A feltett kérdés már egy ideje motoszkál bennem. Kételyeimet ugyanis több esemény, illetve állami intézkedés is táplálja. Jogászként olykor még jobban elképedek azon, hogy az elmúlt 20-25 évben mi mindent tettek velünk, felvidéki magyarokkal. Nem is kell Benešig visszamenni…
Kezdetnek tisztázzuk a fogalmakat (ígérem, nem bocsátkozom száraz szakmai/jogi elmélkedésbe). A jogállamiság azt jelenti, hogy az országon belül a jog „uralkodik”, más szóval a jogi normák szabályozzák a mindennapokat. Ezzel szorosan összefügg a jogbiztonság. A jogbiztonság annyit jelent, hogy hagyatkozhatunk a jogszabályokra, amelyek tiszták, átláthatók, és mindenkire egyaránt vonatkoznak. Tehát a jogállamban a jog megvéd minket, ha kell, akár az államtól is. A jogállam minden polgára egyenjogú és egyenértékű. Nincs elnyomás, nincs megfélemlítés, nincs diszkrimináció. Minden nemzet egyenjogú: egyaránt fejlődhet, ápolhatja kultúráját, nyelvét és hagyományait. Mindezek alapján Szlovákia vajon jogállam-e?
Az első emlékem, amely ezt cáfolja, a kilencvenes évek derekára nyúl vissza. A nyár illata átjárta a levegőt, az osztály tábláján a nagy és színes „VAKÁCIÓ” felirat, és kapjuk a bizonyítványt… vagyis „Vysvedčenie”-t. Hirtelen ugyanis tilos volt a többnyelvű bizonyítványok kiállítása. Szerencsére ez az időszak nem tartott sokáig. Volt viszont egy momentum, amikor az alapiskolás gyermek magyarul is kitöltött bizonyítványa veszélyt jelentett az ország integritására. Mintha igaz sem lenne… Lehet ezt ám fokozni. Emlékezzünk csak vissza, amikor a földrajzi neveknek államnyelven kellett szerepelnie a magyar tankönyvekben is. „Elmentek a fiúk Bratislavába, aztán tovább mentek Dunajská Streda felé.” Érsekújvárban a mai napig van „Bratislava-i” meg „Detva-i utca”. Jogállam ez?!
Újabb nyelvi korlátozások jöttek a kétezres években. A büntetések a hivatalban használt idegen (pl. magyar) nyelvekért. Hogy Európai Unió? Hogy minden nyelv egyenértékű? Ugyan már! Sőt mi több, a nyelvtörvény korlátozza az üzleti tevékenységet is. Hazánkban ugyanis a reklámok szigorúan csakis a szöveg szlovák fordításával jelenhetnek meg. A szlovák szövegnek persze nagyobbnak és elsőnek kell lennie (komplexus?). Az állam diktálja, mit tehetünk egy poszterre a saját pénzünkből. Jogállam ez tehát?!
Jött aztán egy diáklány, akit magyarságáért megaláztak és megvertek. Ennek lassan 10 éve. A tettesek sosem lesznek meg, sőt nem is keresik őket. Sőt az eljárás a lány ellen folyik. Tragikomikus. Jogáll… hagyjuk… Ezek után nem meglepő, hogy az állam egy politikai indíttatású állampolgársági törvény által, önkényesen vonja meg polgáraitól az állampolgárságot. Teszi ezt megszegvén az Alkotmányt és a nemzetközi egyezményeket; semmi sem számít, csak nehogy elszaporodjanak nálunk a magyar állampolgárok. Mégis megkérdem: Jogállam ez?!
A perediek döntöttek, hogy községük ne legyen Tešedíkovo, hanem Pered. Maradt Tešedíkovo, mintha nem is lett volna helyi referendum. A bősiek döntöttek, hogy nem kérnek a bevándorlókból. Az államfő ezt azzal az ürüggyel utasította el, hogy: minden község így határozott volna. Jogállam az, ahol a demokrácia legközvetlenebb eszköze fabatkát sem ér?!
Jogállam-e tehát Szlovákia? Papíron igen, hiszen vannak törvényeink, alkotmányunk és egyéb rendeleteink, vagyis elnézve az állampolgársági és államnyelvtörvényt, már talán papíron sem. Mindesetre jogállamiságról és jogbiztonságról nem beszélhetünk egy államban, ahol a hatalom önkényesen megvonhatja az állampolgárságot, ahol a jogérvényesítésre a megtorlás a válasz, ahol az ember lassan félve szólal meg anyanyelvén, már ha beszéli még valamennyire ezt a nyelvet. Az egészben a legszomorúbb pedig az, hogy minderről a 21. században, Európában beszélünk.
Forrás: JUDr. Nagy Dávid/mkp.sk