Csendes Lajos koltói polgármester koszorút helyezett el Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékműve előtt (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)

Ma pontosan 174 éve annak, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egy nappal a házasságkötésük után, 1848. szeptember 9-én megkezdték hat héten át tartó meghitt együttlétüket a koltói kastélyban, mégpedig a jóbarát Teleki Sándor gróf nászajándékának köszönhetően. A település nagy becsben tartja e neves eseményt, és hagyományosan gazdag és változatos programsorozattal emlékezik rá.

Istentisztelet a koltói Teleki-kastély előtt. Itt töltötte mézesheteit a Petőfi-házaspár 1847. szeptember 9. és október 19. között (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)

Petőfi itt írta a „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…” kezdetű, Szeptember végén című költeményét, amelyet sokan – világviszonylatban is – a szerelmi líra legnagyszerűbb alkotásának tartanak. Teleki Sándor gróf ott nyugszik a koltói temetőben, tavaly pedig átadásra került a felújított Teleki-kastély, amelyben ma természetesen Petőfi-múzeum működik, amelynek legnagyobb érdeklődést kiváltó része a Petőfi-emlékszoba, a hitvesi ággyal, eredeti bútorokkal, ruhákkal, könyvekkel és további ereklyékkel. Amilyen pompás a kastély, annyira pazar az udvara is, amely szintén bővelkedik látnivalókban, ott áll az a kőasztal is, amelyen a költő koltói verseit írta. A Petőfi-házaspárt ábrázoló életnagyságú szoborpár, de Teleki Sándor gróf és Bem József tábornok emlékműve is ott van a parkban.

Petőfi-emlékszoba a kastélyban található múzeumban (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)

A Máramaros megyében fekvő Koltó – ahogy többek között a Felvidék és az Erdély is – 1920-ban a trianoni békediktátum következtében a Magyarországtól elcsatolt települések sorsára jutott, korábban Szatmár vármegyéhez tartozott. A Csallóközből körülbelül 550 kilométernyi úton juthatunk oda.

Csendes Lajos polgármester vezette helyi önkormányzat a koltó-katalini Református Egyházközséggel együtt szervezte meg az elmúlt hétvégén a Petőfi-emlékünnepséget. Az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam a tavaly megjelent A természet vadvirága című, Petőfiről szóló könyvem bemutatására. Ez úgy történt, hogy az emlékünnepségek könyvbemutatóira rendszerint a Kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottság korábbi elnöke, dr. Tarjányi József tesz javaslatot, aki 77 évesen is örökmozgó Petőfi-kutatónak számít, így az említett könyvből rögtön a megjelenése után küldtem neki tiszteletpéldányt.

Szabó Máriával és dr. Tarjányi Józseffel a koltói múzeumban, mögöttünk a Szeptember végén c. versből is híressé vált „bérci tető”

Koltó előtt volt egy kiskunfélegyházi megállónk is, ugyanis a helyi Petőfi Sándor Városi Könyvtár is megszervezte a könyv bemutatóját, ahol dr. Tarjányi Józseffel beszélgettünk, majd másnap vele és Szabó Máriával, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium magyar szakos tanárnőjével közösen indultunk Koltóra. A kiskunfélegyházi könyvbemutató előtt azon gondolkodtam, hogy valamilyen közös vonást találjak Kiskunfélegyháza és lakhelyem, Galánta között. Ezt mondtam a hallgatóságnak: „A kultúra két meghatározó ágának, az irodalomnak és a zeneművészetnek legnagyobb alakja Félegyházán, illetve Galántán töltötték boldog gyermekkorukat, itt érezhették át az otthon melegét. Természetesen Petőfi Sándorról és Kodály Zoltánról beszélek.”

A kiskufélegyházi főtér Petőfi-szobrát Köllő Miklós alkotta. A szobor talpazatát Radnay Béla szobrászművész tervezte, akit a pozsonyi Petőfi-szobor alkotójaként is ismerünk (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)

Kiskunfélegyházáról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy Petőfi itt írta a Szülőföldemen című versét, amelyben félreérthetetlenül kimondja: „Ez a város születésem helye”.  A kiskunfélegyháziak is annyira hálásak Petőfinek, mint a koltóiak, csodálatos múzeum és további emlékművek sokasága emlékeztet a múltra. A főtéren természetesen Petőfi Sándor szobra áll, közel az ugyancsak impozáns városházához.

Koltóra érve a társzervező református egyházközség történetével Varga Károly nyugalmazott lelkipásztor-esperes ismertetett meg bennünket. A programsorozatot a nagyváradi székhelyű Szigligeti Színház Lilliput Társulata nyitotta meg, előbb a gyermekeknek kedveskedve a helyi Teleki Sándor Művelődési Házban bábelőadás formájában bemutatták Az égi érő fa című mesét, majd este Petőfi híres eposzát, A helység kalapácsát. A szabadtéri istentiszteleten Nt. Kovács Sándor lelkész, a Szatmári Református Egyházmegye volt esperese hirdetett igét. A Teleki-kastélyban tartott könyvbemutatón Téglás József szatmárnémeti tanár volt a beszélgetőtársam.

Téglás József tanár úrral a könyvbemutatón (Fotó: Szabó Mária/Felvidék.ma)

A kastély mellett, a Petőfi Sándor Általános iskola udvarán is zajlottak az események, a zenés-táncos összeállítás során felléptek a koltói hagyományőrzőkdr. Kurucz Ádám András színész, Latinovits-díjas versmondó, Farkas Rozika nóta- és dalénekes, a Sárospataki Nyolckor Színház művészei, a Transilvania Néptáncegyüttes, a Teleki Magyar Ház Muzsikáló Ház programjának fiatal népzenészei és oktatói. Természetesen ünnepi beszédek is voltak, Csendes Lajos köszöntötte a több száz jelenlévőt, Téglás József házigazdaként szólt, majd Dávid Lajos, a nagybányai Teleki Magyar Ház vezetője és Demeter Stefánia Katalin, Magyarország kolozsvári konzulja szónoklatai következtek. Új emléktáblát avattak Teleki Sándornak, és hagyományosan megkoszorúzták a Petőfi-házaspár emlékművét, ahol mi, Petőfi kiskunfélegyházi és felvidéki tisztelőiként is elhelyeztük az emlékezés virágait.

Ez eddig a történtek kronológiája volt csupán, és még sok ember megérdemelné, hogy név szerint említsük. A lényeg viszont az a szeretet volt, amivel mindezt a koltóiak és barátaik teszik. A lélek ünnepe volt ez a két nap. Mit láttam? A magas színvonalú kultúrműsorok mellett egy igazi közösséget, ahol mindenki figyel a másikra. Senki sem rohan, a Latinovits-díjas budapesti színművész is ott maradt két napig, akit egyébként a Vígszínház Pál utcai fiúk című sikerdarabjának egyik szereplőjeként is ismerhetünk. A települést tizenhárom éve irányító polgármester ott volt az összes eseményen, beszélgetett a jelenlévőkkel, ugyanakkor kivette a részét a kétkezi munkákból is (ahogy egyébként tette ezt a a park és kerítés felújításánál is).

A Petőfi-házaspár megkoszorúzott emlékműve Koltón.

Elhangzott nemzeti imánk is, és Koltón valóban beteljesülve érezte az ember Kölcsey fohászának első sorát, azaz: „Isten, áldd meg a magyart”!

Forrás: Oriskó Norbert, Felvidék.ma

Tags: Petőfi 200