„Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő, mikor anyád sikolt…?!” (Dsida Jenő)
„Sorsfordító”, „sorsdöntő” utolsó és végleges lehetőséget emlegetnek, szajkóznak harsány reklámtáblák és kampánybeszédek, miközben helyzetünk orvoslására legfeljebb csak fájdalomcsillapítót, tüneti kezelést vagy csak a sebeket eltakaró fedőkrémet mernek ajánlani. Ám ha valóban sorsdöntőnek hirdetik, akkor a fő okok eredőjére kell rámutatni, és azokat a gyökeres változásokat meghirdetni, amelyek a bajok forrását és okát orvosolják. Nem ezt látjuk, és már el sem hisszük ennyi képmutatás után, hogy valóban akarják is.
Szabad-e tehát farkast kiabálni, amikor nincs olyan veszély? Szabad-e elhitetni a néppel, hogy ha nem lesz parlamenti képviseletünk, akkor itt a világvége, holott egy esetleges bejutás esetén a sorsfordításnak ilyen programmal és ilyen hozzáállással esélye sincs, maximum annyi, hogy mint eddig is oly sokszor a nép fogalmát választás után már csupán a rokoni és baráti környezetre kiterjesztve értelmezték, hogy annak az anyagi helyzetén javíthassanak. A többieknek pedig csak annyit tudtak ígérni: majd ha jut!
Mert amikor mindenki csak a saját posztját, rangját, befolyását védi és félti, még a jelöltlista többi tagjának sárba tiprásával is (amire rengeteg példát lehetne felsorolni az elmúlt 30 évből is!), és csak az anyagi lehetőségeket tartják elsőrendűnek, ott könnyű megosztani, szétszórni és eltiporni a népet. Az ilyen tömegekkel aztán nyugodtan meg lehet etetni rövid távon is, akár négy évenként újra ugyanazt a maszlagot. Ez az a tapasztalat, amit a hatalomra törekvők jól megtanultak! A legkiválóbb képmutatók és köpönyegforgatók pedig akár harminc évig is képesek simára gyalulni a rajongóik agyát tetszetős ígéretekkel. Ez főleg azok körében sikeres mutatvány, akik számára mindennek mértéke a pénz és vagyon, és nincs valódi istenhitük, így valami evilági nagyvezérben látják megtestesülni a szellemileg elég szűkre szabott világuk megváltóját. Sajnos ez már jó harminc éve is érezhető volt, amikor az egész Kárpát-medencében végzett értékrend kutatás folyamán a felvidéki magyaroknál volt a legmagasabb az anyagiakban mérhető életszínvonal, értékrendjükben leginkább meghatározó volt az anyagiasság, és ezért talán nem is véletlenül leginkább fogadták el (akkor 15 %) hazájuknak azt a mostohaországot, amelyben élnek (legkevésbé Kárpátalján 2 %, és Erdélyben 4 %).
Szomorú, hogy ezek az adatok tovább silányulnak, és hogy mindezek ismeretében az ilyen emberi elértéktelenedésre eszmerendszert (liberalizmus), pártot (Híd, Momentum, PS stb.) és vezérmítoszt (Bugár) is fel lehet építeni. Elmezavar ez, amit egy jó pszichiáter kezelni is tudna még, de egy rókalelkű és haszonleső akár meg is lovagolhat, visszaélve az eltévelyedettek jóhiszeműségével. Ami után zengzetesen ki is nyilatkoztathatja, hogy széthúzás van, NINCS EGYSÉG ! És ideje ÖSSZEFOGNI VÉGRE! És mit tesznek erre?! Az eddig értékrendjüket őrzőket és védelmezőket, eredendő nemzeti és hitbéli hovatartozásukhoz ragaszkodókat kiáltják ki maradinak és széthúzónak, és felszólítanak mindenkit, hogy csatlakozzanak az ő karámjukba csábítottakhoz! Legyen egység, legyen összefogás! Természetesen a meghirdetett közösségben már szó sincs a régi otthon helyreállításáról, az elrabolt dolgok visszaszerzéséről, csupán a napi abrak lehetősége a cél. És mindezt nem először játszották már el, miközben népünk és népességünk összességében is, de arányában még inkább megfogyatkozott. Mert egy normális és természetes népességgyarapodás esetén már két millió magyarnak kellene élnie a Felvidéken, de jelenleg immár ennek legfeljebb egyötöde van meg! A legifjabb választók rétegében a magyar fiatalok száma már nem éri el az 5 százalékot! Az összefogást hirdető, nagy fényképekkel megszomorított plakátok nem tükröznek egy határozott és lélekhez szóló arculatot! Csak önteltség, csak az ÉN, de nem a MI és nem a MINDNYÁJAN! Négy éve ugyanez volt, a szakadék szélén állva … de azóta ugye nagy lépést tettünk előre…. A szakadék persze nem a parlamenten kívülmaradás volt, hanem az a szellemi nyomorúság, ahová jutott, ahová juttatták magyar népünket. Mert parlamenti bohócok jönnek és mennek, közben tömegek lépnek az önfeladás útjára. S aki magyarságát feladja, az emberségéből kezdi a kivetkőzést…
Viszont a hamis riogatás és ijesztgetés közben az egyszerű ember fejében összemosódnak a fogalmak, és már nem is tudja, hogy miről is beszélnek: a parlamentbe jutásról vagy a magyarok egységéről. Mert a kettő nem feltétlenül ugyanaz. Ha már parlamentarizmus, akkor az egy önálló autonóm tartományi rendszer legyen. De ezt nem csupán kimondani félnek, hanem egyenesen tagadják ennek a szándékát! Akik pedig tagadják, azok nem az egységet, hanem csak a saját zsebüket féltik! Az egységről csak közös alapok, közös alapelvek, egységes önmeghatározás szerint, közös célok érdekében lehet beszélni! Ezen feltételek nélkül csak az egy vödörbe öntött vasárnapi ebéd szintjén maradunk a röfögő igénylők előtt…
Ezért vannak kétségeim és aggodalmaim a jelenlegi helyzetben, mert nem az egység és nem is a szentháromság felé mutat, hanem az ördögi fondorlatra (turpis et diabolica), vagyis a KÉTSÉGESRE. Ezért még nem késő, és fontos és lényeges lenne gerincesen (nem jellemtelenül), határozottan (nem behódolón) megfogalmazni mindazt, aminek nyilvános kimondására 100 év óta minden felvidéki magyar vágyik. És ezek a következők lennének, és most ne mondja már nekem senki, hogy mit fognak ehhez szólni a szlovákok, a világ közvéleménye, az Európai Unió, meg a természetvédők, a tengerbiológusok meg a földönkívüliek. Az igazság kimondása soha sem lehet túl korán, mert minden halogatás a hazugság birodalmát gyarapítja, s akkor népünk is odapártol.
