Harctéri jelentésekkel vannak tele a hírek, ami azért feltűnő, mert az utóbbi negyven évben már elszoktunk ezektől, bár nem ez a jelenlegi a legnagyobb és legvéresebb háború az elmúlt időszakban. Afganisztán, Irak, Líbia sokszorta kegyetlenebb és pusztítóbb volt, a korábbi vietnámi népirtást nem is említve. De azokról szolidan hallgatnak, nehogy már valakik komolyabban ki akarják teregetni a pusztító hadjáratok valódi okait. Hogy valójában nem faji, vallási, nemzeti vagy történelmi jogfolytonossági indítékai voltak, hanem csupán anyagi és befektetési, az amerikai kamathaszont és a fegyvergyári termelés folyamatosságát biztosító, a fogyasztói gépezet fenntartását szolgáló okok. Az amerikai anyagi jólét érdekében történtek, a másokét figyelembe sem véve. Ezért kell terjeszkedni, népeket és országokat leigázni, kormányokat és rendszereket ledönteni, felvásárolni vagy eladósítva függőségben tartani. A kiszolgáltatottságban élők akaratát teljesen megtörni, hogy alázatos szolgálói legyenek a „felsőbb” elvárásoknak, hitelt adjanak a propagandagépezet által eléjük tálalt hírfolyamnak, és utasítsanak el minden mást, fogandák el, hogy akár saját jólétük rovására is szankcionálják, kirekesszék a rendszer ellen lázadókat.
Kik is a lázadók! Akik komolyan gondolják a nemzetek és népek önrendelkezési jogát, akik fontosabbnak tartják saját népük sorsát, biztonságát, mint a magát felsőbbrendűnek tartó Szervezet (EU, NATO stb.) elvárásait, utasításait. Lázadó az is, akinek elege van abból, hogy valamely hatalom már leigázta a világ nyersanyagforrásai jelentős részét, és nem hagyott fel a terjeszkedéssel. Még a magánbirtok tulajdonosának is van beleszólása abba, hogy a szomszéd milyen gazdasági épületet épít a kerítése mellé. Persze, hogy nem a jószándék jelének tekinti, ha a szomszédos országokba befészkelve a határa mentén támaszpontokat hoznak létre. Ha a szomszédok közti viták elfajulnak, előkerül a furkósbot vagy a kisfejsze is. A szomszédos országok közti vitákban a harci rakéták. Bár ezek a jogos indulatok nem jogosítanak fel az erőszakra, háborúra, de a terjeszkedő és provokáló erő a harag gerjesztője, az ő felelőssége a háborúskodásban elsőrendű. Ez a háború most nem Putyinról vagy Ukrajnáról szól. Bár mindkét oldalon nagy veszteségek és szörnyűségek várhatók. Nem kétséges, hogy ez a provokáció előre eltervezett és előkészített volt, felkészülve a háborús konfliktusra is, felszerelték a dédelgetett és kitartott kormány hadseregét. Hogy ez milyen károkkal, emberáldozatokkal fog járni, az a befektetőket és haszonélvezőket nem érdekli. Őket az önző, érzéketlen, istentagadó és anyagias érdekek vezérlik, ahol az ember nem érték, csak némi erőforrás, amelyik pótolható, kidobható vagy lecserélhető. Ezért kell ettől a sátáni rendszertől minél távolabb lennünk, és mihamarább minden hálózatából kivonulnunk, amíg nem veszítjük el emberi arcunkat. A behódolók már nem tudnak szabadulni. Vágóhídra terelt csordaként menetelnek a darálóba. Azt gondolva, hogy a napi abrak megléte a jólét jele, mert összetévesztik a jólétet a jóllakottsággal. És a sátáni csábítás eszköztára látványos, tetszetős, kívánatos és elkápráztató.
A magyar kormány még ellenáll, egyedüliként Európa közepén, az európai értékek talán egyetlen védelmezőjeként, mint jó ötszáz éve is az oszmán terjeszkedés ellenében. Sokan mondják, hogy mert nekünk mindig hősködnünk kell, és mindig a rossz oldalon, nem a győztesén állunk. Első pillantásra úgy tűnhet: de ha sem Szent István, sem IV. Béla, sem Mátyás, sem Zrínyi, Rákóczi vagy Kossuth és a többiek nem szegülnek szembe a leigázó hatalmaknak, akkor ma már sem magyarságról, sem emberségről, sem kereszténységről nem beszélhetnénk. Legfeljebb névtelen, nemtelen, fajtalan és embertelen rabszolgákról.
Látnunk kell és tudatosítanunk, hogy a magyar út nem könnyű, de helyes és vállalható.
Mihályi Molnár László