy ismerhetem. Isten éltessen Laci!
Mihályi Molnár László
Szepsi, Felvidék