Mi, felvidéki magyarok:
- – Leszögezzük, hogy igazságtalanul elszakított, idegen uralom alatt élő őshonos magyar nemzeti közösség vagyunk, az egységes magyar nemzet része, és legalább 1100 éve ez az otthonunk.
- – Kijelentjük, hogy soha nem egyeztünk bele az elszakításba, nem mondtunk le magyar állampolgárságunkról, soha nem kértük sorsunk idegenek általi igazgatását.
- – Határozottan tudjuk, hogy őshonos nemzetként élünk ezen a területen, ezért nem vagyunk sem kisebbség, sem etnikai ritkaság, hanem magyar nép vagyunk., tehát a szlovákkal egyenrangú államalkotó nemzeti státusz illet meg bennünket.
- – Kijelentjük, hogy 100 éve megfosztottak emberi alapjogunktól,az önrendelkezés jogától, azt a mai napig nem adták meg, sőt tiltják azt.
- – Közhírré tesszük, hogy 100 év óta rendszeres és módszeres etnikai tisztogatás és megfélemlítés folyik a magyarság ellen, erőszakos és erőltetett asszimilációval kombinálva az államhatalom, az oktatásügy, a kultúrpolitika segítségével (népszámlálási adatok manipulálása, vagyonelkobzások, deportálások, erőszakos betelepítések, iskolák felszámolása, a destrukció anyagi támogatása, propaganda, történelemhamisítás, megfélemlítések Esterházy elítélésétől kezdve Malina Hedvigig))
- – Kijelentjük, hogy jelenleg nem vagyunk egyenjogúak ebben az országban, csak megtűrt idegenként kezelnek bennünket. Azon a területen, ahol többségben élünk, gazdasági diszkrimináció folyik (beruházások, útépítés, területfejlesztés).
- – Kijelentjük, hogy az alkotmányban másodrendűként, a történelmi szemléletben meghazudtolva szerepelünk.
- – Kijelentjük, hogy a magyar nemzet ellen gyűlöletbeszéd folyik: nemzeti nagyjainkat gyalázzák, és kötelező tananyagként ezt a hazugságot oktatják az iskolákban. Akinek szakmailag más a véleménye, azt el is bocsáthatják állásából.
- – Kijelentjük, hogy a magyar nemzet elleni jogtiprásokat parlamenti védelem alá helyezték (pl: Benes dekrétumok), ami tarthatatlan, ezért meg kell szüntetni.
- – Kijelentjük, hogy a felvidéki magyar közösség helyzete immár tarthatatlan, ezért követeljük a teljes körű önrendelkezési jog megadását!
- – Elhatározzuk, hogy alakuljon meg a felvidéki magyar nemzeti parlament ! minimálisan a magyar többségű területeken területi autonómiával!
- – Követeljük a hazugságok alapján igazságtalanul meghozott és a nemzetközi jogot tipró „Trianoni béke” felülvizsgálatát, amely alapjául szolgált az 1947-es párizsi békekonferenciának és több későbbi nemzetközi egyezmények is, amelyek ezáltal szintén jogtalanok és felülvizsgálatra szorulnak.
Ha valóban a felvidéki magyarok érdekében, igazán az egység alapján és tényleg mindannyiunk jövőjéért akarva szeretnénk parlamenti székeket szerezni, akkor ezt tegyék ki fényképeik helyett a plakátokra! Természetesen nem a „NAGY JELLEMNEK” („charakter”) önmagát kikiáltó tömegszerencsétlenség módszereit másolva a bejutás után!
„Mert az adókedvezmény vetekszik az ősök szellemével!” (Sütő András) …. és bizony sokan és sokszor megtagadták már azt az idők folyamán, de ezekhez nekünk többé ne legyen közünk.
Mihályi Molnár László
A cikket a szerző által küldött fotókkal illusztráltuk.
Korábbi részek: