(Forrás: pixabay)

 

Hányszor előfordul, hogy már akkor is hazudnak, amikor kérdeznek, már a kérdést is úgy teszik fel, hogy megtévesszenek, félrevezessenek, ködösítsenek. Nem csupán az ártatlannak tűnő, de célirányosan fondorlatos módon szerkesztett közvéleménykutatások esetében! Szabad-e például megkérdezni a gyermeket, hogy kit szeret jobban: anyut vagy aput? A gyermek még nem tudja, hogy erre válaszolni sem szabad, mert az igenlő döntésével a másikat elutasítja, megtagadja, kirekeszti. És a válasz meghatároz, beépül és akár gondolkodásmóddá vagy magatartássá is válhat, ha sokszor megismétlik. Így osztanak meg bennünket talán évszázadok óta. Úgy is félrevezethetnek, ha a kérdőívben valamely kérdésre akár öt lehetőségből is lehet válaszolni, de a valóban helyes és igazán jó válasz nincs a felsorolásban. Így is lehet „nevelni”. De mire?!

Mi, idősebb korosztály olyanok vagyunk, mint Ádám Az ember tragédiája történetében. Megéltük a kommunizmus, nyugatra vágytunk, de csalódnunk kellett. A szabadságjogok, csak a nyugati tőkének adtak szabad utat, ám a társadalomban káoszt, zavart, elértéktelenedést teremtettek és egy újabb központilag vezérelt parancsuralmi zsaroló rendszert, erkölcsi züllést, értékválságot és háborút. A kommunisták istentagadást hirdettek és tették azt kötelezővé, viszont a liberális irányvonal az anyagias érdekeltség előtérbe helyezésével és az evangéliumi értékek megkérdőjelezésével (család, nemi identitás, hagyományok tisztelete, életminőség) az isteni rend önkéntes megtagadására késztet. Amit erővel vesznek el, annak visszaszerzésére még van esély, de amiről önként mondunk le, annak reménye is elveszett…

Bizony mennyien vannak, akiket a XX. század propagandagépezete magával sodort, és jóhiszeműen behódoltak a kommunista, fasiszta vagy liberális (egykutya!) téveszméknek, miközben nagy lelkesedéssel ismerik félre a világot. Ennek a szellemi maszlagnak az eredménye, hogy a pénzvilág szolgálatában ezek a zsigerien deformált törzszülöttek a szerzési, birtoklási és hatalmi vágy bűvöletében a háborúk legfőbb ösztönzői lettek. Olyan gazdasági rendszereket fejlesztettek ki, amelyek elsősorban háborúk révén teremtenek „jólétet” bizonyos országokban (főleg az egykori gyarmattartók és az USA), de ezért a világ másik részén ezrek, tízezrek, százezrek vagy milliók pusztulnak el harcban, halnak éhen, kerülnek kilátástalan helyzetbe, épülnek le lelkileg és emberileg is.

Sokan szólalnak fel manapság a háborúk ellen, de tudnunk kell, hogy ez a háború nem most, nem 2014-ben kezdődött, hanem már legalább 120 éve, amikor a pénzvilág rasszista alapon (faji kizárólagossággal) szervezett csúcsvezetése eldöntötte, hogy pénzügyi befolyásuk segítségével olyan háborúkat indítanak, amelyek révén átrajzolhatják a világ térképét, és fokozatosan megszerzik a teljes uralmat a piacok, a nyersanyagforrások és a kereskedelem fölött. A leigázott népeket pedig megajándékozzák a demokrácia látszatának illúziójával, mintha szabadon dönthetnének sorsukról miközben a háttérben rejtőzködő hatalom indítja a választásra felkínált mindkét jelöltet. Akármelyik nyer, a hasznot ugyanoda söprik be a lelkesen megvezetett tömegek adójából.

EZ A BIRKADEMOKRÁCIA URALJA MOST A MŰVELTNEK NEVEZETT NYUGATOT !

A tévútra terelt nyáj vagy csorda téves felismeréseiből csak téves és tévelygő következtetések vonhatók le. Tehát fel kell tennünk a kérdést, hogy szükségünk van-e ilyen demokráciákra, ilyen értékrendi követelményekre, ilyen liberális söpredékre. Mert ha nem, akkor ideje ébresztőt fújva megszabadulnunk tőlük, nehogy úgy járjunk, mint a hamburgi Mordehaj Marx nevű sátánista unokájával, aki meghirdette a kommunizmus kísértetjárását, csak eleinte nem vették elég komolyan. Aztán a Rotschildok és a német titkosszolgálat révén hatalomra juttatott Lenin rémuralma idején már késő volt.

Legalább kétszáz millió ember halt bele ebbe a tévedésbe!

De sokan még mindig téveszmék rabjai. Azt sem vették észre, hogy Oroszország már nem a bolsevik Szovjetunió. Azt sem látják, hogy a mostani háború nem Ukrajna, hanem az USA bankjai, fegyvergyárai és a dollár által gyakorolt világhatalmi befolyás érdekeit szolgálja. Minél tovább tart, annál több fegyver fogy, annál nagyobb a haszon… és még több a halott. Keleti szlávok mind, nem kár értük! – mondják a londoni City urai, akik mindig is így vélekedtek más népekről. Ezekért kell Európának feladnia tartópilléreinek védelmét: a keresztény erkölcsöt, a görög bölcsességet és a római jogrend elveit.

Mihályi Molnár László