Székely Nemzeti Tanács kontra Európai Bizottság (Őry Péter jegyzete)
Kedden megtartották az Európai Unió luxemburgi bíróságán annak a pernek a tárgyalását, amelyben a Székely Nemzeti Tanács perelte be az Európai Bizottságot. Az ügy több mint két évre nyúlik vissza. Az SZNT és partnerei 2013 nyarán terjesztették az Európai Bizottság elé a nemzeti régiók védelméről szóló jogalkotási kezdeményezést. Magyarán: azt kérték a Bizottságtól, hogy az unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Vagyis: alkosson törvényt az őshonos kisebbségek védelmére.
Az Európai Unió 2012 áprilisa óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel. Egy év alatt egymillió uniós polgár támogatását kell megszerezni ahhoz, hogy az EU figyelembe vegye a kezdeményezést. Ez nem más, mint az uniós népszavazás intézménye.
Kicsit árnyalva a dolgot: az uniós népszavazáshoz legalább hét országban kell összegyűjteni az egymillió aláírást. Az SZNT esetében ez adott volt, hiszen a polgári bizottság tagjai kilenc országból álltak össze (Boldoghy Olivér és Őry Péter – Szlovákia/Felvidék, Dabis Attila – Magyarország, Roland Rolf Dudda – Ausztria, Pierre Joseph Gillet – Belgium, Izsák Balázs Árpád és Korodi Attila – Románia, Drs. Franciscus Albert Bernardus Jeursen – Hollandia, Miren Martiarena Barcaiztegui – Spanyolország/Baszkföld, Anton Publik – Svédország, Jordi Xucla Costa – Spanyolország/Katalónia, Andreas Schmalcz – Németország).
Az SZNT kezdeményezése ennek ellenére nem jutott el az aláírásgyűjtésig, mert az EB elkaszálta a kezdeményezést, egyszerűen „kompetencia-hiányra” hivatkozva megtagadta annak bejegyzését. Az EB azzal érvelt, hogy „a kezdeményezés nem tartozik az unió jogalkotási hatáskörébe”. Ezt ellen a döntés indítottak pert a kezdeményezők az EU luxemburgi bíróságán.
Jellemző a brüsszeli demokráciára, hogy az EB idén novemberben azonnal nyilvántartásba vette a brüsszeli székhelyű Európai Humanista Föderáció „Wake up Europe” című európai polgári kezdeményezését, amely arra irányul, hogy hogy megvonják Magyarország szavazati jogát Brüsszelben. (A kezdeményező bábszervezetről tudnunk kell, hogy radikális baloldali és keresztényellenes csoportosulás, jelszava: „Építsünk egy szekuláris Európát mindenkinek.”)
Ez ám az egyenlő mérce! Az Európai Unióban Magyarország vegzálását fontosabbnak tartják, mint a kontinensen élő ötvenmilliós őshonos kisebbség jogainak ügyét!
Hogy még árnyaltabban lássuk a dolgot: miután 2013-ban az Európai Bizottság elutasította a székely kezdeményezés bejegyzését, Izsák Balázs, a kezdeményezők képviselője és helyettese, Dabis Attila az Európai Bírósághoz fordult, kérve az elutasító határozat érvénytelenítését és az Európai Bizottság kötelezését a kezdeményezés bejegyzésére. Az EB reakciója elképesztő volt: levélben szólította fel az SZNT-t, hogy az erről szóló hírt azonnal (két napon belül) távolítsa el honlapjáról, mert állítólag „nincs olyan jogalap, amely biztosítaná egyik fél számára, hogy közzétegye a saját beadványát a bírósági eljárás befejezése előtt”. A Bizottság ezzel az Európai Unió alaptörvényét szegte meg, hiszen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke szerint „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül”. Vagyis tessék csendben lenni, mert az ilyen téma kínos. Jellemző egyébként, hogy a keddi bírósági tárgyalással sem volt teli a „mainstream” (véleménydiktáló) sajtó.
Itt tartunk jelenleg. A bíróság részéről egy-két hónap múlva várható döntés az ügyben. Akkor derül majd ki, hogyan is áll ténylegesen az Európai Unió az alapjogokkal: a kisebbségben élő ötvenmillió európai polgár jogai érnek-e annyit, mint egy törpe kisebbséget alkotó „föderalista” liberális csoportosulás akarata?