Avagy:
Szlovák komplexusok: lesz-e magyar megoldás?
„Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén létrejött mai nemzetállamok az Európai Unió demokratikus, teljes értékű tagállamai. A trianoni békeszerződés nélkül sosem valósulhatott volna meg közöttük a valódi, egyenjogúságon alapuló együttműködés. Ennek a szerződésnek a tiszteletben tartása hozzájárul a közép-európai térség stabilitásához.”
Ezt a sületlenséget nem egy facebook-kommentben írták, hanem a pozsonyi parlament elnöke, Boris Kollár mondta, mégpedig Komjáton, ahol – most figyeljen a kedves olvasó –Trianont dicsőítő emlékművet avattak… Abban a faluban, mely eredendően magyar falu volt, őshonos lakossága a török korban megfogyatkozott, s a 18. századtól a földesurai által betelepített, nagyszámú szláv népesség magába olvasztotta magyar lakosságát. Így alakult ki a nagysurányi és komjáti szlovák-morva nyelvsziget. (1880-ban 2545 szlovák és 215 magyar lakos, 1910-ben 3186 szlovák és 697 magyar lakta.)
„Margaréta Horáková alkotása egy gránit talapzaton feszítő bronz emlékmű, lopott hármas halmon álló lopott kettős keresztet oltalmazó tolvaj kezet formál meg.“ Olvasom az egyik felvidéki portálon. Lehet, hogy ez a megfogalmazás erősnek tűnik a kedves olvasónak, de ez a valóság. Igaz, hogy a trianoni diktátum nélkül ma nem lenne független szlovák állam, és azt is elfogadom, hogy a nemzetállamok korában a szlovák nemzetnek legyen állama. De amíg a mai szlovákok nem ismerik el, hogy az egész diktátum hazugságra épült, addig nemcsak a hazug Beneš és társai felelősek a dolog erkölcstelen és hamis voltáért, hanem azok is, akik ma nem látnak benne kivetnivalót.
Ehhez kapcsolódva feltehetnénk azt a kérdést is, hogy ma melyik szlovák ember tartja magát csehszlovák nemzetiségűnek? Meglepődnék, ha valaki annak tartaná. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy 1918-ban a cseh uralkodó réteg meghirdette az egységes csehszlovák nemzet ideológiáját, mivel a nemzetiségeinek megoszlása ekkoriban így nézett ki: csehek 51%, szlovákok 16%, németek 22%, magyarok 5%)és a ruszinok 4%. Elég kellemetlen volt a csehek számára, hogy az kierőszakolt ország 49 százaléka nem cseh. Egyébként pedig ismerjük Andrej Hlinka, a Szlovák Néppárt vezetője álláspontját is a közös államról: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.” Persze tegyük azt is gyorsan hozzá, hogy Csehszlovákia létrejötte már magában állandósuló feszültséget teremtett a csehek és a szlovákok között éppúgy, mint az iparilag fejlett Szudéta-vidék német ajkú lakossága és a csehek között, valamint a magyar és a szlovák lakosság között is.
Sokat halljuk manapság, hogy mennyire jók a szlovák-magyar kapcsolatok. Ha viszont egy ilyen emlékmű avatásán személyesen részt vesz egy-egy a legfőbb közjogi méltóságok közül, akkor kijelenthető, hogy ez az állam hivatalos véleménye és politikája a magyarokkal szemben. De mi a teendő? Mit tegyünk a szlovákok komplexusos viselkedése ellen? Megoldást nekünk, felvidéki magyaroknak kell megfogalmaznunk! Ez egyénenként is fontos, hogy gyerekeink, unokáink tisztában legyenek vele. Ha szeretnénk törvényekbe foglalni a közösségünk számára fontos dolgokat, akkor kell egy olyan magyar párt a pozsonyi törvényhozásba, mely képviseli a felvidéki magyarok érdekeit. Azokat a meg nem oldott témákat, melyeket az elmúlt 30 év alatt egyetlen párt sem oldott meg.
Bizonyára mindenkinek elege van már abból, amit a két és fél magyar párt mutat be egyesülés címszó alatt, lassan már egy éve. Teljesen megértem a kedves olvasót. De hadd hozzak ide két dolgot, melyek után, lehet, picit tisztul a kép, hogy miért nincs még egyezség.
Június elején az MKP Országos Tanácsa nyilatkozatában kimondta: „A Magyar Közösség Pártja kiáll a természetes régiók mentén kialakítandó megyék, például a Duna-menti megye létrehozása, a magyar nyelv regionális nyelvként való elismerése, a Beneš-dekrétumok kollektív bűnösségre vonatkozó részeinek megszüntetése, magyar katolikus püspök kinevezése és a magyar nemzeti jelképek szabad használata mellett.“ Feltételül szabtuk emellett azt, hogy az új párt logójában meg kell jelennie a magyar trikolórnak, és hogy a tárgyalási nyelv a magyar legyen. Ezen kívül a célkitűzésekben ott kell lennie, hogy a tömbmagyarság számára törekedni kell a területi önkormányzat, a peremvidéken élők és a szórványmagyarság esetében pedig a perszonális jellegű önkormányzatiság létrehozására. Mielőtt még letolna a kedves olvasó, hogy minek fogalmazunk bele ilyesmit egy nyilatkozatba, hisz ezek egyértelmű dolgok, jelezném, hogy a másik két párt országos szervei elutasították az MKP e javaslatait…
Remélem, hogy az MKP tárgyalódelegációjának tagjai egy jottányit sem engednek az OT-n megfogalmazottakból! Ha ugyanis a másik két párt továbbra is elutasítja a közösségnek kijáró minimális feltételeket, akkor el kell gondolkodni azon, hogy 2022-ben még induljon mindenki saját színekben, saját jelölttel az önkormányzati és megyei választásokon, és az eddig a Híd-párt által indult polgármesterek bátran vállalják csak fel a narancsszínt, így, hogy pártjuk nemhogy kormányon, de a parlamentben sincs! Majd kialakul az eredmény, ami megmutatja a valós arányokat.
Mert az, hogy milyen lesz az új közös párt, csak azokon múlik, akik alakítani fogják. S aki alkalmas lenne, hogy jó irányba alakítsa, de nem vesz részt a munkában, az ugyanolyan felelős lesz, mint azok, akik az elmúlt harminc évben bármilyen módon hátráltatták a közösség felemelkedését. Induljunk hát most el a helyes irányba!
Méry János
Megjelent a Csallóköz hetilapban