Kép: A háttérkép forrása: Pixabay
Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma volt. Karácsony előtt jelent meg Pósa Pál András Petőfi? c. könyve. A Publio Kiadó gondozásában napvilágot látott több mint 300 oldalas kötet Petőfi Sándor máig vitatott halálára és a költő földi maradványainak sorsára fókuszál.
Abban nincs vita ma sem, hogy ha Petőfi Sándor neve mellett az 1823–1849-es időintervallumot látjuk, akkor tényként kezelhető, hogy 1823. január elsején keresztelték meg őt Kiskőrösön. Az 1849. július 31-én zajlott segesvári csata résztvevője volt, ott eltűnt, meghalni nem látták.
Az új könyv megvásárolható a világhálón keresztül, e sorok írója is az egyik ismert könyvüzlet honlapján keresztül jutott hozzá pár nap alatt.
Sokat sejtetőek a kiadvány fejezetcímei:
• Petőfi eltűnésének körülményei
• Teória a barguzini sírról
• A barguzini expedíció
• Nem kell nekünk a magyar Puskin
• Petőfi vagy nem Petőfi?
• De hol vannak a versek?
• Temetések és újratemetések
A szerző ezeket a kérdéseket járja körbe. A könyv sok képet is tartalmaz. Van még egy „pluszfejezet”, amivel később külön foglalkozunk. Petőfi eltűnésének kérdése nem csak az 1989-es barguzini expedíció óta foglalkoztatja az embereket, hanem már Petőfi kortársai is így voltak vele. És a közbülső időben is, emlékezzünk csak Mikszáth Kálmánunk (1847–1910) – szintén e könyvben is megjelenő – megállapítására: „Ha a Petőfi-keresők semmi sem találnak, akkor az fiaskó; ha Petőfi helyett mást hoznak haza, ez botrány; ha pedig magát Petőfit hoznák haza, akkor úgy sem hiszi el senki.”
Az 1989-es Megamorv Petőfi-expedíció csontvázat is talált a szibériai Barguzinban. Az akkori kutatás szakmai vezetője, az azóta elhunyt Kiszely István antropológus szerint Petőfi Sándort találták meg. Az expedíció több tagja írt könyvet a barguzini kutatásról. Azóta több mint 30 év telt el, a hivatalos vélemény az, hogy női csontvázról van szó.
Ha a kutatók a Petőfi-ügyben vezető politikusokat kértek meg, azok többnyire a Magyar Tudományos Akadémiához (MTA) továbbították a kéréseket, hiszen tudományos kérdésekről dönteni nem az állam vezetőinek a kiváltsága. A hivatalos véleményt ez esetben az MTA álláspontja jelenti. A könyv megnevezi a történet szereplőit. Olvasható olyan meglátás is a kötetben, hogy nem csak Petőfi sorsával kapcsolatban, hanem a magyar őstörténet kutatása terén sincs változás. Ugyanakkor megjelennek olyan vélemények is, hogy a legendákhoz ragaszkodni kell. A szerző felsorakoztatja az érveket és az ellenérveket.
Ami a Szibériából hozott csontvázat illeti, 2015. július 17-én volt egy temetés a budapesti Fiumei Úti Sírkertben, de az a kérdés is felmerül, hogy a csontváz mely részeit helyezték ott (örök?) nyugalomra. Úgy tudni, a koponyát nem.
Van egy további érdekes adaléka a könyvnek, a már említett külön fejezet, melynek címe: A sírok radiesztéziai felmérése. Ezen tevékenyég során a sírok kisugárzását 1–10-ig terjedő szakrális fokozatban mérik. A szerző korábban már több kötettel jelentkezett ebben a témában. A Petőfi-sír esetében rendkívül magas értéket, pozitív 9,8-at mértek. Megtudjuk, hogy ezen mérések elvégezhetők jelképes síroknál, templomoknál és transzcendens erővel párosuló tárgyaknál is. A szerző ügyel arra, hogy az itt olvasottak között számos érdekes „földi” információhoz is jussunk – pl. Petőfi kortársai életével kapcsolatban. Nem egyedi a Petőfi-sír magas kisugárzása, másik költőóriásunknál, Ady Endre sírjánál a maximális 10-es körüli értéket mérték.
Tanulmánykötetről van szó, az ott olvasottak számozott hivatkozásokkal vannak ellátva. A 421 feltüntetett konkrét forrás mellett több mint 70 kötetet tartalmaz a felhasznált irodalom jegyzéke.
A könyvben nem csak Petőfi haláláról van szó, abban a költővel kapcsolatos kulisszák is felbukkannak. Felmerül Jókai és Petőfi kapcsolata is, amelyről az előbb említett Ady Endrétől is olvashatunk idézeteket, többek között ezt: „Nem csodálom, hogy Jókai is csak akkor szeretett bele, amikor már nem volt az útjában s nem kellett félnie tőle”. A szerző ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy Jókai Mór a pesti Petőfi-szobor avatásakor, 1882-ben az időszerű politikai-társadalmi helyzetről is szólt, hogy vajon mit láthat ez az új Petőfi-szobor? Jókai ünnepi beszédében ezt is mondta: „még egyet láthat. Azt, hogy van még egy népeitől szeretett és népeit szerető király, s az Magyarországé”. Ferenc Józsefről van szó, aki az orosz cártól kért segítséget a magyar szabadságharc ellen. Pósa Pál András a könyvben úgy fogalmaz: „Ebben nem biztos, hogy egyetértettek volna, ha a költő megéri ezt a kort”, és emlékeztet Petőfi Akasszátok föl a királyokat! c. versére.
A könyv utolsó fejezete Záró gondolatok címet viseli, és egy találó Kosztolányi-idézettel indul:
„Ha valamikor, sok-sok ezer év múlva fölébresztenének síromból, s hirtelen arra kérnének, hogy nevezzek meg egy költőt, ezt mondanám: Petőfi.”
A szerző emlékeztet arra, hogy erkölcsi kötelességünk van még ma is Petőfivel kapcsolatban.
A könyv hátsó borítójának ajánlója a költő Voltak fejedelmek c. versének jövőbe mutató két sorával zárul:
„Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az.”
Oriskó Norbert, Tények.sk